Album



Tömeg a korzón

2018. március 31.

Vajon egy átlagos hétköznapon, vagy egy korai tavaszi hétvége délelőttjén készült a Szapáry utcán ez a felvétel, amiből aztán az "Állomás tőzsde" gondozásában képeslap lett? A Csíkszeredán élő Vaszi Boriskának "1000 csókot" küldő Dezsőnek köszönhetően maradt fenn ez a XX. század elejéről származó, a szolnoki korzót mutató kép.

Az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó valamikor 1899 és 1905 között, tavasszal, nagyjából 10-11 óra körül készült a Szapáry és a Baross út torkolatánál. A fotózás évének intervallumát a távolban már látszó Zsinagóga - épült 1899-ben -, illetve e képeslap postabélyegzője - 1905. szeptember 21. - jelölik ki. Tehát azt mondhatjuk, hogy a néhai Molnár utca, az alig egy évtizede Szapáry Gyula nevét viselő, Szolnok korzójává válni akaró közterületünk nagyjából így nézhetett ki a XX. század első éveiben. Hogy a felvétel tavaszi azt a fák még hiányzó lombkoronájából tippelem. Ami persze ősszel is hasonló, csakhogy akkor szerintem mások lennének a fények, és lehullott leveleket is látnunk kellene még ezen a nem túl jó minőségű felvételen is. A délelőtti időpontra pedig a bal alsó sarokban egyértelműen látszó árnyékok utalnak, a szerintem a fotóst bámuló fiú és a mögötte lévő villanyoszlop napóraként mutatja az időt.

Több kép kapcsán írtam már Szolnok előző századfordulós közmű ellátottságáról, amit ezúttal se tudok kihagyni. A fotó előterében is jól látszik az a macskaköves út, ami ekkor már jó pár évtizede kötötte össze a Tisza-hidat, a főteret és a belvárostól még távol eső vasútállomást. De hasonló városi minőségű út vezetett a Szapáryn keresztül a nagytemplom érintésével az egykori Indóház felé is. Az viszont ezen a képen is kivehető, hogy a kocsiút nem faltól falig tartott, hanem csak az utca közepén "két sávot" foglalt el, majd valamiféle vízelvezető, aztán a fasor, végül pedig a járda következett. Az utóbbi kettő is Szolnok korabeli fejlettségére utal. Egyrészt számtalan képeslapon érzékelhető, hogy általában tudatosan zajlott a város fontosabb utcáinak a fásítása, ami ugye valamiféle kertészt, kertészetet is igényelt. Másrészt legalább a fontosabb közterületek járdákat is kaptak, ami azért még a XX. század második felében sem volt általános minden településen. Ha pedig a belváros ezen a képen is látható villamosítását is hozzávesszük, akkor ezt a legalább 113 éves képeslapot nézegetve is kijelenthetjük: Szolnok egy fejlett középváros volt a XX. század elején.

A Szapáry utca ma már páros - a fotózás pillanatában még páratlan - oldalán pedig többségében már ott sorakoztak azok a "paloták", amelyek ma is meghatározzák ezt a közterületünket. A sor elején a Kindlovics-bazár - bér- és üzletház, amolyan korabeli ?pláza? - látható, aminek földszinti, sarki üzletében az elmúlt száz évben már nagyon sok mindent árultak. Mellette a Kádár, később Tünde cukrászda még földszintes épülete, ami a tízes évek elején kapott plusz szintet. Tőle jobbra egy ma már nem létező, földszintes, nagy portálos ház, aminek a helyén ma egy sebhelynek beillő, szocreál kókányt találunk. Kár, hogy nem azt a régi házat őrizték meg, esetleg egy ugyanolyan emeletráépítéssel, mint amilyet a cukrászda kapott.

A még fiatal fák miatt jól kivehető az Iparkamara épülete, ami az utca első, modern "palotája" volt. És minden bizonnyal sokkal impozánsabbnak tűnt, amíg Fodor Dániel 1896-ra mellé nem építette a Nemzeti Nagyszállót, aminek sorsán keresztül Szolnok XX. századi történetét, megpróbáltatásait és fénykorát, hazugságait és elszalasztott lehetőségeit, kulturális felemelkedését és hanyatlását is elmesélhetnénk. Ha jobban megnézzük, ekkor még hiányzik mellőle a ma ott álló és szépen felújított bérház, miként a Krautzer - Sütő - köz túloldalán lévő sarki épület mellet sincs még meg Szolnok legkülönlegesebb bérháza. A két nagyvárosias lakótömb közül egyébként az utóbbi épült korábban.

A távolban földszintes házak sorakoznak, nagyjából olyanok - vagy részben azok -, amelyek ma is megtalálhatóak azon a telken. Nincs kétségem afelől, hogy ha 1914-ben nem szakad meg Szolnok aranykora, vagy később lett volna az apróbb részletekbe is elvesző, tudatos városfejlesztés, akkor ma azon a részen is emeletes házak állnának. Ahogy az egy nagyváros korzójához illene.

A sokszor látott házak mellett e felvétel különlegessége a megörökített, viszonylag nagy tömeg. A korabeli, szolnoki képeslapok között számtalan olyat találni, amelyen kisebb-nagyobb csoportosulás támad a fotóssal szemben, de ennyi embert mindössze egy, a Kossuth teret mutató képeslapról ismerek. Csak tippelni tudom, hogy mi történhetett. Szerintem a fotó vasárnap délelőtt, a folyóparton sorakozó templomainkban tartott istentiszteletek után készülhetett, amikor az akkor még nagyszámú hívő elindult Szolnok központja felé egy kis kora tavaszi korzózásra.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Békebeli hangulat háborúban
Ezt az éppen száz évvel ezelőtt kiadott képeslapot csak 1917-ben küldték Szolnokról Besztercebányára, ám biztosak lehetünk abban, hogy a felhasznált fotó legalább nyolc évvel korábban készült. Ami Sárikát talán nem zavarta, és nem is érdekelte, hiszen kilencen küldték neki az anzikszot.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Közös siker emléke
Ha nem éppen egy újabb vészhelyzet elhárítása lenne a közös feladat, akkor minden bizonnyal ennél az emléktáblánál is lett volna koszorúzás. Meg előtte talán kicsit helyre is állítják a Városháza falán a 2000-es nagy árvíz elleni védekezés valamennyi résztvevőjének emléket állító táblát.

A Szoborpark további képei