Album



A mi szigetünk

2011. szeptember 26.

A zseniális Fortepan.hu oldalon bukkantam erre a szomorú, őszi képre, amiről azt hiszem, csak a hozzám hasonló korúan tudják elsőre megmondani, hogy a tiszaligeti strandon készült. Szerintem legalább harminc évvel ezelőtt.

Amikor gyerekként vagánykodni kellett azzal, hogy nálunk mi olyan van, ami más srácok városában biztosan nincs, akkor tuti, hogy elsők között említettem a tiszaligeti strand medencéjéből kiálló szigetet. Esküszöm, dagadt a mellem a büszkeségtől, amikor a távol élő rokonok állát leesni láttam a mi medencénk közepéből kiemelkedő szigetünk láttán. Ne feledjük: a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején még csak szimpla strandok voltak a nagyvárosokban is, élményfürdők és élménymedencék, meg mindenféle vizes attrakciók még a keményvalutával fizető vendégek számára sem léteztek az országban. Nálunk viszont ott állt a tiszaligeti strand egytizes medencéjében - abban, ahova ma a csúszdák érkeznek - a sziget.

Persze idő kellett ahhoz, hogy fel is mehessek rá. Először a magam centijeivel kellett megküzdenem, azaz biztonságosan be kellett tudni jutnom a medence közepére. Aztán meg korban kellett felnőnöm a lehetőséghez, hogy jogot szerezzek a szigetre való felmászáshoz. Mert a szigetet - legalábbis gyerekként úgy láttam - csak a menőcsávók és a jó csajok használhatták. A gyönyörű, bikinis lányok ott napoztak a medence közepén, miközben a srácok különböző attrakciókkal szórakoztatták őket.

Aztán persze az évek múlásával, amikor már én is saját jogomon felmehettem oda, rájöttem, hogy nem a legjobb csajok vannak fenn, és a strand királyai is az ötvenméteres mellett gyülekeznek. Igen, idővel a pisisek tanyájává vált az a sziget, aminek a meghódításán évekig dolgoztam.

Nézegetve ezt a szomorú régi képet, azon kapom magam, hogy mennyire szerettem azt a régi tiszaligeti strandot (is). Ha nekem még egyszer valaki olyan ropogós belsejű lángost sütne, mint amilyet a kerítésen kívül álló, de a strand udvarára nyíló faházban csináltak, hát esküszöm, könnyezve csókolnék kezet érte. Vagy, ha a kőszegi nagyapa újra csónakázni vinne, zárás után meg megengedné, hogy felmásszunk a strand előtt álló utasszállító gépbe, akkor nem hagynám ki, hogy egy csomó fontos dolgot megkérdezzek tőle. De, hát ezekre éppen annyi esélyem van, mint újra elkápráztatni a távoli rokonokat a mi strandunk különlegességeivel.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ságvári '63
Öt és fél évtizeddel ezelőtt a Szapáry út nagyjából úgy nézett ki, mint ma. Igaz, még Ságvárinak hívták, osztott pályás volt az úttest, működött a Tünde, könyvesbolt és hentes volt az elején. A végén pedig raktárnak használták a Zsinagógát. Wartburg, Moszkvics, Trabant, Skoda parkolt a járda szélén.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Mit üzen egy tábla?
Szerényen húzódik meg a Gutenberg tér legrégebbi lakóházának falán az az emléktábla, amely a Rákóczi-szabadságharc egyik szolnoki eseményét idézi. Ha akarom, akár érdekes üzenete is lehetett 62 éve a táblának, ami előtt ma már nem nagyon emlékezik senki.

A Szoborpark további képei