Munkácsy kulisszái mögött Szolnokon

Nem tudom, volt-e szándékosság abban, hogy Pákh Imre műgyűjtő pont a múlt hét közepén adta el a Magyar Államnak a Debrecenben látható Golgota című Munkácsy-festményét. Avagy csupán véletlen, hogy az egyébként az akkor még a Szovjetunióhoz tartozó Munkácson született, ma már amerikai állampolgárságú üzletember csak pár nappal a 90%-ban a magánygyűjteménye darabjait felvonultató szolnoki kiállítás előtt tett pontot az évek óta húzódó ügylet végére. Mindenesetre kevés jobb reklámot kaphatott volna Munkácsy és az 1994 óta épülő Pákh-gyűjtemény, ami a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum néhány képével és fantasztikus fotógyűjteményével kiegészülve látható április 7-ig Szolnokon. Persze azt is mondhatjuk: Munkácsy Mihálynak nem kell reklám.

Az mindenesetre tény, hogy vasárnap délután ennyi látogatót még soha sem láttam a Szolnoki Galériában kiállításon. Sőt, megnyitóktól eltekintve szolnoki képzőművészeti tárlatokon sem. Ha jók az információim, már az első két napon több mint négyszázan voltak kíváncsiak a Munkácsy Szolnokon című tárlatra, ami akár három hónap alatt 15 ezerre is felmehet. Bár őszintén megmondom, ez az a kiállítás, amit minden hat év fölötti szolnokinak és környékbelinek látnia kellene, még akkor is, ha a felnőtt belépő egy plázás mozijegy és popcorn árával vetekszik, és a diák/nyugdíjas verzió is egy ezresbe kerül. Mert megéri.

A Munkácsy Mihály születésének 175. évfordulójára időzített kiállítás ugyanis nemcsak egyedi a maga nemében, de rendkívül jól tagolt, és feliratainak köszönhetően, idegenvezető nélkül is viszonylag jól érthető. Ez utóbbi kapcsán feltétlenül érdemes megemlíteni a magyarázó szövegeket író Boros Judit, Bakó Zsuzsanna és Gyarmati Gabriella nevét. Illetve a Damjanich Múzeumban dolgozó Csiszár Róbert Péter által szerkesztett és Gazdag László tervezte nagyon szép kiadványt - kiállítási katalógust -, aminek egyetlen hibája, hogy nem a pénztárban vagy a bejáratnál árulják, hanem az emeleten, a leghátsó sarokban.

A Munkácsy Szolnokon kiállítás kapcsán fontos leszögezni, hogy nem az 1900-ban elhunyt művész legismertebb alkotásiból áll. Hanem nagyjából felerészben olyan vázlatokból, előtanulmányokból - ugyanakkor teljes értékű festményekből -, amelyeket Munkácsy például a Krisztus trilógia, a Siralomház vagy a Korhely férj megfestése előtt készített. A Krisztus Pilátus előtt című grandiózus képének például több előtanulmánya is megtekinthető Szolnokon.

Számomra ugyanakkor hasonló kuriózumnak számítanak azok a képei, amelyek ugyancsak egy-egy "sztár" Munkácsy festményhez köthetőek. Például az Ásító inas egész alakos képe - ugye a Nemzeti Galériában látható fej portré az ismertebb -, amelyen a fiatal férfi egész testének görcsös fáradtsága visszaköszön. Vagy a Köpülő asszony című kép párja, amin ugyanúgy ott a nő és az őt munka közben figyelő gyerek, na meg a kép sarkában az a bizonyos köpülő. Tudom, hogy mindig elégedetlen vagyok, de milyen fantasztikus lenne, ha a tanulmányok vagy a párok mellett ott lennének az ismert nagyok reprodukciói is, vagy akár egy QR-kód, ami azonnal elővarázsolja őket a telefonomból. Mert nem biztos, hogy mindenki emlékszik, vagy azonnal fel tudja idézni azokat a képeket, amelyek kellenek a Szolnokon kiállítottak megértéséhez.

Természetesen a többi kép sem kevésbé érdekes vagy fontos, sőt! A földszinten látható lakásbelsőket ábrázoló képek, vagy a különböző, szinte mindig figurákat is ábrázoló tájképek, avagy az emeleten látható portrék mind Munkácsy zsenialitását mutatják, Amire jól reagál az őt megörökítő kortársak munkái, vagy éppen az a különleges fotó sorozat, amelyek Munkácsyról árulnak el rengeteget. Számomra egészen meglepő, hogy a festményei kidolgozásához milyen gyakran használta a XIX. század második felében még gyerekcipőben járó fotográfiát.

Összesen negyvenkilenc Munkácsy-festmény, három Munkácsy-rajz, két róla késült kép (például e cikk első fotója) és egy szobor-tanulmány, valamint a békéscsabai múzeum másfél tucat fotóiból áll össze a szolnoki Damjanich János Múzeum által befogadott kiállítás. Aminek értéke a különböző galériák árverési archívuma alapján nagyjából 500 millió és egymilliárd forint között lehet, tehát töredéke a Golgotának. Viszont nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy a most Szolnokon látható képek kellettek ahhoz, hogy a Krisztus trilógia és még nagyon sok híres Munkácsy-kép elkészüljön. Azaz, aki eljön a Szolnoki Galériába, az kicsit bekukkanhat Munkácsy kulisszái mögé.