Bélák leszünk vagy választók?

Nem tudom mással kezdeni, csak a Szolnokon soha el nem felejthető, nagyszerű Schwajda György klasszikusával, a Rátóti legényanyával. Azzal a résszel, amikor Rátóton kitört a demokrácia, és bizony a rátótiak hiába dobták ki az ajtón, az visszamászott az ablakon. Nem volt mit tenni, választaniuk kellett. De nem hiába voltak rátótiak. A demokrácia jegyében úgy döntöttek, hogy mivel mindenki választó és választható, valamennyi rátóti férfi dugja a fejét egy szénakazalba, tolja le a nadrágját, és akit arról a feléről a felesége felismer, az lesz a falu vezetője. Nem hittem volna, hogy Schwajda György klasszikusa, a születése után majdnem negyven évvel ennyire aktuális lesz.

Seggel a választók felé, hátha felismerik, ki érdemes a képviseletükre!

Csak most éppen nem szénakazalba dugta a Jász-Nagykun-Szolnok megyei 1-es számú választókörzet - azaz Szolnok és a környező települések - parlamenti mandátumára kandidáló harmincnégy ember túlnyomó többsége a fejét, hanem a szimpla ismeretlenségbe. Ám ettől még a másik felüket tartják felénk.

Bocsánat! Nem az én gyógyszerem gurult el. A Nemzeti Választási Bizottság honlapján, feketén-fehéren olvasható, hogy bizony Szolnok mandátumáért harmincnégy nagykorú, cselekvőképes - feltételezem, önmagát komolyan vevő -, magyar állampolgár száll harcba április 8-án. Mondhatnánk, hogy éljen, micsoda demokrácia van itten. Harmincnégy mindenre elszánt, felkészült, eddig a közért rengeteget tevő ember, akik továbbra is tenni akarnak, az országért, a Szolnokon és környékén élőkért, önökért, értem. Különben mi a frászkarikáért iratkoztak volna fel erre a listára?

Megingathatatlanul a demokrácia egyik alappillérének gondolom, hogy minden nagykorú emberből ugyanúgy képviselő is lehessen, mint választópolgár. Sem iskolai végzettség, sem anyagi lehetőségek, sem származás, sem vallási hovatartozás vagy bőrszín, no, pláne neme alapján ne lehessen senkit megfosztani ettől az emberi alapjogtól. Ugyanakkor abban is mélyen hiszek, hogy a demokrácia felelősséget is ró a művelőire. Nem játék! Nem lehet bárminemű ügyeskedés, pitiánerkedés, pillanatnyi lehetőség kihasználása. Mert az ilyesmi vezet a demokrácia halálához, amit egyébként úgy hívnak: diktatúra. Tehát, aki ezzel játszik, az a szememben a demokrácia sírásója.

Márpedig, aki azt gondolja, valakiből csak attól lesz komolyan vehető országgyűlési képviselőjelölt, mert össze tud szedni ötszáz aláírást, az egy alávaló sírásó. Akire ennél cifrábbat is jogomban állna mondani. Ugyanis mindazok, akik négy évig az égvilágon semmit nem tettek a közért, a hirtelen önjelölésükkel nettó hülyének néznek nemcsak engem, de minden választópolgárt. Azt üzenik, hogy bármiféle teljesítmény, program, múlt, érték és értünk végzett munka nélkül, akár még képviselő is lehet... Kiből is? A lista alapján akár egy elefántból is? Egy kilométerkőből? A vasútállomásnál lévő 24 emeletesből? Nekem, választónak pedig, aki a demokrácia jegyében sok esetben átengedi majd a döntés lehetőségét a képviselőjének, semmi más dolgom nincs, csak vaktában ikszelni. Ennyi erővel a rátóti demokrácia sokkal tisztességesebb. Ott legalább egy valakinek fel kellett ismerni a kandidálókat.

Nézzék végig a jelöltjeink listáját! Ha a harmincnégyből hat-nyolcról vagy a jelölő szervezetéről tudni fogják, hogy kicsoda, micsoda, akkor könyveljék el magukat tájékozott, a helyi közéletet ismerő embernek. És gondolják meg, hogy miért nincsenek rajta ezen a listán! Hisz valószínűleg Önök simán ismertebbek, vagy többet tettek eddig a szolnokiakért, ha a felsorolt névtelen nímandokból olyan sokat ismernek.

Nyilvánvaló, hogy senkitől sem lehet elvitatni az indulás jogát. Nem is teszem. Viszont kijelentem, hogy a szavazólapunkra kerülők legalább háromnegyed nemcsak magából csinál hülyét, de a lista minden tagjából. És ezzel nevetségessé teszi mindazt, amit a magunk, az országunk és a jövőn érdekében illene komolyan venni. Már, ha úgy gondoljuk, hogy több eszünk van, mint a Schwajda György fejében megszületett rátótiaknak.

Nem akarok Béla lenni!

(Az illusztrációk a Garas Dezső rendezte A rátóti legényanya című 1988-as filmből valók.)