[Ajánlom]

Szép csendben és a valóság

2019. november 21.

Szép csendben. Nagy Zoltán elsőfilmes rendező alkotásának a címe a legtalálóbb. Mert így söpörjük a szőnyeg alá a kellemetlen ügyeket. Az iskolában. A megalázott családjában. A megalázónál. A fiatalok háborognak, de vihetik tovább a mintát. Szép csendben nem változik semmi.

Különös megvilágításba kerül Nagy Zoltán új filmje az elmúlt napok eseményei kapcsán.

A Szép csendben eredetileg egy feltételezhető szexuális zaklatást - kiskorú sérelmére elkövetve súlyos bűncselekményt - jár körül nagyon-nagyon óvatosan. Leginkább ugyanúgy elhallgatva, elsunnyogva a témát és minden részletét, ahogy az ilyen esetekkel a valóságban is történik. Egy tizenöt éves lányhoz nemcsak tanítványként, de nőként is közelít az iskola köztiszteletben álló, mondhatjuk, a gyerekek által rajongott, a kollégák szemében megbecsült pedagógusa, a zenekar karnagya. Ami nem maradhat titokban, a gyerekek között is téma lesz, szenvednek tőle, ám a film úgy ér véget, mint a valóság. Mindent elhallgatnak. Mert mindenki látszólagos érdeke ezt diktálja.

Alapvetően egy gyenge filmről van szó. Amit némileg mentenek a színészek, különösen a gyerekek megformálói. De leginkább az az érzése az embernek, hogy a rendező azért akarta ezt a filmet elkészíteni, mert szeretett volna szimfonikus zenekarról forgatni, szuper közeliket csinálni hangszerekről és az azokat megszólaltatókról. Ami parádés pótcselekvés ahhoz, hogy a rendelkezésére álló nyolcvan percben elmismásolja a film igazi történetét, a valódi drámát, lenyesse a feszültséget és elharapjon minden fontosnak induló mondatot. Mindenki szép csendben marad, nincs megoldás, nincs üzenet, sunnyoghatunk tovább.

És bár örvendetes, hogy a "Remélem, végre sikerül meghalnod" és a FOMO című több nagyságrenddel jobb magyar filmek mellé egy újabb alkotás iratkozott fel a "Családi kör remake" sorozatba, ebben a formában a Szép csendben felejthető lenne. Ha a főhőst alakító színészt, Máté Gábort nem sodorja nagyon kényelmetlen helyzetbe az idő, a színháza és saját maga.

A kulturális élet e heti szenzációja a fővárosi Katona József Színház zaklatási ügye, ami a Máté Gábor vezette teátrum közleményével robbant ki. Ebben még név nélkül jelezték, hogy egyik kollégájuk - profánul fogalmazva - szexuális bűncselekménybe keveredett intézményen belül, ami miatt azonnal kirúgták. Aztán hamar kiderült, hogy Gothár Péter film- és színház rendezőről van szó, miként az is, hogy nem valami csip-csup egyedi esetről van szó, hanem a színházi szakma által hosszú évek óta tudott problémáról, amit most elégeltek meg a zaklatott, fogdosott és megalázott fiatal színésznők.

Miközben a Szép csendben promóciója kapcsán a magyar sajtót körbehaknizó Máté Gábor mindenütt arról beszélt, hogy az ő színházában milyen jól kezelik ezeket az ügyeket, rendszert dolgoztak ki a problémák időbeli észlelésére, kezelésére, bla, bla, bla. És erre tessék, kiderül, hogy a #metoo egyik bajnokának szeme előtt, a saját színházában történtek megengedhetetlen dolgok. Amiket vagy nem vett észre, vagy nem akart észrevenni, vagy tudott róla, de bízott benne, hogy ha szép csendben marad, majd elmúlik a vihar. Hát nem.

Született egy rettentő gyenge film Máté Gábor egyébként remek főszereplésével. Máté Gábor mindenütt lenyilatkozta, hogy a filmbeli történethez hasonlónak - nők zaklatásának, alárendeltek helyzetével való visszaélésnek - nem szabad megtörténnie, ő és a színháza ennek micsoda élharcosa... Ment a promóció. És erre tessék. Beütött a mennydörgős ménkű, kiderül, hogy egy szó sem igaz abból, amit elmondott. Szép csendben megy a csak az egyik fél által kívánt fogdosás meg egyebek, amiket szép csendben meg lehet próbálni nem a szőnyeg alá söpörni, hanem a pince alapja alá betonozni. Ilyen maflást régen vittek be ennyire fontos témát, ennyire gyengén feldolgozó filmnek. Egy hét alatt hiteltelenebb lett az egész, mint amilyen a bemutató napján alapból volt.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Megöregedett békák?
Aki Szolnokon volt gyerek, avagy itt nevelt srácokat, annak kultikus hely a Verseghy parkban található békás szökőkút. Ami a mellékelt képeslap tanúsága szerint 1928 és 1932 között már biztosan megvolt, bár ha a Tisza szálló ablakaira nézek, akkor a korábbi dátumra tippelnék.

Az Album további képei
 

AKB

Szomorú padok
Szerintem senki sem tudja, hány pad lehet Szolnok közterületein. Így arról se lehet pontos információ senkinél, hogy a kihelyezett padok közül jelenleg hány alkalmatlan arra, amire szánták. Arról meg pláne, mi lesz a sorsuk. Meddig hirdetik a nemtörődömséget, a gazdátlanságot? Avagy mikor jut valakinek az eszébe, hogy felújítsa ezeket a szomorú, feladatukra alkalmatlan padokat.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A Gyermekévre emlékeztet
Az ENSZ által Nemzetközi Gyermekévvé nyilvánított 1979-re tényleg úgy emlékszem, mintha lépten-nyomon a gyerekeket ünnepelték volna, mert valahogy mindig kiderült, az az év az övék. És ennek máig vannak nyomai Szolnokon is.

A Szoborpark további képei