Színészlemezekről élőben

A magyar hanglemezgyártás története bő százhúsz évre tekint vissza, hiszen Edison phonograph-jának 1890-es bemutatása után egy évtizeddel már idehaza is állítottak elő hanghordozókat. Az első jelentősebb sikert 1908 és 1914 között a Pete Csongor tulajdonában lévő Első Magyar Hanglemezgyár könyvelhette el, amely sorra jelentette meg kiadványait. Részben nekik is köszönhető, hogy az első nagy háború előtt már mintegy másfélmillió hanghordozót forgalmaztak a történelmi Magyarországon. Az igazi áttörést persze majd a Magyar Rádió 1925. december 1-jei elindulása, illetve a Kék bálvány és a Hyppolit a lakáj című hangosfilmekkel a mozi elterjedése hozta el. A második világháború előtt csak az Odeon stúdióban 3000 felvétel készült, miközben a rádió is sorban rögzítette a műsoraihoz szükséges dalokat. A közönség igényeit pedig közel egy tucat kisebb-nagyobb kiadó igyekezte kiszolgálni, a harmincas évek közepétől előszeretettel megjelentetve olyan lemezeket, amelyeken színészek énekeltek.

Mindezek ellenére klasszikus színészlemezek - szerintem - a nyolcvanas évek elejéig nem jelentek meg Magyarországon. Merthogy ebbe a kategóriába nem tartoznak bele azok az albumok, amelyeken ismert filmzenéket, operett részleteket vagy éppen magyarnótákat énekeltek népszerű színészek. De nem sorolnám ide a hetvenes évek elejétől legnagyobb művészeinkkel készült vers- és meselemezeket sem, sőt Halász Judit gyermeklemezei is csupán határmezsgyét jelentenek. Szerintem ugyanis azokat az albumokat tekinthetjük klasszikus színészlemezeknek, amelyek többségében kifejezetten az adott művésznek vagy művészeknek íródott, más formában addig nem terjesztett dalok hallhatók. Ilyesmire pedig csak a Karády Katalin című lemez és az Örökség című film betétdalának kislemeze hozta elképesztő siker (400 ezer körüli eladott példányszámról beszélünk) után megjelent Hernádi Judit lemez volt az első példa. Amit aztán a nyolcvanas években sorra követtek újabb és újabb klasszikus színészlemezek.

Természetesen ezek a lemezek nem azért jelenhettek meg a kádári-aczéli, "3T-vel" - tiltott, tűrt, támogatott - fémjelzett kultúrpolitika időszakában, mert valakiben hirtelen felébredt az ilyen albumok iránti vágy, esetleg kedvezni szeretett volna színészeknek, vagy a kereslet átszakította a szabályok emelte gátakat. Bár a szocializmusra ritkán használjuk az "üzleti megfontolás" kifejezést, a színészlemezek megjelenéséhez elsősorban mégis ez vezethetett. Az 1951 óta monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak 1976-ra sikerült elérnie, hogy egy nyugati technológián alapuló, korszerű hanglemezgyár működjön az országban. Ez volt a dorogi lemezgyár, aminek kapacitása a nyolcvanas évek elejére - a műsoros kazettákkal együtt - elérte az évi 10 milliós darabot, miközben a hetvenes évek elején ennek 10-20%-át sikerült előállítani. Tehát kapacitás hirtelen lett bőven, amit csak tetézett, hogy az addig egyetlen, Rottenbiller utcai stúdió mellett nemcsak Törökbálinton állt munkába egy második rögzítő technika, de az Omega és a Főnix révén maszek beszállítók is megjelentek. Közönség elé engedhető produkcióból pedig nem lett több. (És itt tegyük zárójelbe a betiltott vagy elhallgatott könnyűzenei albumok legendáriumát.)

Az akkor mindössze 26 éves Hernádi Judit a Soha se mondd! című dalt közreadó kislemez, több mint 300 ezer példányos eladása után kapott elsőként lehetőséget arra, hogy klasszikus színészlemezt készítsen. A MAFILM stúdiójában rögzített albumára Döme Zsolt és Oroszlán Gábor mellett a szolnoki születésű Bergendy István is írt dalokat, miközben a szövegeket az Oroszlán testvérek, Bereményi Géza és Verebes István jegyezték, ráadásul még Cseh Tamás is közreműködött a felvételeken. Az újabb átütő siker azonban elmaradt, 3 ezer példány híján aranylemez sem lett az albumból, ami még így is sokkal jobban szerepelt, mint az egy évvel később, 1983-ban megjelent második Hernádi bakelit, a Fekete Fehér, ami a maga 17 ezer eladott példányával kifejezet bukásnak számított akkoriban. Ám beindult a színészlemezek sora: 1982-ben Ruttkai Éva, 1983-ban Darvas Iván - mindketten Adamis Anna közreműködésével - és Paudits Béla lemeze jelenhetett meg, míg 1984-ben Tolnay Klári kapott ilyen lehetőséget. Boldogság című, egyébként Gobbi Hilda köszöntésére először előadott dalát nem más jegyzi, mint Bródy János.

Az évtized közepén aztán jöttek a mai napig etalonként is emlegetett színészlemezek: Kern András Kern című albuma - nagyon széles szerzői gárdával és egy nagy tragédiával -, illetve az öt évvel korábban még Szolnokon játszó Udvaros Dorottya Átutazó című lemeze. Ez utóbbin robbant be a köztudatba Dés László zeneszerző, aki Bereményi Gézával kettesben jegyzi a nyolcvanas évek egyik legjobb albumát. De ugyanebben az évben kapott lemezszerződést Márkus László, Kishonti Ildikó, a később Szolnokon is sokat játszó Törőcsik Mari, és Görbe Nóra is. Ez utóbbi volt az első olyan magyar színészlemez, amellyel egy televíziós sorozatot és főszereplőjének országos sikerét próbáltak meglovagolni. Talán ma már kimondható, két további lemezzel együtt is kétes, sőt egyáltalán nem időtálló minőségben.

Talán némi elfogultság megengedhető nekem, de ki kell mondanom, hogy a magyar színészlemezek sorában számomra a "number one" Szakácsi Sándor Megvagyok című albuma, aminek zenéjét Gallai Péter (Bikini), szövegét pedig Fábri Péter jegyzi. Ha van a nyolcvanas évek közhangulatának zenei lenyomata, akkor a rövid ideig Szolnokon is játszó Szakácsi egyetlen, és már a megjelenése idején is elfeledett lemeze az. Ezt az albumot ugyanis egyértelműen utolérte a színészlemezek átka: a sikeres művészeknek nem jutott idejük bemutatni és turnéztatni az albumukat.

Kicsit ez lett a sorsa a Dés-Bereményi szerzőpáros második nagy dobásának, az 1988-ben megjelent Hallgass kicsit című albumnak, amit Básti Juli és Cserhalmi György nem ért rá turnéztatni. Mondjuk, nem is csoda, hisz a kor két lefoglalkoztatottabb színésze mellett olyan közreműködői voltak a lemeznek, mint Snétberger Ferenc, Felkai Miklós (Color), Horváth Kornél, Solti János, Gőz László, akiket ugyancsak nehéz lett volna rendszeresen egy színpadra trombitálni. A Básti-Cserhalmi album klasszikussá válásához azonban hozzájárulhatott, hogy erről a színészlemezről került először ifjúsági lapok slágerlistáira dal, illetve a felvételek többsége a rendszerváltás után új lehetőségeket kapott.

A rendszerváltás ugyanis a klasszikus színészlemez kiadás, éppen az MHV monopolimának elszűnése és a kultúra leértékelődése miatt megfeneklett. Kern András 1989-ben még elkészítette második lemezét, ami a piacgazdaság körülményei között is viszonylag sikeres lett, Mácsai Pál Zárójelentése viszont lényegében ismeretlen maradt. De persze ne zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy például Dés László új koncertsorozata révén 35 évvel később újra szárnyakat kaphat. Miként a rendszerváltás után is jónéhány sikeres színészlemez, sőt egy-egy művész több ilyen lemeze is megszülethetett - gondoljunk akár Kulka Jánosra, akár Für Anikóra -, de ez az Élő blogSzolnok Retró sorozat szempontjából már egy másik történet.

(Aki bővebben kíváncsi a témára, azt szeretettel várom 2024. január 29-én 18.00 órakor a Tisza mozi E termében, az Élő blogSzolnok Retró Thália bakelit papjai című előadásomra. Jegyek itt kaphatók: https://tiszamozi.hu/Jegyelovetel.aspx?v=52823)