A forradalmárok útja

Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámája nehéz darab. Csiszár Imre szolnoki rendezésében pedig komoly előadás. Nem szórakoztató program. Figyelni, gondolkodni kell közben. Például azon, hogy a hitéhez, a békességhez eleinte foggal-körömmel ragaszkodó lócsiszár, személyes sérelme és az abból kinövő tragédiája miatt miként és miért lesz kvázi "forradalmár". Hogyan jut el Kolhaas Mihály, az első generációs kálvinista, a nyugodt karácsonyok vágyától a nagyurak várait felgyújtó, véres bosszúig. És közben a körülötte és vele szemben állók, no meg a nép milyen utat jár be. Ünnepelhetjük ezt a lassan fél évszázada megjelent, fél évezrede játszódó történetet - amit Sütő András a kicsit szabadabb diktatúrából a reménytelen sötétségbe boruló Ceausescu-rendszerben írt -, mint a hatalom túlkapásainak, a kisembert igazságtalanul nyúzó, koroktól és rendszerektől független, örökké aktuális felmutatását, aminek a mára is rengeteg áthallása van, sőt akár bátorság lehet a színpadra állítása is. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a Csiszár Imre által is kidomborított befejezésről, a választófejedelem gaz nagyurakat kicsit büntető, az igazságtalanságot elszenvedő, reménytelenségében fellázadó kisembert viszont fellógató ítéletéről, ami egyértelmű üzenet a mának is: a kisember soha sem győzhet a hatalommal szemben.

A szolnoki Egy lócsiszár virágvasárnapjának az első felvonása kifejezetten erős. Már-már kamaradarab jelleggel mutatja meg a Molnár László alakította Kolhaas életének összeomlásának főbb pillanatait. Molnár sajátos játékstílusával szépen viszi el karakterét a békét, megértést kereső, a hatalom és a hit mindenhatóságát akár a józanész ellenére is elfogadó, tisztes alattvalótól a baltát szorongató, addigi életét feladó "forradalmárig". Mellette Csákvári Krisztián, mint a Münzer Tamást támogató, a vallásháborúban már mindenét elvesztő ifjú "forradalmárként" végig lobog, dühöng, nagyon jól megalapozva Molnár László figurájának az útját. Gombos Judit, házvezetőnőként és Molnár Nikolett, önfeláldozó feleségként Kolhass Mihály normális életének a képei, miközben Polgár Kristóf Herse figurája és Vándor Attila Müller Ferenc jogtudósa már a főszereplő önpusztító jövőjébe mutatnak. Mind az öten nélkülözhetetlen lépcsőfokai Molnár László karakterépítésének.

Kár, hogy a második felvonás, a maga tömegjeleneteivel kicsit összecsapott, elkapkodott, mintha Szolnokon még mindig az utolsó buszhoz kellene igazítani a színházi játékidőt. Ráadásul elvarratlan szálak maradnak benne, mint például az apáca meggyalázása és a holttest eltüntetésének félbehagyása. Nem is beszélve arról, hogy a dőzsölő nagyurak karaktereinek felvázolására is alig van idő, a főszereplővel való kapcsolatuk is csak nagy-nagy odafigyeléssel érthető meg. A második felvonás legerősebb karaktere így Vándor Attila jogtudósa. Gyönyörűen formálja meg a hatalom fújta szelet ékesszólásával kifogni akaró jogászok figuráját, a kettős beszéd ranglétrán felmászó sikeres alakját. Luther Mártonnal együtt koroktól függetlenül világítanak rá a hit, a jog és a hatalom, soha sem a lelket, az igazságot és az embereket szolgáló kapcsolatára. És miközben Kolhaas Mihályt fellógatják, ott hagyják a nézőben a tüskét, a fájdalmat, hogy miért kell ennek így lennie.

A szinte két külön színházat mutató két felvonás ellenére el kell ismerni, hogy Csiszár Imre ismét parádésan mesél jelenetekre bontott nagy történetet. Arról pedig külön ódákat kellene zengeni, hogy lényegében két nagyobb jelenetben milyen fantasztikusan festi meg a nép lelkét. Az első felvonás elején lévő virágvasárnapi egyházi menet, majd a közbeiktatott pogány tánc velőtrázó. Miként a második felvonás végén a tömeg mozgatása, hiszen előbb éljenzi, tapsolja a lócsiszár igazságát, majd a császárt ünnepelve hátat fordít Kolhaas Mihály felakasztásának. Csiszár is egyértelművé teszi Sűtő András üzenetét: a nép fordul el először forradalmárjaitól. Főleg, ha azok sikertelenek, nem viszik végig ügyüket, és miként Kolhaas Mihály az első felvonásban fogalmaz: elbukva nem többek, mint tömeggyilkosok.

(A fotók a Szigligeti Színház oldaláról valók.)