Album



Iskola délután négy húszkor

2018. október 06.

A nagy világgazdasági válság idején készülhetett ez a fénykép Szolnokon. Nem a Templom, hanem a Baross utcában, tehát nem a mostanában megújult, a Belvárosi Nagytemplom mellett lévő polgári leányiskolát mutatja, hanem a fotózás idején már legalább egy évtizede működött polgári fiúiskolát. Amiben jelenleg a megyei rendőrkapitányság működik.

Így nézhetett ki eredetileg a Baross utcai polgári fiúiskola épülete, amit a Templom utcai párjához hasonlóan az első világháború előtt kezdtek építeni, de a világégés miatt csak évekkel később kezdhette betölteni tervezett funkcióját. Az épületben a második világháború végéig - tehát nagyjából negyedszázadon át - fiúiskola működött, amelynek igazgatói lakásában Móra Ferenc is többször megfordult, hiszen az intézményt vezető testvére és édesanyja is ott lakott. A második világháború első éveiben a Felsőkereskedelmi Iskola - azaz a Közgé jogelődje - is ebben az épületben működött, pontosabban a lassan készülő új otthona miatt ide kényszerült társbérletbe a kisebb fiúk közé. Hogy pontosan mikor és miért lett az épületből rendőrség - az ötvenes években készült fotókon már ez a funkciója - sajnos nem tudom. Talán Szolnok lakosságának háborús csökkenése vagy a kommunista államrendőrség felduzzasztása állhatott a döntés mögött. Az mindenesetre rettentő érdekes, hogy a környéket ért 1944-es bombatámadást az épület viszonylag jól átvészelte, ami persze ugyancsak magyarázat lehet a rendőrök beköltözésére.

E képeslappá lett fotó egészen biztosan a húszas évek végén készült, hiszen a szolnoki iskolasor már nemcsak a fiúiskolából állt. A felvétel jobb alsó sarkában a Fémipari Iskola - Gépipari - kerítése látható, előtte egészen fiatal facsemetékkel. Ha megengedjük azt a feltételezést, hogy ezeket a csemetéket a gépipari átadása, tehát 1927 után ültették, akkor ez a felvétel tényleg csak 1928-29 körül készülhetett. Amit alátámaszt a fiúiskola másik oldalán álló Bábaképző is, hiszen azt egy évvel a Gépipari előtt adták át. És, ha már abba az irányba nézünk, akkor nyugodtan megállapíthatjuk: a fotó nem készülhetett a második világháború idején, hiszen akkor a Bábaképzőn túl már látszódnia kellene a Közgé építésének.

De térjünk vissza a kép középpontjában lévő polgári fiúiskolához! Ami a fotózás pillanatában már csendes lehetett. Hiszen a fotós egy késő tavaszi délutánon dolgozott, egészen pontosan 16 óra 20 perc körül, amit az épület tetején lévő toronyóra árul el. Hogy az miért került annak idején oda? Mert a XX. század elején egyáltalán nem volt természetes, hogy óra legyen az emberek - főleg a gyerekek - karján vagy zsebében, így a legtöbben csak közterületi időmérőkről tájékozódhattak. És mivel a Baross utca környékén nincs magas templomtorony, teljesen logikus lehetett, hogy a tudás templomára kerül egy kis torony órával. Ami, ha jól tudom, éppen a háborús pusztításnak esett áldozatul.

Ám nemcsak az órás tornyot érdemes észrevenni az igényes küllemű épületen. Hanem például a gyönyörűen formált, meredek tetőt, ami a jelenleginél legalább kétszer magasabb. Nem tartom kizártnak: már a tervezéskor megfordult valakinek a fejében, hogy egyszer talán szükség lesz a gerendák és cserepek alatti rész beépítésére. Ugyancsak gyönyörűek a tető és a fal találkozásánál lévő ereszcsatorna-tartók díszítése, és a legtöbb ablakból a virágtartó sem hiányzik - igaz a locsolásról megfeledkező férfiakra jellemző módon, egyikben sincs virág. Nekem ugyancsak nagyon tetszenek a folyosókat az épület végénél lezáró, ívelt ablaksorok, amelyekből a hungarocell szigetelésnek köszönhetően mára aztán tényleg alig maradt valami.

A legszebb azonban az épület főbejáratának a környéke. Az intézmény határait téglából és fából készített praktikus kerítés jelöli ki - nem érdemes összehasonlítani a mai utódjával -, ami ívesen, mintegy ölelően, tölcsérszerűen (?), utat kijelölve vezet a kapuig. A pince miatt odáig felvezető lépcső fölött Kós Károlyt idéző, oszlopokon álló féltetőt látunk. Az első emelet közepén pedig egy boltíves erkélyt. Ez utóbbi gondolom, az igazgatói vagy a tanári szobából nyílhatott. Ezeknek sincs már nyomda.

Gondoljanak bele, milyen lehetett ebbe az épületbe a húszas években iskolába járni! Akkor, amikor a környéken ez volt a legnagyobb, és talán nem túlzás, a legszebb épület. Ami számomra nemcsak korabeli neve miatt érdemli ki a polgári jelzőt, hanem az egész kisugárzása miatt. Ha iskolát kellene rajzolnom, az valószínűleg ilyen lenne. Tekintélyes és kimért. Tetején órával, valódi csengővel és az épületben lakó pedellussal.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Alföldi a város közepén
Nem Alföld, hanem Alföldi áruház volt a neve annak az üzletnek, ami az egykori Nerfeld-palotában működött, még mielőtt az Centrum-sarokként rögzült volna a helyiekben, a mai Árkád helyén. Bő fél évszázad története a Szapáry, vagyis Ságvári úton. Szolnokon járunk 1964 körül.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.

A Szoborpark további képei