Album



Ravasz lap 1899-ből

2015. december 12.

Minden bizonnyal Szigeti Henrik fényképész lehetett ennek az 1899-ben megjelent képeslapnak a kiadója, ami nemcsak azért érdekes, mert talán az első szolnoki mozaik - azaz több képes - lap, hanem azért is, mert Szigeti mester egy kis trükkel játszotta ki a korabeli szabályokat.

A XX. század elejéig a képeslapokon elvileg nem lehetett üzeneteket továbbítani. Az ilyesmire ugyanis nemcsak hely nem volt a lapokon - az úgynevezett hosszú címzés miatt, ami az egész hátlapot elfoglalta -, de a szabályok is tiltották. Ami egyrészt teljesen érthető a postai díjszabások XIX. századi kidolgozóinak szemszögéből, akik azt tartották szem előtt, hogy a szöveges üzeneteket drágább levelekben vagy táviratokban továbbítsák az ügyfelek. Ráadásul a díjszabás kidolgozásakor még egyáltalán nem lehettek biztosak abban, hogy a nagyközönség körében olyan sebesen elterjed majd a képeslap küldés divatja, mint történt az az előző századforduló környékén. Arra meg végképp nem számíthattak, hogy a divat és a józanész hamar megkeresi majd a kiskapukat, ami ellen a Magyar Királyi Posta tehetetlen lesz. Egyszerűen azért, mert életszerűtlen lett volna minden szöveggel teleírt képeslapot megportózni.

A jelenségre a szolnoki Szigeti Henrik udvari fényképész és képeslapkiadó is felfigyelhetett, és 1899-ben egy egyszerű, de zseniális ötlettel vágta át azt a gordiuszi csomót, hogy a hosszú címzéses képeslapokon hol lehetne a szövegnek hely. Hát nyilván, hogy a lap képes oldalán. Igen ám, de ha azon egyetlen, nagyméretű fotó van, akkor kilóg a lóláb vagy a vásárlónak nem lesz egyértelmű a megoldás. Lehetett még a fotó körüli szélesebb kerettel is játszani, ám az sem nyújtott tökéletes megoldást. A mozaik képeslap, főleg, ha az elrendezése a lap negyedét szabadon hagyja, tökéletes variáció arra, hogy az üzenni akarók tudjanak hová írni a lapon.

Így tett 1899. március 31-én az ismeretlen anzikszküldő is, aki Szolnokról a főváros VII. kerületébe postázott ily módon húsvéti üdvözletet. Feltételezem, hogy a címzett, Kőhalmy Irén úrhölgy udvarlója lehetett az illető, hiszen nyíltan "Kedves kis Irénem"-nek szólította a címzettet, akinek a saját szülei nevében is küldte a jókívánságait, és természetesen nemcsak az ifjú hölgynek, de szüleinek is. Talán még azon a nyáron megtartották az esküvőt.

A mozaik elrendezés miatt viszonylag pici nagyítások kerültek a lapra, alig olvasható feliratokkal. A bal felső kép a Magyar Király Szállodát, azaz a mai Damjanich Múzeum épületét ábrázolja. Aminek bejáratától jobbra, a földszinten egy komolyabb étterem vagy kávéház működhetett a XIX. század utolsó éveiben. Legalábbis erre utal a szinte járdaszélességben kiengedett napernyő. A képet egyébként a városháza erkélyéről fotózhatta a mester.

A bal alsó kép egy olyan házat ábrázol, ami a hatvanas évek óta nem áll már a Kossuth téren. A felirat szerint a Tiszavidéki Takarékpénztár épületéről van szó, ami annak idején a mai múzeum és a könyvtár, azaz a Magyar Király Szálloda illetve a Pénzügyigazgatóság - korabeli adóhivatal - között állt. A térről, az épülettel szemből készült képen sajnos nem vehető ki, hogy a Takarékpénztár földszintjén milyen üzletek működhettek, de egyértelmű, hogy a város főterén, ahol a szolnoki piacokat is tartották, se lakás, se iroda nem lehetett ilyen értékes négyzetmétereken.

A harmadik fotó a tíz évvel később elsodort tiszai fahidat ábrázolja. A képet a Vártemplom tornyából készítette Szigeti Henrik valamelyik nagy tiszai árvíz idején. Jól látható ugyanis az aprócska képen, hogy mintha tenger venné körül a várost, akkora a folyó. A torkolat környékén felfedezhetőek a régi házak, a távolban pedig a pár évvel később elpusztult Hungária Gőzmalom füstjét is láthatjuk.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

"Rablás van itt"
"Kedves barátom! Valódi rablás van itt. Egy ilyen kártya bélyeggel együtt 7 kr. Jenő" - A képeslapról egyértelműen kiderül a rablás helye. Szolnok. A postabélyegző pedig a rablás időpontját adja meg: 1900. április 5. A fotó sem készülhetett sokkal korábban.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A hortobágyi 12 emlékére
A Hetényi Géza Kórház egyik kis belső udvarán bújik meg egy 2013-ban elhelyezett fekete emléktábla. A 12 hortobágyi kényszermunkatábor valamelyikéből a szolnoki kórházba került és itt elhunyt kitelepítetteknek állít emléket. Talán nem haszontalan némi magyarázatot fűzni hozzá.

A Szoborpark további képei