Album



Lipcsei képeslap Szolnokról

2017. március 19.

Ebben a képeslapban nem az a legérdekesebb, hogy a Verseghy gimi és az előtte lévő "park" 110 évvel ezelőtti állapotát őrzi. Inkább az, hogy egy nagy nemzetközi cég a XX. század elején fontosnak érezte kínálatába egy (?) szolnoki képeslapot is felvenni. De vajon miért a gimit tartotta megörökítendőnek?

Ezt a képeslapot a lipcsei székhelyű Dr. Trenkler Co. jelentette meg 1907-ben, azaz még bőven a Monarchia idején. Az 1863-ban született Dr. Bruno Trenkler - aki 1887-ben diplomázott a Würzburgi Egyetemen kémikusként - 1894-ben nyitotta meg kis nyomdáját Lipcsében. Tehát nagyjából akkor, amikor a képeslap elindult világhódító útjára, merthogy a vasútnak köszönhetően nemcsak tömegesen utaztak az emberek, de már a posta is viszonylag gyorsan és megbízhatóan működött. Dr. Trenkler hamarosan rá is állt a képeslapok kiadására, cége pedig a XX. század első éveitől folyamatosan növekedett, és lassan egész Németországot behálózta. 1910-re már hétszáz dolgozója volt, 130 nyomdagépe és milliós tételben gyártotta a képeslapokat, amiből végül 25 ezer félét jelentetett meg.

Mindezek alapján érthető, hogy a dinamikusan növekedő cégnek előbb-utóbb kicsi lett Németország, ezért a szomszédos Monarchiában is dolgozni kezdett, azaz belépett az itteni képeslappiacra. Feltételezhetjük, hogy technikai fejlettsége és gyártási kapacitása miatt Lipcsétől távolabbi városokról készülő képeslapok kiadása esetén is versenyképes tudott maradni. Így nem kellett mást tennie, csak útnak indítani egy fotóst, aki néhány hét vagy hónap alatt végigfotózott egy-egy a távolabbi vidékeket - netán útközben el is adta a helyi kereskedőknek a még ki sem nyomtatott képeslapokat -, majd megfelelő szériában kinyomtatni az elkészült fotókat, és eljuttatni a megörökített városok boltjaiba. A piac, az üzlet már az előző századfordulón is legyűrte a távolságokat.

Feltételezem, hogy Dr. Bruno Trenkler fotósa valamikor 1906 nyarán - egy évvel a képeslap megjelenése előtt - érkezhetett Szolnokra. Biztosak lehetünk abban, hogy vonattal jött, és ha nagyon romantikusak akarunk lenni, akkor azt gondolhatjuk, talán a Nemzeti Szállóban is eltöltött legalább egy éjszakát. Szolnok fekvése, közlekedési csomópont jellege, megyeszékhely volta, és a róla addigra már tömegesen megjelent képeslapok okán a fotós eredeti tervében is szerepelhetett a város, a kérdés tehát már csak az, hogy mit örökített meg azon a nyáron. A magam részéről azt gondolom, hogy ha az akkora már elég rossz állapotban lévő - mai helyén első, 1857-ben épült és 1907-ben elbontott - vasútállomás épületét nem is fotózta le, de ha a gimnáziumig eljutott, akkor minimum a református templomról kellett még fotót készítenie, és talán a Tiszát, a fahidat és esetleg a városházát is megörökítette. Természetesen alaposan át kellett gondolnia, mit fotóz le, hiszen a rendelkezésére álló alapanyagot be kellett osztania, meg a negatívokat is valahogy haza kellett juttatnia.

Az mindenesetre tény, hogy itt tartózkodása idején leballagott a Tisza partra, és nagyjából a mai gáztartály környékéről lefotózta a lombos fák mögött megbújó, akkor már közel húsz éve álló Magy Királyi Állami Főgimnáziumunkat. Ami előtt akkoriban még egy kerítéssel körbekerített, félköríves kis park volt, amin túl a Tószeg felől érkező kocsiút vezetett a mai színház és a rózsapark helyén lévő állatpiacok, illetve a Tisza-híd felé. Azaz a fotózás még éppen meg tudta örökíteni azt az állapotot, amit a múltszázad első évtizedének végén kezdtek el felszámolni, hogy a következő húsz évben kialakuljon a Tisza-partnak az a szerkezete, amit ma is ismerünk és élvezünk.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Kossuth tér a húszas években
A szolnoki Kossuth tér 2., 3. és 4. számú épületeit az elmúlt százhúsz évben előszeretettel fotózták a 10-es számú épület környékéről. Nem véletlenül, hiszen a város impozáns épületeiről van szó. Ez a felvétel valamikor 1925 és 1928 között készült, tehát akkoriban nézhetünk szét a téren.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.

A Szoborpark további képei