Album



Ikarusz-gyűjtemény 1974

2016. július 12.

Minden Ikarusz rajongó zokogna örömében, ha még egyszer így láthatna élőben ennyi magyar gyártmányú buszt, ahogy ezen az 1974-es, UVATERV fotón látható. Én pedig akkor könnyeznék, ha a forgalmi iroda futurisztikus, körépületét bejárhatnám, ami a mából nézve igazi különlegesség volt.

Az Út- és Vasúttervező Vállalat (UVATERV) fotósa minden bizonnyal nem az Ikarusz 55-ösök, a csuklós 66-os és az 1974-ben még újnak számító 200-as sorozat szinte teljes típusskálája miatt kapaszkodhatott fel a még át nem adott Vízügyi székház legfelső emeletére. Inkább az éppen csak elkészült új, szolnoki buszpályaudvar megörökítése lehetett a feladata, amit nem sokkal korábban adtak át az Ady Endre úton. Kiváltva ezzel az ekkor még ugyancsak átépítés alatt lévő, vasútállomás előtti pályaudvart, ahová addig a helyközi járatok érkeztek.

A Fortepan-on közzétett felvétel előtermében a jelenlegi buszpályaudvar - Pelikán Bevásárló Központ - helyén bő negyedszázadon át álló, jórészt nyitott utasforgalmi rész teteje látható. Hullámossága nem véletlen. A pilléreken nyugvó tető ugyanis nem az épület széleinél volt a legalacsonyabb, hanem pont fordítva, ami ráadásul váltakozva futott végig a hosszú csarnokon. Nem mondom, hogy az a régi buszpálya szép lett volna, ugyanakkor elvitathatatlan, építészetileg hétköznapinak sem lehetett nevezni.

Miként a buszok közlekedésére és tárolására szolgáló placc mögött álló forgalmi épületet sem. Ennek helyén ma nagyjából a parkolóház felhajtója található. Aminél azért sokkal érdekesebb volt ez a felülről járműkerékre, oldalról pedig járműablakok sorozatára emlékeztető vasbeton és üveg épület. Ami akkoriban minimum merész, a környezetébe egyáltalán nem illő terv lehetett, ma viszont akár hely- vagy ipartörténeti emlék is lehetne. Arról nem is beszélve, hogy a mellette álló, és az erre a képre is belógó, rózsaszínű Magyar Rádió épületével a szocialista középület építés különleges gyöngyszemei lehetnének. A Rákosi-korszakra jellemző Sztálin-barokk és a Kádár-kori modernizáló került ott egykor egymás mellé.

Amelyeknél formatervezés szempontjából és a korabeli technikát tekintve azért sokkal modernebbek és előremutatóak voltak a placcon felsorakozott Ikarusz buszok. A fotón látható hét darab Ikarusz 55-ösöt, avagy Faros Bözsiket sokan a magyar buszgyártás legszebb járművének tartják, amihez hozzáértők olykor hozzáteszik, hogy technikailag sem volt szégyenkezni valónk miattuk. Mindez fokozottan igaz a hetvenes évek elején megjelent 200-as sorozatra, aminek dizájnját akkoriban világszerte elismerték. Itt helyi - a szürke háromajtós -, helyközi - a sárga kétajtós - és turista - a piros-fehér festésű - kiviteleket láthatunk belőle. Mindez ráadásul nemcsak Magyarországon volt megszokott látvány, hiszen sok országban a mai napig szolgálatban vannak ezek a járművek.

Helytörténeti szempontból a buszok színére érdemes figyelni. Mert míg a nyolcvanas években sárgák, ma inkább fehérek a szolnoki buszok, addig a hetvenes években ez a szürkés-kék - Volán szürke? - szín határozta meg a közösségi közlekedés helyi eszközeit.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Iskola előkészítés?
Ismét a Fortepanról citálok egy fotót. Elsősorban azért, mert szerintem sokkal több információt hordoz, mint a nagyszerű közösségi fotóalbumban elérhető róla. Ha helyes a kép keletkezése, illetve az eredeti tulajdonosa, akkor nem kizárt, hogy a Pálfy tervezése miatt készült a felvétel.

Az Album további képei
 

AKB

Szolnok főtere
Biztos, hogy csak engem zavar a Kossuth téri galambürülék "kiállítás". Mert az úgynevezett rendezvénytéri tető alatt (a Múzeum étterem előtt) lévő mintázat nem egy-két napja, hete vagy hónapja alakult ki. Rajzolódik zavartalanul a város főterén. Ott, ahol vendégek, gyerekek, szolnokiak sétálnak. Tudom, ha zavar, ne megírjam, hanem takarítsam fel. Bár inkább azt javasolnám, hogy egy hálóval vagy tüskesorral vessen véget a galambhotelnek az építmény gazdája.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Két emlék egyben
A Lengyel légió utca közepén van egy emléktábla, ami tulajdonképpen két dologra emlékeztet. Egyrészt egy nagyszerű férfira, aki két nemzet nevében kétszer szállt szembe az I. Miklós vezette Orosz Birodalommal. Másrészt a szabadságharcunk lengyel katonáira. De ez sem egyszerű történet.

A Szoborpark további képei