Album



Templom és túra

2019. május 11.

A szolnoki evangélikus templomot nem sokkal az átadása után megörökítő képeslapot egy Tiszán vízitúrázó diák adta postára éppen nyolcvan évvel ezelőtt. A mából nézve az anzikszhoz használt fotó érdekessége elsősorban a templom környezete. Illetve az, hogy a fiatal fiú üzenete bizonyítja: a Szolnokot ábrázoló képeslapokat a környék településein is árusították.

Seres László 1939. június 16-án feladott pár soros üzenete sok mindent elárul az akkor valószínűleg tizenéves fiatalemberről. A címzésből és a megszólításból kiderül, hogy szüleivel illetve valószínűleg nagybátyjával és annak feleségével a Csongrád megyei Mindszenten élt. Abból pedig, hogy a harmincas évek végén, tiszai vízitúrán vehetett részt - soraiból kiderül: a lap feladásakor már túl voltak 175 kilométer evezésen - arra következtethetünk, hogy még középiskolás lehetett, és valamelyik korabeli ifjúsági szervezettel (például a cserkészekkel) kirándulhatott. Valószínű az is, hogy három-négy nappal korábban, valahol a Tisza felső szakaszán szálltak hajóba - kicsi a valószínűsége, hogy felfelé eveztek a folyón -, és a kirándulás 30 kilométeres bringázással ért véget Füzesabonyban. A nyolcvan évvel ezelőtti sporteszközök és túrafelszerelések alapján mindezt komoly teljesítménynek tekinthetjük.

A fiú írása további két dologra enged következtetni. Egyrészt a fiatalember valószínűleg nem pontosan értette, hogy a vízitúrájuk hol ért véget, hiszen családjának szóló üzenetében az olvasható, hogy "Tiszabugáról" ír. A megtett távolság, a Füzesabonyig hátralévő bicikliút és a név hasonlósága alapján azt gondolom, hogy akár Tiszaburánál is kiköthettek. Ám ennek ellentmond, hogy a Bura a Tisza bal partján található, miközben nekik a másik oldalon kellett folytatni útjukat. Illetve az is fura, hogy a lapot Kőtelken, azaz pár kilométerrel lentebb adta postára. Ez utóbbi miatt arra gondolok, hogy a harmincas években szolnoki képeslapokat is árultak a környező települések postahivatalaiban, amelyeket nem elsősorban a rajtuk lévő fotók miatt használhattak a vásárlók. Minden bizonnyal Seres Lászlót is teljesen hidegen hagyta, hogy a szüleinek küldött képeslapon a szolnoki evangélikus templom látható.

És az sem érdekelhette a fiatalembert, hogy egy olyan képeslapot küldött, amin legalább öt-hat évvel korábban készült fotó látható. Merthogy a felvétel előterében látható fák még elég fiatalok, márpedig néhány évvel későbbről már ismert olyan képeslap az 1932-ben átadott templomról, amin jóval fejlettebb növények vannak. Aminél persze érdekesebbek azok az eltérések, amelyek felfedezhetőek ezen az akár nyolcvanöt éves fotón.

Magát a templomot arról a helyről, ahonnan ez a kép készült, ma már nem tudnánk lefotózni, hiszen ott jó ideje valamelyik közműcég kiszolgáló létesítménye áll. De nem készülhetne ilyen kép azért sem, mert a templom környéke alaposan megváltozott az elmúlt nyolcvan évben. A kertje mögött látható emeletes ház szerintem az egykori csendőrlaktanya részlete, aminek a helyén évtizedek óta állnak a Szigligeti utca társasházai. Miként a templomtól jobbra is négyemeletes házak sorakoznak az ezen a képen még park tűnő területen.

Mindezeknél talán érdekesebb a képbe balról belógó villa, aminek a helyén jelenleg egy nem túl szép, lapos tetős, emeletes ház áll. Azt nem tudom, hogy a mai jellegtelen kockaházat ennek a szépen díszített villának az átépítésével hozták-e létre, avagy a nem túl nagy szolnoki villasor itt látható eleme teljesen eltűnt a háború után. Díszes homlokzata, beépített tetőtere, kerítése és elhelyezkedése alapján azt gondolom, tehetős polgár otthona lehetett a Scheftsik István utcában. Sőt, a város 1927-es térképe alapján azt is feltételezem, hogy az evangélikus templommal nagyjából egy időben épülhetett, hiszen a helye az említett térkép adatfelvételekor még a Magyar Királyi Csendőrségé volt.

Szolnok egyik legfiatalabb templomáról elmondhatjuk, hogy az elmúlt nyolcvanhét évben nem sokat változott, vagy legalábbis az utóbbi évtizedekben sikerült az eredetihez nagyon hasonló állapotba hozni. Egyetlen dolog hiányzik a Gerey Ernő tervezte épületről, mégpedig a torony felső része alatt körbefutó felirat: Erős vár a mi Istenünk.

Szeretném hinni, hogy a valószínűleg a húszas években született Seres László, aki a második világháború kitörése előtt két és fél hónappal még gondtalan kiránduláson vehetett részt, túlélte a világégést, és ha meg is járta valamelyik frontot, onnan épségben hazatért, és évekkel vagy évtizedekkel később eredetiben is láthatta a szolnoki evangélikus templomot, aminek képével 1939. június 16-án szüleinek üzent.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Érkezés Szolnokra a folyók felől
Nagyjából ilyen kép fogadhatta azt, aki az előző századfordulón, a Tisza-hídon keresztül - ami akkor a város egyik határát is jelentette - megérkezett Szolnokra. A mából nézve talán nem túl fényes a megörökített küllem, ám ne legyünk kishitűek: a korabeli belvárosunk képe és infrastruktúrája miatt egyáltalán nem kellett szégyenkezni a Monarchia többi városával összehasonlítva.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szomorú (?) Krisztus
Szomorú, búsuló, merengő, bánkódó, ülő? Valószínűleg ez az a szobrunk, aminek több neve van, mint amennyi tényszerű adatot ismerünk a születéséről. Az biztos, hogy nem a legöregebb köztéri alkotásunk, ugyanakkor a legrégebb óta ugyanazon a helyen álló.

A Szoborpark további képei