[vendegoldal]

Valódi, modern agora

2020. augusztus 17.

Világot látni és tapasztalni. Ez utóbbi akkor is jó, ha sírva kérdezi az ember: nálunk miért nem? Koncertterem, mozi, felnőtt- és gyerekkönyvtár, helytörténeti bemutató, turista információ, csodák palotája, délutáni iskola, három kávéház, két bolt és rengeteg közösségi tér. Máshol.

(Nyári ismétlés: ez az írás 2020. január 31-én jelent meg először.)

Többször írtam az észak hollandiai Groningenről, így harmadik, oda vezető utam előtt azt gondoltam, semmi újat nem tudok mondani róla. Egyetemi és ipari város, csodálatos, németalföldi, történelmi belvárossal, ahol rengeteg a kerékpáros, és persze más körülmények között élnek az emberek. Aztán két év után megálltam a város főterén, a Groningen jelképének számító templom előtt, és nem hittem a szememnek. Ami az ott töltött három nap alatt még legalább háromszor előfordult, ugyanis ennyiszer mentem vissza, és jártam be újra és újra a nemrégiben átadott Forum Groningent.

Az első élmény majdnem éjfélkor ért. Az épület multifunkcionális termében megnézett koncert után beültünk a talán a hatodik emeletén lévő kávézóba. Merthogy még volt élet az épületben. És maradtunk, mert senki nem éreztette velünk, hogy zárni kellene. Ráadásul a városban megszokott árakon, mosolyogva, vendégnek tekintve szolgáltak ki. Fontos! Nem vendéglőben voltunk, hanem - mint később tudatosult bennem - egy közművelődési intézményben. Amit másnap és harmadnap is alaposabban megnéztem, körbejártam.

A Forum Groningent nem lehet nem észrevenni. Hiszen egy tízemeletes, a tetején kilátós épületről van szó. De nem egy szimplán modern épületről, amilyenek mondjuk, a mostanában Szolnokon épülő társasházak. Nem! Valódi építőművészek által megálmodott csodáról beszélhetünk, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy a szomszédos katedrális mellett a kultúra temploma. Mintha egy hatalmas dobozt egy óriás megcsavart volna. A doboz két vége pedig önálló toronyként funkcionálna, amit a közöttük lévő valódi agora köt össze.

A földszint tekinthető egy fedett köztérnek is. Ahol megtalálható a helyi turisztikai központ, egy helyi termékeket árusító bolt, egy kávézó, és számtalan olyan hely, ahol a helyiek leülhetnek, összejöhetnek. Kicsit feljebb egy hagyományos újságolvasó, majd a "csodálatos világnak nevezett" gyerekkönyvtár következik. Amiről a legtöbbet talán a belső két szint közötti csigalépcső árul el. Mert az lényegében két lépcső: egy meredekebb a gyorsabb kiskamaszoknak, és egy lapos és kényelmes a lassabban haladó apróbbaknak. Pedig egy lépcső is épülhetett volna. Miként az ablakokban kialakított kuckókra is mondhatnánk, hogy minek. De hát a Forum Groningenben minden arról szól, hogy 1-100 éves korig menj be, és érezd jól magad. Hiszen minden a tiéd, érted van.

A sokadik emeleten lévő könyvtár is. Ami úgy szabadpolcos, hogy a gyűjtemény egy részét leveheted, és a számtalan zugba elhúzódhatsz olvasni. Természetesen a kölcsönzés automatizált, azaz egyedül is megoldható. De a lényeg a rengeteg tér, ami valahogy egynek tűnik, átlátható, de mégis apró helyekből áll össze. A legtöbbet talán az egyik olvasószoba mond el a helyről: angol klubra emlékeztet biliárdasztallal és eszméletlen fotelekkel. És mivel egyetemi városról van szó, az egész épület, de főleg a könyvtár környéke tele van tanulásra alkalmas helyekkel. Van csendes terem, és van a városra néző hatalmas üvegablak mögötti tanulóasztal, meg állólámpás-foteles kombinációi is. Ja, és üzenet a diákoknak, hogy sok szerencsét a vizsgákhoz.

A hatalmas épületben működik a helyi multiplex mozi. Ami előtt nemcsak DVD kölcsönzőt találni, de olyan foteleket is, ahol egyedül vagy kettesben lehet filmet nézni, vagy éppen VR szemüveget használni. Ami nem túl meglepő, hiszen az épület több pontján is vannak amolyan csodák palotája elemek. Én például itt láttam életemben először működés közben 3D-s nyomtatót - nyomtatókat - amelyek folyamatosan dolgoztak. A különböző "tantermek" közelében, amelyekben délutáni iskolák működnek, például greenbox-os stúdióban. Tényleg leírhatatlan.

Miként az épület tetején lévő kilátó is, ami egy hatalmas terasz. Alatta, a tízedik emeleten kávézóval, aminek az asztalai szintén felérnek egy kilátóval. De kávézóból három van a hatalmas épületben, merthogy ezek is közösségi terek.

Nem akartam hinni a szememnek, hogy ezt így is lehet. A város közepén lehet építeni egy olyan több funkciós közösségi teret, ami reggeltől éjszakába nyúlóan él, lüktet. Amit a helyiek valóban használnak, hiszen az épületben lévő intézmények tényleg őket szolgálják. Ha ott is fontos a látogatószám, biztos nem kell trükközni vele, és vattázni a programokat. Mert nemcsak falakat építettek.

 
hirdetésApache WebSevice - Weboldal készítés, webdizájn, tarhely szolgáltatás

Album

Dizájn és divat 1964
Nagy Zsolt fotóriporter gazdag életművéből rengeteg fotót kaptam azzal, hogy bemutathatom azokat. Több szempontból is különleges képet választottam a Nagy Zsolt-sorozat első darabjának. A blogSzolnok Album rovatába először mutatok be olyan régi, szolnoki fotót, ami belső teret ábrázol, és akár a kép szereplői is felismerhetőek.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Megállni nehéz
Vagy egyszerűbb, ha csak magunkkal törődünk? Tudom, Szolnok belvárosában az új társasházak építésénél nem szempont a hosszabb-rövidebb időre megálló autók elhelyezése. Ebben az esetben is olyan rövid a kocsibeálló, hogy ha a fal és az autó között a gyalogosoknak is helyet hagytak volna, akkor a furgon vége lelóg az autóútra. Mit lehet tenni? Babakocsival és kerekesszékkel irány az úttest! Gyalogosan pedig libasorban, hasat behúzva, a falnak simulva folytatódhat a séta. Persze máshogy is lehetne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Történelmi tényekről
Ma már csak azt tekinthetjük történelmi ténynek, hogy a Megyeháza - anno Szolnok Megye Tanácsának Székháza - főlépcsőházában úgy negyedszázada még látható volt két emléktábla, amelyek 1919-re és 1956-ra emlékeztettek. Persze nem a mai ismereteink szerint.

A Szoborpark további képei