Milyen gyakran kell a szolnoki vízhálózat meghibásodására számítani, mikor omlik össze a város csatornarendszere, meddig működhet az életveszélyes közvilágítás? Szembenézünk az örökséggel?
Szolnok rendszerváltás előtti négy évtizedes történetében hangsúlyos szerepet kapott a lakásépítés, ami a korabeli napilapban is tetten érhető. Miként a fejlődés egyéb következményei is.
Minden bizonnyal egy Pásztóról Szolnokra elszármazott hölgy küldte édesanyjának új évi üdvözletét az alig egyéves Damjanich-szoborral a nagy háború előtti utolsó békés szilveszterkor.
Mivel írtak ősapáink? A Damjanich múzeum új időszaki kiállítása erre is válaszol, miközben elgondolkodtat: micsoda technikai innováció kellett a mai íróeszközök kialakulásához. Mai?
Akik a nyolcvanas években már vagy még csúszdáztak Szolnokon, összefutottak egy emlékre a Bölény/Bika-csúszda kapcsán, amiről egyéb funkciói mellett gyártásának körülményei is kiderültek.
A Kossuth tér artézi kútját díszítette az a három puttós szoborcsoport, amelyet 1943-ban elbontottak, 1984 körül a Tiszaligetben fotóztak le, 1989-ben pedig a Művésztelepen lehetett.
Ez a fotó biztos, hogy 1970 után, de 1974 előtt készült, és az is valószínű, hogy készítője a Várkonyi téri 18 emeletes valamelyik magasan lévő erkélyéről exponált. A fotós ezzel megörökítette a Móra Ferenc úti lakótelep születését, és a régi Szolnok egy darabjának elmúlását.
Vármegyei kaszinó, Úttörőház, Technika háza. Szolnok épített örökségének egy darabja. Ma már neve sincs, évtizedek óta pusztul a vármegyeháza és az egykori tervezővállalat székháza között. Szolnoknak nem épített, pusztuló öröksége van. Hetekkel ezelőtt zúzták be az üvegeket az épület bejárati ajtaján, a város főutcáján. A lámpák is akkor sérülhettek meg, vagy a galambok verték/ tojták le. Tudom, magántulajdon. Mi közöm, közünk hozzá? Mi itt vagyunk otthon. Ez lett a lakóhelyünk.
A Tisza szálló „mentése” közben ne feledkezzünk meg Szolnok többi hányatott sorsú épületéről! Kaszinó, Nemzeti szálló, rádió, MHSZ, Szövetség, Student. A közt érdeklő magántulajdonok.
A Szolnoki Bélyeggyűjtő Kör aktív szervezet lehetett a hetvenes évek közepén, amit a hátramaradt kisnyomtatványok mellett az alig öt hónap különbséggel rendezett kiállításaik is igazolnak.
Balásy Gyula könnyeinek feltörölgetése közben elgondolkozunk azon, hogy ez a fickó és helyi kiszolgálói miként tették tönkre a szolnoki médiát és kommunikációt (is)? Vagy így jártunk?
Szolnok rendszerváltás előtti négy évtizedes történetében hangsúlyos szerepet kapott a lakásépítés, ami a korabeli napilapban is tetten érhető. Miként a fejlődés egyéb következményei is.
Mivel írtak ősapáink? A Damjanich múzeum új időszaki kiállítása erre is válaszol, miközben elgondolkodtat: micsoda technikai innováció kellett a mai íróeszközök kialakulásához. Mai?
A Magda-ügy, a ’83-as szolnoki gyermekgyilkosság az egyik témája az Élet elleni bűncselekmények előadásnak május 7-én a Tisza moziban. A téma kutatóját, előadóját Dulai Pétert kérdeztük.
A Tisza szálló „mentése” közben ne feledkezzünk meg Szolnok többi hányatott sorsú épületéről! Kaszinó, Nemzeti szálló, rádió, MHSZ, Szövetség, Student. A közt érdeklő magántulajdonok.
Aki a két ünnep között nyit cukrászdát, ráadásul olyasmit hoz Szolnokra, ami nem megszokott, és a Szapáry útban fantáziát lát, az megérdemli, hogy esélyt adjunk neki. Ez a remény szigete.
Kicsit fáj, hogy Szolnok kimaradt, ám Szolnokról nézve így is érdekes a Walter Rózsi villa brutalista építészetünkről szóló kiállítása. Hátha egyszer Szolnokon is lehet erről így beszélni.
Milyen gyakran kell a szolnoki vízhálózat meghibásodására számítani, mikor omlik össze a város csatornarendszere, meddig működhet az életveszélyes közvilágítás? Szembenézünk az örökséggel?
Sebestyén Aba második szolnoki rendezése az Erdő. A Marosvásárhelyi színész-rendező odahaza saját színházat is vezet, illetve tanít is. Székely Csaba drámát először ő állított színpadra.
Vármegyei kaszinó, Úttörőház, Technika háza. Szolnok épített örökségének egy darabja. Ma már neve sincs, évtizedek óta pusztul a vármegyeháza és az egykori tervezővállalat székháza között. Szolnoknak nem épített, pusztuló öröksége van. Hetekkel ezelőtt zúzták be az üvegeket az épület bejárati ajtaján, a város főutcáján. A lámpák is akkor sérülhettek meg, vagy a galambok verték/ tojták le. Tudom, magántulajdon. Mi közöm, közünk hozzá? Mi itt vagyunk otthon. Ez lett a lakóhelyünk.
A hatvanas-hetvenes években leggyakrabban az ezen a képeslapon is visszaköszönő szögből örökítették meg Szolnok főterét. Mert így egy képre kerülhetett az 1963-ban felállított Munkásmozgalmi emlékmű, a jó száz évvel idősebb néhai Magyar Király Szálloda, és a szoborral egyidős, modern épület. Korok találkozása a Kossuth téren.
A Kossuth tér artézi kútját díszítette az a három puttós szoborcsoport, amelyet 1943-ban elbontottak, 1984 körül a Tiszaligetben fotóztak le, 1989-ben pedig a Művésztelepen lehetett.
Vasmunkás-szobor? Csatornadarabokból vagy felnikből kreált köztéri alkotás? Mészkőcsobogó talán a Ligetben, és egy újabb kuporgó valahol? Ismeretlen szolnoki „szobrok”. Gondolkodjunk!
Van abban némi keserű áthallás, ahogy magára maradt Simon Ferenc Ápolónő gyermekkel című alkotása az egykori Abonyi úti iskola udvarán, ahová húsz éve helyezték át, 42 éves korában.
Nem tudom, kinek az ötlete, de nálam célt ért. Mosolyogtam, jó kedvem lett. Nem ismerem az alkotókat, de közéjük fogok tartozni. Nem hivatalos szobor, de most Szolnok legszebb alkotása.
