Album



Amire büszkék voltunk

2011. szeptember 18.

Van bő öt évtized Szolnok történetében, amikor úgy tűnik, a képeslapokat készítő fotográfusok egyik büszkesége a Szapáry utcai Nemzeti Szálló. Az elmúlt négy évtizedben aztán alig készült fotó a házról.

Az én korosztályom már nem emlékszik szállodaként a Szapáry utcai épületre. Akik a hetvenes-nyolcvanas években voltak gyerekek Szolnokon, azoknak erről az épületről, a legjobb esetben is csak két dolog ugrik be.

Az egyik a Vörös Csillag Mozi, aminek a bejárata az épület mellett volt, nézőtere viszont az egykori szálloda területén. Akkor persze nem tudtuk, hogy egy valamikor szebb napokat megért hotel nagytermében ülve bámuljuk a vásznat, ahogy például ma meg azt nem tudom, hogy mikor és miért került ide a város legnagyobb filmszínháza. Amit a nálam is fiatalabbak a rendszerváltástól 2001-ig még Nemzetiként is ismertek, igaz, akkor se nagyon tudtuk, hogy miért éppen ezt a nevet kapta a mozi.

A másik, amit erről az épületről három-négy évtizeddel ezelőtt tudni lehetett, hogy a földszintjén étterem működik. Ezek az emlékek bennem már nem tiszták, de mintha lett volna egy tálcás önkiszolgáló, és egy klasszikus, talán cigányzenészes része is. Az biztos, hogy az épület szépen belesimult az elszürkült város, szürke Ságvári körútjába.

Az csak később, valamikor a kilencvenes évek elején tűnt fel nekem, hogy az épületet irodaházként használják. A ma már nem létező Kunság Füszért irodistái ücsörögtek az egykori szállodai szobákban.

Pedig a régi képeslapok tanúsága szerint micsoda csoda lehetett ez az épület, amit Fischbein Fodor Dániel - a főtéren álló, ma múzeumként funkcionáló, egykori Magyar Királyi Szálloda bérlője - építtetett 1895-ben. Vagyis Szolnok fénykorában, amikor a helyieknek és a Szolnokra érkezőknek nemcsak ilyen hotelre, de például két templom felépítésére is futotta. A visszaemlékezések szerint, a Nemzeti nem egyszerűen szálloda, de kultúrközpont is volt, ahol nemcsak étterem, de kávéház, táncterem, sőt szökőkutas télikert is várta a vendégeket.

Aztán negyedszázad múlva elindult az épület hanyatlása. Az igazi kegyelemdöfés a második világháború után érhette, amikor előbb szovjet hadikórházként, majd városi rendőrségként funkcionált. Aztán 1952-ben ismét megnyitották, de az állaga csak romlott, így 1971-ben a szállodarészt bezárták.

Sokak szerint nem véletlenül. Talán ez kellett ahhoz, hogy a város fennállásának 900 éves évfordulójához kapcsolódva, néhány év múlva, megnyílhasson a Hotel Pelikán. Ami talán másfél évtizedig uralta a szolnoki képeslapokat.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Négy képes üdvözlet Szolnokról
Ez a négy szolnoki fotóból összeállított mozaikképeslap nem készülhetett 1935 előtt, és postára is legkésőbb 1944 kora őszén adhatták. Kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy a két világháború közötti "fejlesztéseket" bemutató anzikszot már a második világháború idején, Szolnokon gyakorlatozó katona küldte kedvesének.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.

A Szoborpark további képei