Album



Az elsodort Tisza-híd

2012. április 07.

Szigeti Henrik udvari fényképész nemcsak remek üzletember, kiváló fényképész, de talán tudtán kívül elsőrangú tudósító és dokumentátor is volt. Olyan jó lenne tudni, hogy ezt a fotót eleve képeslapnak vagy csak az árvíz megörökítésének szánta!

A torkolatban látható fák alapján könnyen juthatnánk arra a téves megállapításra, hogy Szigeti mester az utolsó pillanatban örökítette meg a cölöpös fahidat a Tiszán, mielőtt azt elsodorta volna a jeges ár. Gondolhatnánk azt, hogy valamikor 1909 kora tavaszán mászott fel a vártemplom tornyába, hogy lefotózza a kiáradt folyót, amely mint tenger ölelte magához a várost. Mivel azonban a kép bal felső sarkának közelében felsejlik a Hungária Műmalom ötszintes épületének sziluettje, azt kell mondanunk, hogy a kép 1905 előtt, azaz a híres malom megsemmisülése előtt készült.

Ez azonban semmit nem von le a fotó értékéből, hiszen nemcsak az iszonyatosan megáradt folyót dokumentálja, hanem az 1909. március 15-én, a tiszai jeges ár által elsodort hidat is. Ezzel a fahíddal kapcsolatban azonban nem tudok szabadulni néhány kérdéstől.

Kaposvári Gyulától tudható, hogy ezt az átkelőt  (a mellékelt képeslap a templomok irányából fotózva  mutatja) 1851-ben építette Obermayer Lajos vállalkozó, akinek a nevéhez több szolnoki épület is köthető. Mestere lehetet a szakmájának, hiszen az ácsolt híd bő fél évszázadon keresztül állt ellen a szeszélyes folyónak, miközben azt is feltételezhetjük, hogy az 1867 után meglóduló gazdaság a rajta áthaladó forgalmat is alaposan növelhette. Minőségét mutatja, hogy azt az 1879-es nagy tiszai árvizet is kibírta, amelyik Szegedet lényegében eltűntette a föld színéről.

Tegyük hozzá, hogy az 1909-ig álló fahíd abban az időben szolgálta a várost, amikor a Gorove utca, a Kossuth tér és a Szapáry út környékén sorra épültek a ma is látható jelentős paloták és középületek. Azokban az évtizedekben állta a forgalmat, amikor az újvárosi ipartelep évről évre fejlődött. És a híd nemcsak a jeges áradásokat bírta ki, de az Erdély felől, a Tiszán érkező rönktutajok, és dereglyék sem tettek benne kárt, holott nem lehetett egyszerű mutatvány a sűrű nyílások között baleset nélkül áthajózni.

Miért nem épült új híd Szolnokon a XIX. század végén, a XX. század elején? Miközben burkolták az utakat, tervezték a vízvezeték rendszert, megjelent a közvilágítás és már a telefon is, sőt a villamos építésének ötlete is felmerült. Mi magyarázza, hogy az új híd építésére csak a katasztrófa után 3 évvel kerülhetett sor? Holott a hídépítés modern technikája, mint azt a korabeli Budapest mutatta, már létezett.

Vannak persze okoskodó magyarázataim. Az egyik a vasúthálózat fejlesztésével függ össze. Ugye a XIX. század végére Szolnokot már megkerülték a vágányok, és vasúti híd vezetett át a Zagyván és a Tiszán is. Ennek következtében a közúti közlekedés elvesztette jelentőségét, ami talán kevésbé tette sürgőssé egy ilyen híd építését. Míg korábban az ország közepéből erre vitt az út Erdély felé, a vasút megváltoztatta a távolsági közlekedés szokásait, így a szolnoki híd léte vagy nem léte a szolnokiak problémája lett.

A másik is némileg a vasúttal függ össze. Még pedig azáltal, hogy a korabeli Magyarországon a vasút építése jó befektetésnek számított, a közút fejlesztése viszont csak közcélú feladatnak. Így a vasútra talán gyorsabban lehetett tőkét találni, mint egy híd felépítésére. Ami gyaníthatóan, akkoriban sem volt egy olcsó mulatság, gondoljunk csak arra, hogy a szolnoki új híd is csak 1912-re készült el.

Mindenesetre számomra kérdés, hogy ha az aranykorát élő város Szigeti Henrik által megörökített Tisza-hídját 1909-ben nem viszi el a jeges ár, mikor épül korszerű és stabil átkelő Szolnokon?

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Három szoborral ezelőtt
Egy családi albumból került hozzám a mellékelt fotó, ami azért érdekes számomra, mert eddig sehol nem találtam utalást arra, hogy nagyjából a mai Zounuk ispános szökőkút helyén egy ilyen emlékhely lett volna korábban.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.

A Szoborpark további képei