Album



105 éves délután a Kossuth téren

2016. január 23.

Úgy sejtem, hogy Szolnok főteréről készült a legtöbb képeslap a második világháború előtt. Nem véletlen, hogy évente legalább egy a blogSzolnok Album rovatában is feltűnik. Most például ez az 1911-ben postázott, valószínűleg egy hétköznap délután készített fotót használó lap.

Amíg állt a Kossuth téren - a mai rendezvénytér helyén - a Steiner Jakab és Fia féle ház, addig viszonylag sokszor használták a fényképészek emeleti ablakait a város szívének a megörökítésére. Az előző századfordulótól kezdve több olyan lapot ismerünk, ami akár piac idején, akár máskor mutatja a teret. Érdekes azonban, hogy a fotósok mindig a ház északi sarkát - az egykori Múzeum étterem felé eső oldalt - választották. Vajon ki lakhatott ott, hogy többször is beengedte a hatalmas masinákat a szobáiba, vagy a sarkon lévő erkélyére? Ahonnan persze remek kilátás nyílt a térre. Viszont alig tudok felidézni olyan lapokat a térről a második világháborúig, amelyek bármely másik épület emeletéről készültek volna. Mintha csak az utcán állva lehetett volna fotografálni. Kérdés számomra, hogy például a mai múzeum bejárata fölötti erkélyről miért nem készült kép a térről, miként a Városháza vagy a Népbank - később Sztár - erkélyeit is miért csak elvétve használták ilyesmire.

A "Vasúti hírlap árusítás" kiadásában megjelent képeslaphoz készült fotó a múltszázad első évtizedében készült. Ennél pontosabban nehéz meghatározni az időpontot, hiszen a képen látható házak mindegyike az előző századforduló előtt épült, ráadásul a villamosítás is addig történt meg. A záró időpontot akár a második világháborúig is elhúzhatnánk, ha ezt a példányt nem adták volna Szolnokon postára 1911. április 15-én. Egyébként sok szöveg nincs rajta, csupán "Boldog ünnepeket kíván mindannyiuknak" az olvashatatlan aláírás tulajdonosa. Így kimondhatjuk, hogy Szolnok főterének képével a Nagyváradon élő nagyságos Hesz Irénke úrleánynak - és valószínűleg családjának - küldött húsvéti jókívánságokat az ismeretlen.

A fotón egyébként több apró érdekesség is van. Például, hogy köztéri padok hiányában a téren lévő két "emlékmű" talapzatát használták ücsörgésre az akkor itt élők vagy Szolnokon járók. Mint látható, a 68-as obeliszk tövében éppen hárman üldögélnek, de ismertek olyan képeslapok, amelyeken meg az látszik, hogy a tér másik végén lévő Szentháromság-szobor, hasonló módon kerített tövénél is ugyanígy ülnek az emberek. És, ha már az imént kérdéseket tettem fel a fotót nézegetve, eszembe jutott egy újabb. Olyan jó lenne tudni, hogy mikor helyezhették ki Szolnok első köztéri padját! Sőt, ha már ezt tudnánk, akkor a helye és a kihelyezés pontos oka is érdekelne.

Érdemes egy pillantást vetni a két említett "szobor" közötti kút környékére is. Ez valahol a mai, földbe süllyesztett szökőkút helyén lehetett, és közel 300 méter mélyből, jó minőségi artézi vizet adott. Ami fontos szerepet kapott a város vízellátásában, hiszen a másik lehetőség a Tiszából való vízmerés volt. Erre utal egyébként a kút körüli tömeg. Aminél más képeslapok sokkal nagyobbakat is megörökítettek.

Többek között emiatt is gondolom, hogy egy hétköznap délután készülhetett a fotó. A délutánra pedig az árnyékokból következtetek, hiszen ahhoz, hogy a Steiner és Fia féle ház árnyékát is lássuk, sőt a 68-as obeliszk lényegében napóraként működve a tér északkeleti sarka felé vessen árnyékot, valamikor 4-5 óra körül dolgozhatott a fényképész. Hogy nem később, azt az emberek ruházatából gondolom. Ami annak ellenére többrétegű, hogy a Városházával szemben lévő fák egész nyárias koronát mutatnak. De erre a viszonylag koradélutáni időpontra következtethetünk a Városháza felénk közelebb eső sarkánál folyó útkarbantartási munkálatról is. Vajon mi történhetett a macskaköves főutcával? Érdekes amúgy, hogy több olyan képeslap is ismert, amelyeken útkarbantartók vagy éppen köztisztasági dolgozók tűnnek fel.

És, ha már infrastruktúra. Látható, hogy a tér már ekkor körbejárható járdán. A Városháza előtt, a túlvégen, a mai virágágyások helyén és a jelenlegi Múzeumnál is van már kiépített gyalogjárda, ami azért akkoriban még csak a legfrekventáltabb helyekre jutott Szolnokon. A Múzeum előtti járda kapcsán két dolgot érdemes észrevenni. Egyrészt, hogy a mai főbejáratnál, ami fölött jelenleg már nincs erkély, megszakad a járda folytonossága. Ez azzal magyarázható, hogy a kép készítésekor még Magyar Király Szállodaként működő épület udvarára lovas kocsikkal is behajtottak. A járda szélessége pedig arra utal, hogy az épület földszintjén étterem és kávéház működött, ahonnan jó időben ide tehettek ki székeket és asztalokat.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Késés és vaníliá
Úgy tűnik, 104 évvel ezelőtt is könnyen előfordult, hogy késett a vonat. Ám az ma már nem történhetne meg, hogy valaki a késés miatt beül a szolnoki állomás éttermébe, ott egy vaníliát rendel, és miközben a csatlakozásra vár, a helyről készült képeslapon üzen az otthonaiknak.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Vízügyes emlék a parkoló szélén
Ledöntés, áthelyezés, lopás vagy csak felújítás. Egy elvitathatatlan szakember szerényen megbújó portréjának is lehet kalandos a sorsa Szolnokon. A Boldog Sándor István körút és az Ady Endre út kereszteződésénél, a "vízügyi" parkoló szélén álló Sajó Elemér szobornak legalábbis az lett.

A Szoborpark további képei