[Naplóm]
Visszatekintő 2020
2020. december 19.
Lassan véget ér ez az év. Hogy pontosan milyen is volt, azt szerintem majd csak évek múlva tudjuk objektíven megmondani. A blogSzolnok január 4-ig nem frissül, így gondoltam, legyen az idei utolsó bejegyzés egy szubjektív válogatás 2020 számomra valamiért fontos cikkeiből.
Január: A Merengő Krisztus megmentése
Csicsman György a napokban jelezte, hogy a Madách utca és a Templom utca kereszteződésénél lévő Merengő Krisztus baldachinját 2019. december 8-án kellett megtámasztani. Január végén még azt hittem, idén sikerül megmenteni Szolnok három legrégebbi szobrának egyikét. Dombi Gáborral beszélgettünk a tervekről.
http://www.blogszolnok.hu/kerdezem_a_merengo_krisztus_megmentese
Február: Ünnep utáni pillanatok
Számomra 2020 egyik legnagyobb ajándéka/eredménye/sikere volt, hogy életemben először település érintése nélkül tehettem meg a Szolnok-Budapest távot autóval. Sőt, volt olyan éjszaka, hogy Budapest belvárosából 59 perc alatt értem Szolnok belvárosába. Pazar! De ez az út még nem ért véget!
http://www.blogszolnok.hu/naplom_unnep_utani_pillanatok
Március: Kordokumentálás címadással
Kora tavasszal, amikor még nem sejthettük, hogy durvább is lehet ez az egész vírushelyzet, sokkal jobban bezárkóztunk. Hétköznapokon is olyan volt Szolnok, mintha vasárnapot írtunk volna. Nem tudom hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy kedvem legyen majd ezekről az időkről mesélni.
http://www.blogszolnok.hu/naplom_kordokumentalas_cimadassal
Április: Moziszünet tervekkel
Sírok. Mert újraolvasva ezt az áprilisban készült interjút az az érzésem, ma vagy a következő hetekben is készülhetett volna. Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba? Nagyon várom már, hogy újra mehessek a Tisza moziba, és a vetítőteremből kilépve a dugig lévő kávéházban találjam magam, hogy aztán a teraszon leülhessek.
http://www.blogszolnok.hu/kerdezem_moziszunet_tervekkel
Május: Ismét szegényebbek lettünk
Ez egy szubjektív élményportál nagyon szubjektív óéves visszatekintése, amelyből úgy tűnhet, nemcsak a vírus miatt vesztettünk el sok mindent ebben az évben. És nemcsak a vírus miatt nem tudtunk visszaszerezni értékeket. Ennek a cikknek novemberben (is) volt folytatása, amikor kiderült, a rendőrség felfüggesztette a nyomozást a Boldog Sándor István körút elején lévő házak bejárata fölül ellopott domborművek ügyében.
http://www.blogszolnok.hu/naplom_ismet_szegenyebbek_lettunk
Június: A Belvárosi Nagytemplom tornyában
Az újságírásnak az az egyik pozitívuma, hogy olyan helyekre is eljuthat az ember, ahová más szakmát művelve talán nem. Mindig hálás leszek Máthé Györgynek, hogy kora nyáron felengedett a Belvárosi Nagytemplom tornyába. Nemcsak a kilátás különleges onnan, de az odáig vezető út, a torony belseje is.
http://www.blogszolnok.hu/felenk_a_belvarosi_nagytemplom_tornyaban
Július: Nekem itt dolgom van, volt
Máthé György esperessel még februárban beszélgethettem a felújítás elején lévő Belvárosi Nagytemplomban. Akkor még nem tudhattuk, hogy az életében oly sokszor visszatérő tizenegy év 2020-ban ismét nagy változást hoz számára (és számunkra). Nyáron elbúcsúzott Szolnoktól, de azt hiszem, sokan, sokáig emlékezni fogunk rá.
http://www.blogszolnok.hu/arcok_nekem_itt_dolgom_volt_van
Augusztus: A madarakat leszedik
Egy akkor már nyolc-kilenc hónapja húzódó ügyről készítettem interjút Pogány Gábor Benővel, Szolnok Munkácsy-díjas szobrászművészével a nyári szünet után. Változott azóta valami? Őszintén megmondom: nem tudom. Ugyanis abba az épületbe inkább nem teszem be a lábam.
http://www.blogszolnok.hu/kerdezem_a_madarakat_leszedik
Szeptember: Szolnokiság és Tisza szálló
A blogSzolnok működésének tízedik évében is sokszor éreztem azt, hogy vannak olyan ügyek a városban, amikről inkább nem kellene írni, mert lesznek, akik megsértődnek. Leginkább azok, akik esetleg megoldhatnának egy problémát, de vagy képtelenek rá vagy nem is akarják megtenni. Úgy tűnik, a Tisza szálló is ilyen ügy.
http://www.blogszolnok.hu/naplom_szolnokisag_es_tisza_szallo
Október: Újra nyit Szolnok első uszodája
A lényeg, hogy megnyílt. Ha voltak is nehézségek a megnyitásig vezető úton, ne feszegessük! Mert arról is beszélhetnénk, hogy Szolnok első uszodája nyitotta meg ismét a kapuit. Arról meg sem a beruházók, sem a kivitelezők ne tehetnek, hogy alig három héttel később be is kellett zárni. Fogunk mi még ott strandolni!
http://www.blogszolnok.hu/felenk_ujra_nyit_szolnok_elso_uszodaja
November: Üzenet a maszkról
Az ebben a cikkben lévő felvételek októberben készültek, amikor még nem tudtuk, hogy novembertől ismét korlátozások jönnek. A boltok bejáratánál lévő feliratok épp olyan kordokumentumok lesznek néhány évtized távlatából, mint a régi apróhirdetések vagy éppen a választási plakátok.
http://www.blogszolnok.hu/felenk_uzenet_a_maszkrol
December: Összefogás Szolnok örökségéért
A Merengő Krisztus megmentéséről szóló cikket választottam a 2020-as év írásaiból válogató összeállítás első anyagának. Kedvelem a keretes szerkezeteket. Zárjuk az évet egy nagyon hasonló témával, a Szolnok épített örökségének megőrzéséért létrejött összefogással. Mert hátha 2021 másról is szólhat, mint a veszteségeinkről.
http://www.blogszolnok.hu/kerdezem_osszefogas_szolnok_oroksegeert
Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet! Tartsanak velem jövőre is, a blogSzolnok 11. évében!
Album

Elszállt, de maradt
Nem biztos, hogy ez a Szolnokról valaha készült legrondább képeslap, de hogy a top 10-ben benne van, az biztos. Nemcsak az ábrázolt épület, de a sivárságot árasztó rengeteg beton és a kép élettelen színei miatt is. Ettől persze még ez is a város múltja (Jelene, jövője?).
AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.
SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.