[Ajánlom]
A Hatalom pofonja
2024. január 22.
Egy vadászaton lelőnek egy hajtót. Kiderül, hogy a puska egy fontos ember kezében volt. Meg az is, hogy mindenkinek megvan a maga érdeke az ügy elsikálására. Azt hittem, a hatalom arroganciája fog felbőszíteni ebben a szlovák-magyar filmben, de igazából a személyes előnyök keresése keserített el.
Nálam mindenféle díjra esélyesek azok a filmek, amelyek egyáltalán nem úgy végződnek, ahogy elsőre gondolnánk, és percről perce törik össze a sztereotípiáinkat, pofozzák ki a mozikból az általánosításra épülő "elvárásainkat". Aki szeretné megnézni a Hatalom című, szlovák-magyar koprodukcióban készült, politikai thrillerként aposztrófált mozit, az most ugorjon a második bekezdésre, mert az előző mondatot a film sztorijával kell alátámasztanom! Azt hittem, a Hatalom arról fog szólni, hogy egy vadászaton valami fontos senki agyonlő egy hajtót, amit aztán a politika megpróbál elsikálni - ez engem rettentően felbosszant -, de aztán felbukkan egy kezdetben ellenszenves, majd egyre szimpatikusabb hős, aki leszámol a sok szeméttel, és igazságot tesz - én pedig legalább egy kicsit jól érzem magam, hogy legalább a mesékben győz a jó. Prikler Mátyás mozija azonban egyáltalán nem ilyen irányt vesz. Mert ugyan elsikálják az ügyet, és nem az kerül sittre, aki meghúzta a ravaszt, ám közben ehhez mindenki a maga érdeke szerint asszisztál. Magyarul Oscarra érdemes módon mutatja be, hogy a hatalom azért működhet, mert a legkisebb fogaskerék is képes megtalálni benne a saját hasznát.
A Hatalom forgatókönyvére ugyanúgy azt kell mondanom, hogy zseniális, mint a Pálos Gergely teremtette képi világára. A sztori az első pillanattól kezdve több szálon hömpölyög, a különböző szereplők csak a legszükségesebb esetben keresztezik egymás útját a vásznon, miközben mindenkinek gyönyörűen épül a magyarázata a hatalom kiszolgálására. És egyik érdek sem alávalóbb vagy kevésbé érthető, netán undorító, mint a másik, azaz a politikai nagyvad ugyanolyan szereplő, mint a pitiáner erődtulajdonos, a valamilyen titkosszolgálat vezetője, a helyi rendőr, vagy éppen a Hajdu Szabolcs - alapvetően filmrendező (Ernelláék Farkaséknál), de egyre jobb színész (a Becsúszó szerelem szkínhed ügyésze) - által megformált nyomozó. Mindenki megvethető vagy megérthető. Miközben az áldozat és családtagjaik, valamint a sajtó lánglelkű harcosa lényegtelen mellékszereplővé, de talán még zavaró tényezővé sem válnak. És ehhez elsőosztályú módon passzol a havas, szürke, félhomályos képi világ, a viszonylag hosszú és széles snittekkel. Régen láttam ennyire tudatos koncepció mentén végig forgatott magyar filmet.
Vagy milyen jelző is illik a Hatalom elé? A port.hu szlovák-magyar alkotásként aposztrófálja, míg máshol - például a Tisza mozi műsorában - szlovák, magyar, cseh, angol filmdrámaként jelölik. A film forgatókönyvét a szlovák Marek Lescák és a magyar rendező jegyzik közösen, miközben az operatőr magyar, a vágó szlovák és nagyjából ugyanígy lehetne felsorolni a többi alkotót és a szereplőket is. Prikler Mátyás filmjét - bár nagyon vigyáznak rá, hogy semmi se tegye egyértelművé - Szlovákiában forgatták, a kétnyelvűség is egyértelműen odakötni, és nincs is ezzel semmi baj, sőt! Ugyanakkor ez a sztori éppúgy lehet szlovák, mint magyar, hiszen azt hiszem, sokan azonnal tudnának olyan vadászbaleseteket sorolni itthonról is, amelyek elintézésébe a hatalom így-úgy belenyúlt. Magyar, szlovák és közép-kelet-európai film ez, de nagyon.
És ezt a magam részéről egyáltalán nem bánom. Főleg, ha belegondolok, hogy az elmúlt hónapokban ez a harmadik olyan, fontos hazai társadalmi problémákat feszegető, csak részben magyar mozi, ami a környező országokban vagy a segítségükkel készült el. Úgy látszik, a hazai filmfinanszírozás anomáliai megteremtették a népek barátsága után a filmek barátságát az egykori szocialista országok, vagy, ha akarom, a néhai Monarchia utódállamai között. Amivel mi már megnyertük a Hatalom mellett a Magyarázat mindenre című, részben szlovén és az Elfogy a levegő című, román közreműködéssel készült filmeket. Persze nem jó, hogy fontos társadalmi kérdésekről már csak így készülhet magyar mozi, és a mi adónkból jelenleg csak szirupos vígjátékra és féltörténelmi játékfilmre futhatja. Ami miatt lehetne szidni a hatalom legmagasabb köreit, de hát éppen a Hatalom mutatja meg, hogy semmilyen hatalom sem működhet az "elnyomottak" egyéni előnyökön alapuló alkui nélkül. Jó szórakozást, vagyis ráébredést!
Album
![](/images/pictures/19-gorove6.thumb.jpg)
Ilyen is volt egykor Szolnok
Az ehhez az 1915-ben Szolnokról Prágába küldött képeslaphoz használt fotó nem sokkal korábban készülhetett a mai Kossuth tér és a Magyar utca találkozásától nyugat felé fordulva. A képen látható házak mára eltűntek, holott többségük nem sokkal a fotózás előtt épült. Egy utcányi múlt.
AKB
![](/images/akb/240611-szandai rendelő.thumb.jpg)
Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.
SzoborPark
![](/images/pictures/23-tanc3.thumb.jpg)
Volt egy Tánc
Az egykori Szakszervezetek Művelődési Ház oldalsó bejárata fölött 2015-ig volt látható Andrássy Kurta János 1958-ban kihelyezett Tánc című domborműve. Az épület átépítésekor még reménykedtem, hogy a köztéri alkotás megmarad. De leverték, sittként kidobták. Büntetlenül.