[vendegoldal]

Dániát látni és gondolkodni

2019. augusztus 23.

Más országban vendégeskedni és látni, az ottani mást és jobbnak tűnőt észrevenni, nem önmagunk megcsúfolása vagy elárulása, hanem egyfajta tanulás. Mi mindenen lenne jó itthon változtatni, mi mindent lenne érdemes hazahozni. Például a dán fővárosból. Ahol valóban művészek terveznek.

Amennyiben egyetlen példával kellene érzékeltetnem, hogy mi a különbség Dánia és Magyarország között, akkor a következőt mondanám. A dán főváros repülőteréről - ami méreteit tekintve az eddig általam látottak közül a legnagyobb - az onnan jó pár kilométerre lévő belváros közepébe el lehet jutni autóval, természetesen kerékpárral bringaúton, légkondicionált autóbusszal, metróval (ami vezető nélkül működik) és vonattal. Miközben egyetlen olyan helyen sem kell átkelni, amitől iszonyatos szégyenérzet támad az emberben. Ja, és a nem intercitynek minősülő vonat másodosztályán is van légkondicionálás - miközben augusztus közepén is 19-20 fokot mérnek -, telefontöltésre alkalmas konnektor, sőt ötállomásos, fülhallgatóval használható beépített rádió is. Persze könnyű ott, ahol az az életszemlélet, hogy nem adóznak, hanem az adóval a jólétükbe fektetnek be, ráadásul a világ egyik legkevésbé korrupt országa.

 

Ahol lehet, hogy nem élnek építőművészek, sőt talán nemzeti építőművész szövetségük sincs, viszont nincsenek is beoltva az épületek tervezői kreativitás ellen, és nem múltba révedő díszletekben gondolkodnak, hanem vizuálisan élvezetes házakban. Ráadásul nem nemzetellenes bűncselekmény a királyi palotával átellenben, egy volt ipartelepre olyan modern operaházat építeni, amire minimum azt kell mondani, lenyűgöző. Azzal együtt, hogy közvetlenül mellette az ipartelep megmenthető darui és valami régi fűtőház is túlélte az utódok álmait. Áll ott az ember, és tényleg nagyon nehéz másra gondolni, minthogy minden bizonnyal egyetlen magyar műegyetemistát se engedtek még dán földre lépni.

 

Mert különben nálunk sem tűnnének el régi, esetleg eredeti funkciójukat vesztett épületek a föld színéről, hanem - miként a fenti kép is mutatja - a gabona tárházból és egyéb ormótlan tárolókból lakóházak születhetnének. Ami azzal is együtt járna, hogy a régi gyárépületekben esetlen olyan étteremudvar jön létre - lásd a lenti képet -, ahol egész évben lehet különböző nemzetek konyháit élvezni. Miközben a szomszédos csarnokot fedett gördeszka pályaként hasznosítják, sőt a harmadikban meg ugyanazt csinálják, amit száz éve: hajókat építenek. Nem tudom, mit kellene tenni, hogy a magyar városépítészetben ne a beteg emberek lelövése, hanem a gyógyítása legyen a gyakorlat?

És, hogy fokozzam a "dán építészeti, várostervezési borzalmakat". A címlapra kirakott fotón egy hőerőmű látható. Vállalható dizájnnal. Sajnos ezen a fotón nem látszik, hogy a dizájn egy sípályát lejt. Azaz télen, az erőmű tetejétől az aljáig lehet siklani az egyébként meglehetősen alföldes földrajzi környezetben.

 

Amennyiben olyan dolgot is mondanom kellene, amiben hasonlítunk a dánokra, akkor a szobrokat említeném. Szeretnek szobrokat, emlékműveket állítani, és úgy tűnik, ez régen is így volt. Viszont a mai szobraik jelentős része ugyancsak nem a múltba révedésről, a múlt újbóli értelmezéséről szól, hanem a máról. Az egykori gyárba siető munkásokkal, a padon felejtett, kiürült kávéspohárral, vagy éppen a műanyag szemétből épített hallal. Vagy Hamlet városában, az egyik kis sikátorban felbukkanó, a várost minden turista térképére felhelyező angol színműre utaló, nem talapzaton álló, viszont a térben értelmezhető alkotással.

 
hirdetésApache WebSevice - Weboldal készítés, webdizájn, tarhely szolgáltatás

Album

Boldog békeidők
"Jöjjenek, mert itt a fotográfus" - terjedhetett futótűzként a hír 1894 nyarán a 68-as gyalogezred újonnan elkészült szolnoki laktanyájában, és mire Szigeti Henrik felállította masináját a főépülettel és tiszti körlettel szemben, már vagy két tucat ember nézett a kamerájába.

Az Album további képei
 

AKB

Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Fiú rossz helyen
A Megyeháza és Technika Háza között lassan öt évtizede gubbaszt egy kő kisfiú. Sokáig újságosbódé takarta, és ma sem szívderítő a környéke. A vicces fiatalok azonban egy ideje leszoktak arról, hogy hétvégenként megfordítsák. Az alkotásnál érdekesebb az alkotója.

A Szoborpark további képei