Album



A szivar utóélete

2013. szeptember 21.

Az 1945-ben felállított Szovjet katonai emlékművet a szolnokiak 1956. október 26-án ledöntötték. Mivel azonban korábban több képeslapra is rákerült, még az ötvenes évek végén is postáztak olyan üdvözletet, amin ez volt látható.

A fiatalabbak vagy a Szolnokon kevésbé ismerősek is pontosan be tudják határolni, hogy hol is készült az ehhez a képeslaphoz használt fotó. A jobb szélén ugyanis egyértelműen felismerhető a Tisza Szálló jellegzetes tornya.

A kép készítésének időpontját viszont már csak körülbelül egy évtizedes időintervallummal tippelhetjük meg. Azt ugyan pontosan tudjuk, hogy a fotó előterébe komponált Szovjet katonai emlékmű 1956. október 26-áig állt az akkori Felszabadulás téren, tehát a növényzet alapján nyárinak tűnő felvétel legkésőbb az év nyarán készülhetett. Viszont nehéz megadni azt az első dátumot, amikor már láthatta egy fotós ilyennek ezt a részt. Mert hiába ismert, hogy a köznyelvben csak szivarként emlegetett emlékművet 1945. május elsején, a szolnoki harcok befejeződése után fél évvel állították fel a Táncsics utca végén. A fotó hátterét szinte teljesen kitöltő színház épülete, amely a városért vívott csatában komolyan megsérült, sem segít. Láthatóan, már elég jó állapotban van, ami csak azt jelezheti, hogy a kép minimum 1946, de inkább az ötvenes évek eleje után készült.

Megfordítva a képeslapot, nyugodtan mondhatnánk, hogy a fotónak 1954. április 1-je után kellett készülnie, hiszen a kiadóként feltüntetett Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat akkortól használta ezt a nevet. Mivel azonban a részben a Művészeti Alkotások Nemzeti Vállalatából létrejött cég simán hasznosította a korábbi fotókat, ez sok támpontot nem ad.

A 60 filléres képeslapra ragasztott 20 filléres bélyegen nehezen kisilabizálható bélyegzőből azonban úgy tűnik, ez a lap még akkor is forgalomban volt, amikor maga a megörökített tér, már nem így nézett ki. Egy bizonyos Laci ugyanis 1958-ban küldte Szolnokról Gyöngyösre Katalinnak az üzenetét, miszerint sokat gondol rá. Ha Laci szolnoki lett volna, biztos nem küldi el ezt a lapot, de az ötvenes évekre jellemző gyatra papírminőség alapján azt is feltételezhetjük, hogy túl nagy választék nem lehetett akkoriban.

Lehet, hogy tévedek, de erről a helyről későbbi képeslapokat nem tudok felidézni. A színházról és a Tisza szállóról nagyon sok készült, igaz azokon általában olyan fotókat használtak, amelyek a Verseghy gimi sarkáról készültek. Magát a szivar helyét, ami tíz évig üresen állt, nem mutatja képeslap. És az 1966-ban ide került, majd 1990-ben eltávolított Lenin-szoborra sem emlékszem ilyen módon megörökítve.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

120 éves szolnoki szelfi?
A szolnoki zsinagóga előtt álló és a kamerába néző férfi biztos, hogy nem a mai Sóház utca végén ácsorgott, amikor ez a kép készült. Viszont nem lepődnék meg, ha kiderülne, a fővárosi "Gancz telepen" élő Gizuskának küldött lap postára adója ő volt, aki így egy ősszelfin küldte el szolnoki üdvözletét.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kiszabadított pákászcsónak
A közelmúltban növénygyérítés volt a Millér partján, így láthatóvá vált Nagy Kristóf és Kalmár Sándor éppen negyven éve egy négy méteres fatörzsre helyezett pákászcsónakja. Emlékműve egy olyan világnak, amely a Tisza szabályozásával, nagyjából másfél évszázada tűnt el Szolnok környékéről.

A Szoborpark további képei