[Ajánlom]

A mi történelmünk is

2020. március 30.

A jó könyv olyan, mint a jó vicc: minden újszülöttnek új. Ezért érdemes régi könyveket is ajánlani, hiszen lehetnek olyanok, akiknek még nem olvasták. Régóta szerettem volna írni Papp Zsolt A szolnoki zsidóság emlékkönyve című munkájáról, amire jó alkalom ez az eseményszegény időszak.

Pár hónappal ezelőtt antikváriumban jutottam hozzá Papp Zsolt szerzői kiadásban megjelent munkájához. A könyv prológusából illetve a neten keresgélve azóta tudom, hogy A szolnoki zsidóság emlékkönyve című, 2008-ben megjelent terjedelmes munka - képmellékletekkel együtt közel 300 oldalról van szó - tulajdonképpen folytatása illetve kiegészítése a szerző egy korábbi művének. A szolnoki izraelita hitközség története a kezdetektől napjainkig című - általam még soha sem látott - könyve 2005-ben látott napvilágot a Kardos Tamás vezette, helyi Fotogruppe cég kiadásában.

Azt hiszem, Papp Zsolt 12 évvel ezelőtt megjelent munkájának az egyik legnagyobb értéke, hogy a holokauszton túl, de a vészkorszakról nem megfeledkezve akarja bemutatni a szolnoki zsidóság múltját. Rettentő alapos, végtelen sok jegyzettel ellátott könyve úgy meséli el egy kisebbség történetét, hogy közben folyamatosan Szolnokról, a szolnokiakról, a közös történelmünkről beszél. A mi, közös múltunkról. Ebből pedig egyenesen következik, hogy ez a könyv csordultig van helytörténeti érdekességekkel és adatokkal.

Azt például ebből a munkából tudtam meg, hogy a Szapáry utcai Nemzeti nagyszálló helyén korábban református templom állt. Azaz 1896-ban Fodor Dániel azért tudta megépíteni a nemcsak Szolnokon korszerűnek számító szállodáját, mert előtte pár évvel az alapvetően katolikus többségű város második számú gyülekezete új istenházát építhetett. Arról nem is beszélve, hogy a szálloda építésének történetében néhány részlet Pappnál máshogy szerepel, mint eddig olvastam - például: nem Fodor, hanem a sógora járt külföldön, tanulmányúton a beruházás előtt, illetve csődbe ment volna a kivitelezés, ha nincs egy helyi kölcsön -, azaz nagyon jól rávilágít arra is: a város újkori történetében is mennyi homályos pont lehet. Ha pedig azt is hozzáteszem, hogy egy helyen remek felsorolása található a szolnoki, zsidó vállalkozásoknak, akkor azt is mondhatom, a helyi kereskedelemtörténet számára is megkerülhetetlen ez a mű.

Számomra nagyon szimpatikus, hogy bár egy önmagát, a témát és olvasóit is komolyan venni akaró dolgozatról van szó, nem hiányozhatnak belőle a hétköznapokat egyébként jellemző, könnyedebb történetek sem. Szabó Barna önmagával folytatott szerelmi levelezésén például hangosan nevettem. De nagyon klassz az is, hogy a szerző kifejezetten nagy hangsúlyt fektetett a képes illusztrációkra. Ne felejtsük el, hogy az az emlékkönyv 2008-ban jelent meg, amikor még a többség iwiw-et használt, és szó sem volt arról, hogy szinte minden régi fotó, kép, képeslap felkerüljön a világhálóra. Hozzátéve: így is számtalan olyan kép található a könyvben, amelyeket én máshol még nem láttam.

Ha hiányosságot kellene említenem a könyv kapcsán, akkor csak egyet tudnék felhozni: a térképek kimaradását. Mert például, amikor a szerző sorra veszi, hogy a szolnoki gettót helyének milyen alternatívái voltak, akkor azt nagyon jó lett volna nyomtatva, a város mai térképére helyezve látni. Nem mondom, így se volt rossz szórakozás Szolnok 1937-es térképével a kézben bogarászni azt a részt, és rájönni, hol is lehetett alig 75 évvel ezelőtt például a Kolónia-telep (a Jubileum tér és a Kolozsvári felüljáró között, a sínek közelében).

Persze egyetlen pillanatig sem állítanám azt, hogy Papp Zsolt A szolnoki zsidóság emlékkönyve könnyű olvasmány lenne. Nem, a vége felé kifejezetten elnehezedik, amikor a háborús bűnösök sorsát mutatja be, illetve a személyes visszaemlékezések forrásértékű közlésénél. Megrendítő, olykor érthetetlen. És bár a könyv a szerző szándékainak megfelelően nem a holokausztról akar szólni, megkerülhetetlenül mesél erről azért is, hogy soha ne felejtsük. Mert miként Papp Zsolt több helyen is rámutat: egy egyébként sokszor, Magyarországon is kivételnek számító, elfogadó attitűdű városban is felüthetik fejüket a legsötétebb, ordas eszmék.

Örülök, hogy ez a könyv a kezembe akadt. Csak attól lettem kicsit szomorú, hogy holokauszt 75. évfordulójára nem készült belőle egy javított, bővített kiadás. De, ami késik, talán nem múlik. Papp Zsolt remek munkája ugyanis kiváló alap lehet akár ahhoz is, hogy a Szolnoki zsinagóga felavatásának 125. évfordulójára, netán az első zsidó letelepülők érkezésének 200. évfordulójára emléket állítson a város nagyon sok egykori lakójának és leszármazottaiknak.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Állomástorzó
A Fortepan.hu-n közzétett, a szolnoki vasútállomást 1955-ben mutató fotóról nagy valószínűséggel meg lehet mondani, hogy miért készült. Miként azt is, hogy miért fogadta még szűk két évtizedig nagyjából hasonló látvány azt, aki Szolnokra vonattal érkezett, vagy a nagyállomás érintésével hagyta el a várost.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

A közelmúlt emléke
A közelmúlt politikai és ezzel összefüggő médiaváltozásainak állít - az eredeti szándék ellenére - emléket a Baross és a Boldog Sándor István út kereszteződésében elfelejtett speciális hirdetőoszlop. Hol van már az a Hír TV és azok a műsorvezetők, akiket ez a legalább hét éve készült, azóta meg árván maradt plakát hirdetett? És hol van már e hirdetőoszlop sokak által félt tulajdonosa? Tekinthetjük szemétnek a kint felejtett plakátot, de történelmi emlékhelynek is, ami arra figyelmeztet, hogy öröknek hitt dolgok sem állandóak, és a fordulásokat követhetik visszafordulások.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Jubileumi park emléktábla
Művészeti értéket nem nagyon hordoz ez a négy évtizedes, egyik sarkán jó pár esztendeje törött emléktábla. A rajta látható információk sem adnak pontos eligazítást elhelyezésének okairól, ám sejthető, hogy miért is került a Kun Béla körúti házak mögé.

A Szoborpark további képei