Album



A szép Tisza-híd

2012. április 14.

Vitathatatlan, hogy az eddigi legszebb szolnoki, közúti Tisza-híd volt a várost és a túlpartot 1912 (vagy 1911) és 1944 között összekötő építmény. Ahogy azt is hozzátehetjük, a legtöbb szenvedést is ennek a hídnak kellett elviselnie, miközben csak krisztusi kort élt meg.

A köztudatban leginkább az él - főleg idén -, hogy az 1909-ben a jeges ár által elsodort fahíd helyén 1912-re készült el Szolnok első vasszerkezetű közúti Tisza-hídja. Bizonyos források viszont 1911. június 25-ét jelölik meg a híd átadási dátumának, így nem zárható ki, hogy lekéstünk az első modern hidunk századik születésnapjának a megünnepléséről.

Ezzel szemben biztosan tudjuk, hogy a fővárosi Szabadság-hídra (született Ferenc József-híd) hasonlító átkelő 1944. október 25-én pusztult el végleg, amikor a visszavonuló nácik az egészet a levegőbe, pontosabban a folyóba röpítették. (A hadtörténet fintora, hogy az oroszok nem is ebből az irányból, hanem nagyjából a Damjanich tábornok által már kipróbált déli, ipartelepek felőli útvonalon érkezve foglalták el a várost.) Azt viszont kevesen tudják, hogy azt a két betonpillére között 79 méteres távolságot átívelő hidat már 1919 nyarán is sikerült felrobbantani, mégpedig a román királyi csapatok és a magyar Vörös Hadsereg véletlen együttműködésével. A visszavonulásra készülő tanácsköztársaságiak ugyanis aláaknázták a hidat, ám a robbanást már egy román gránát indította be. Ennek köszönhetően hónapokig használhatatlan volt az átkelő, mivel a város felőli fele a vízbe dőlt.

A híd szépsége is hozzájárult ahhoz, hogy viszonylag könnyen le lehetett rombolni. A két állópillérre helyezett, úgynevezett Gerber-féle mérlegtartós szerkezet ugyanis már attól könnyen megroggyant, ha a partokhoz rögzített végét felrobbantották. De ki a fene gondolt 1909-ben arra, hogy az emberiségnek a XX. században leginkább elmegy az esze, és elpusztítja mindazt, amit drága pénzen korábban megépített.

Az első modern Tisza-híd betonpilléreinek tervezését a Szolnoki Államépítészeti Hivatal, kivitelezését pedig a Gregersen és Társai cég végezte. A kecses vasszerkezetet Mihailich Győző tervezte és a Lipták és Társai készítette el. Az új híd jelentőségét két dolog adta: beton lábazatai ellenálltak a jeges árnak, felépítménye pedig magas vízállásnál sem akadályozta az akkoriban jóval nagyobb hajóforgalmat.

Kecsessége miatt a korabeli fotósok és képeslapkészítők kedvelt témája volt. Élete első másfél évtizedében leginkább a torkolat felől örökítették meg. A mai Verseghy-park, a Tisza-parti sétány, illetve a Tisza Szálló húszas évek végén történt átadása után viszont jellemzően a másik irányból készültek a hídról a képek. Elsősorban a Tisza Szálló emeletéről vagy a tornyából fotózták, aminek köszönhetően észrevehetjük például a sétány korlátján a ma is ott lévő kővirágtartókat.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A híd alatt. Mi látszik? Vagy nem.
A mai rendőrségi üdülő kertjében van egy pont, ahonnan nagyon jó fotókat lehetett készíteni Szolnok első vasszerkezetű Tisza-hídjáról. Ami mögött óhatatlanul feltűnik a folyó jobb partja, azaz a Tisza-part város felőli oldala. Mint ezen a szerintem 1930 körül készült képen.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A küzdelem emlékhelye
Látszólag csak négy emléktábla meg egy régi faldarab. A valóságban azonban Szolnok legújabb kori történetének egyik fontos emlékhelye. Ráadásul nagyon jól kigondolva, ami miatt a város egyik legfontosabb turisztikai látványossága is lehetne. Szeretnünk kellene.

A Szoborpark további képei