Album



Állomás, delizsánsz, mozgóárusok

2020. április 18.

Szolnok harmadik vasútállomás épületéről viszonylag sok képeslap maradt fenn. A gyűjteményemben azonban ez az első, amelyik az épülettől jobbra, tehát a mai posta irányában lévő részeket is megmutatja. Az árusok, a delizsánsz és a félbemaradt festés miatt is érdekes ez a kép.

Ezen a szerintem az első világháború előtt készült képeslappá lett felvételen először a fotózás szöge miatt akadt meg a szemem. A Pfaff Ferenc tervei alapján 1907 decemberében építeni kezdett, ezen a helyen második, Szolnok történetében azonban harmadik állomásépületről ugyanis eddig csak szemből, illetve északról dél felé nézve készült képeket ismertem. Ez azonban megmutatja az épületnek azt a részét is, ahonnan a legtöbb, általam ismert képeslap készült, azaz nagyjából a mai 2-es posta helyét és környékét. Mint Szikszai Mihály Adatok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúttörténetéhez című rendkívül alapos és szórakoztató munkájából tudható, a Pfaff-féle épülete a második földszintes tömb után ért véget. Tehát az arra merőlegesen álló, nyeregtetős épület már nem illeszkedett hozzá, miként a felvétel jobb szélén lévő, távolabbi épület sem, amit én valamiféle lakóépületnek gondolnék. Egyébként ez a főépülettől elkülönülő két épület jól látható a város 1927-es térképén is.

Természetesen ezen a képeslapon sem csak egy érdekességet lehet felfedezni. Ez például egy kifejezetten trehány vagy talán félbehagyott munka. Többször írtam már arról, hogy a színes fényképek elterjedése előtt úgynevezett festett képeslapokkal próbálták a kiadók a minél élethűbb látványt visszaadni. Nos, úgy tűnik, hogy ezt a fotót is elkezdték kiszínezni, de aztán a munka félbemaradt, ám ennek ellenére forgalomba kerülhetett a képeslap. Részben a színezést, részben a munka minőségét is jól mutatja a felvétel bal széle, az első torony melletti tető, ahol egy kéményt is sikerült a cserepek színére festeni. De látszik a főbejárat fölötti féltető zöldjén, meg a jobb alsó sarokban lévő árusok piros kabátján is, hogy ez a munka nem nagyon sikerült.

Kicsit bánom is, hogy az árusok össze lettek maszatolva, hiszen ennek a képnek nemcsak a beállítása különleges számomra, de ezek a kerekes pultokat használó kereskedők is. Akik jó üzleti érzékről tanúbizonyságot téve a város egyik legforgalmasabb helyén próbáltak adni-venni. Jó lenne tudni, mi minden lehetett azokon a kocsikon! Vajon az utazás közben fogyasztható dolgokat, esetleg alkalmi ételeket, avagy klasszikus piaci termékeket kínálhattak? A nagykerekes kocsikról egyébként nekem a székesfehérvári Kati néni, a fertályos asszony szobra ugrik be. Ezek szerint Szolnokon is voltak hasonló asszonyok.

Érdemes az állomás épülete előtt várakozó lovaskocsikat, kis túlzással a korabeli parkolót vagy "taxi drosztot" is szemügyre venni. A főbejárat két oldalán egyértelműen bérkocsik, vagyis két lovas, mozgatható tetejű, némi "rugózással" ellátott fiákerek várakoznak. Előttük azonban - az első árus feje fölött, a fotósnak háttal - egy delizsánsz, azaz lóvontatású postakocsi látható, ami távolsági személyfuvarozásra is szolgált. Egy ilyet mutattam már be 2019. szeptember 21-én a Delizsánsz a Kossuth téren című bejegyzésben is. A nagyjából már a mai szinten kiépült vasútvonalak mellett, a vonattal el nem érhető településekre a XX. század elején ugyanis ilyenekkel lehetett utazni.

Éppen ezért, részben ez a delizsánsz is azt bizonyítja számomra, hogy az ehhez a képeslaphoz felhasznált fotó jóval az első világháború előtt készült. Annak ellenére, hogy magát a képeslapot 1936. november 17-én küldték Szolnokról a Vas vármegyei Oszkó településre, mintegy Erzsébet napi jókívánságként. Írója, egy bizonyos Imre Bözsi néninek és Sógor bácsinak ír, minden bizonnyal édesanyja nevében is, mert egy ilyen mondat is olvasható a lapon: "A közeli viszontlátás reményében nem tér ki anyuka semmi különösebb közleményre".

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A Tiszaparti sétány helye
A szolnoki Róth Dezső kiadásában megjelent fekete-fehér képeslaphoz használt felvételt még a Tiszán "átívelő" utolsó fahídról készítették valamikor az 1900-as évek elején. Legnagyobb értéke, hogy megmutatja, milyen volt a Tisza-part mielőtt elérte volna a "városiasodás".

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Kiszabadított pákászcsónak
A közelmúltban növénygyérítés volt a Millér partján, így láthatóvá vált Nagy Kristóf és Kalmár Sándor éppen negyven éve egy négy méteres fatörzsre helyezett pákászcsónakja. Emlékműve egy olyan világnak, amely a Tisza szabályozásával, nagyjából másfél évszázada tűnt el Szolnok környékéről.

A Szoborpark további képei