[vendegoldal]

Társas-tár: Csempézünk?

2022. január 28.

Amikor ez a kérdés elhangzik, természetesen senki sem a fürdőszoba vagy a konyha felújítására gondol, hanem arra, hogy a következő 35-40 percet töltsük együtt, és társasozzunk egy jót. Az Azul nevű társas kettő-négy embernek kitűnő stratégiai játék. Színes kövek rakosgatásával.

Elöljáróban annyit had írjak le, hogy ez a cikk két dolog miatt született. Egyrészt nagyon szeretek - csak és kizárólag a virtuális tereken kívül, azaz a valóságban - társakkal játszani, mert az ilyesmi kitűnő alkalom az együttlétre, a beszélgetésre, a szórakozásra. Engem ráadásul iszonyatosan jól ki is tud kapcsolni, egy-egy jó játékba teljesen bele tudok feledkezni (mások szerint belelovalom magam). Másrészt az gondolom, hogy egy jó társasjáték legalább olyan alkotás, mint egy könyv, egy film vagy egy színházi előadás, csak sokkal fontosabb a befogadók közreműködése. Inkább alkotók, mint nézők lehetünk. Azaz, akár az Ajánló rovatban is írhatnék társasjátékokról, ám mivel ott még kicsit sutának érezném - ami lehet, hogy változni fog -, inkább a Vendégoldal mellett döntöttem, hátha néhányaknak adok ezzel valami jó ötletet a hétvégékre. A terveim szerint minden hónapban bemutatok (ajánlok) egy-egy jó játékot. Mert játszani jó. Együtt játszani meg a legjobb.

Szóval a csempézés. Azaz az Azul (kék) nevű társasjáték alapváltozata. A "történet" szerint a csempe manufaktúrák termékeit kell megszereznünk és a saját falunkra elhelyeznünk. Elsőre nem tűnik komoly kihívásnak. Csakhogy az alapjátékban egy 5x5-ös felületre úgy kell gyűjtenünk a számomra Portugáliát idéző kis mozaikszemeket, hogy minden körben egy színből csak egyet helyezhetünk a falunkra, ám a falra helyezéshez az előrenyomott táblán általunk kiválasztott darabszámot kell először ugyanabból a mintából összegyűjteni. Úgy, hogy a manufaktúrákból - a játékosok között elhelyezett korongokról - elvehetjük az egyforma színűeket, avagy ha a manufaktúrák kínálata nem szimpatikus, akkor a közéjük dobott, a többiek által fel nem vett csempékből is kiszedhetjük a nekünk tetsző egyformákat. Mindaddig, amíg a manufaktúrák valamennyi terméke el nem fogy, azaz nem kerülnek a játékosokhoz. Merthogy ilyenkor jön a pontok számolása, majd újra termelnek a manufaktúrák, és indul az újabb kör. Mindaddig, amíg valakinek egy sorban nem lesz meg mind az öt mintája.

De, és itt jön ennek a játéknak a zsenialitása. Nem az a cél, hogy mielőbb kigyűjts egy sort, hiszen nem a gyorsaság, hanem az összegyűjtött pontok számítanak. Amiket körönként a faladra helyezett mozaikok, illetve a frissen lerakottak melletti régebbi mozaikok darabszáma határoz meg. Azaz simán előfordul, ha elég fifikás vagy, hogy egyetlen színes kövecske lerakásával nem egy, hanem akár kilenc pontot is bezsebelhetsz. Ám még akkor sem érezheted magad győztesnek, ha a gyárak bezárásánál, azaz a készletben lévő összes csempe felhúzásakor neked van a legtöbb pontod a saját táblád tetején futó számolórészen. Hiszen a teljes sorok, oszlopok és kollekciók utáni plusz pontok átrendezhetik a végeredményt. Tehát jó esetben az utolsó pillanatig kétséges, ki nyert.

És még mindig nem ez a legjobb az Azulban. Nem is ezért játsszuk szinte minden este karácsony óta. Az Azult az dobja fel, hogy kétszer nem lehet ugyanúgy játszani. Hiszen nem mindegy, hogyan indítod a faladon a csempéid felrakását, miként a sors keze benne van a manufaktúrák "termelésében", nem is beszélve a profibb játékostársak taktikázásáról. Merthogy az elkerülhetetlenül felhúzandó, de nem kellő csempék mínusz pontokat eredményeznek, és ezzel parádésan össze tudják dönteni a legjobb stratégiát is. Igen, azt hiszem, az a legjobb az Azulban, hogy kétszer nem lehet ugyanúgy lejátszani.

Viszont a színes kövecskék gyűjtögetése, pakolgatása közben remekül lehet beszélgetni. Vagy éppen enni, inni. Azaz társas életet élni. Szemtől szemben, egymást élőben hallgatva. És akkor se történik semmi, ha két húzás közben valaki hosszabban mesél. Nem rohanunk. Csempézünk.

 
hirdetésApache WebSevice - Weboldal készítés, webdizájn, tarhely szolgáltatás

Album

Mellékutcai bank
Kevés olyan képeslap maradt fenn a múlt század elejéről, amelyik nem Szolnok főbb utcáit és tereit mutatná, hanem valamelyik mellékutcába engedne betekintést. A Magyar utcai kép is csak az ott épült bank miatt készülhetett, és fel is veti a kérdést: miért éppen ott áll ez a palota?

Az Album további képei
 

AKB

Apró pusztulás
A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Tanulófiú a bokorban
Egyenes háttal ül, ölében hét vaskos kötettel. Meredten néz a Tiszaliget felé. Testtartásáról a derékszög ugrik be. Ma már bizonytalan a címe, a felállításának éve, csak az biztos, hogy ifj. Szabó István alkotása. Meg, hogy a mögé ültetett bukszus lassan elnyeli a mészkő szobrot.

A Szoborpark további képei