[vendegoldal]

Kiragadott diktátor

2020. február 28.

Izgat a kor, amiben felnőttem. Emlékszem például Rotschild Klára emlegetésére, meg a sokszor látott fotóra, amin Tito marsall és Kádár János feleségével ruhát válogatva látható. A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének vezetője számomra kihagyhatatlan kiállítást rendezett.

Gyerekkoromból emlékszem, hogy anyám olykor emlegette Rotschild Klárát, meg a ruháit, divatbemutatóit és Váci utcai üzletét. No, nem azért, mintha egyszer is betehette volna ezekbe a lábát vagy vásárolhatott volna a ruháiból. Éppen ellenkezőleg. Rotschild mindig akkor került elő, ha az elérhetetlen divat, álomszép női ruhák, a vidéki szocializmusban szinte érthetetlen kifutók kerültek szóba. Már akkor is izgatott, hogy ki lehet az a különleges nő, akiről a kommunizmus idején - merthogy azt tanították, lassan abban élünk - boltot, sőt ruhamárkát neveztek el.

Arra nem emlékszem, hogy mikor láttam először a fotót, amin ott ül a jugoszláv elnök, Tito marsall felesége - Jovanka Broz - valamint Kádár Jánosné, Tamáska Mária, és Rotschild Klára szalonjában ruhákat, ruhaanyagokat válogatnak. Az egyenlőbbek az egyenlők között. Arra viszont igen, hogy a gazdag nyugati bankárok nevét viselő nő még inkább nem illett a bennem zavarosan épülő szocialista Magyarország képébe.

Talán meg is feledkeztem volna róla, ha Simonovics Ildikó, divattörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum 20. századi és kortárs textilgyűjteményének a vezetője évekkel ezelőtt nem kezdi beleásni magát Rotschild Klára történetébe. Munkájának köszönhetően pedig nem nyílik időszaki kiállítás a múzeum főépületben és a mögött lévő, úgynevezett Geraldine-házban. Akit hozzám hasonlóan érdekel ez a kor, vagy éppen kíváncsi, miként lehetett Rotschild Klárából "divatkirálynő a vasfüggöny" mögött, avagy a "vörös divatdiktátor", az nem hagyhatja ki az április 30-ig látogatható tárlatot.

Mert meg fog döbbenni. Például azon, hogy Rotschild Klára divatipari karrierje nem a Kádár-korban kezdődött. Már Horthy Mikós idején is a főváros meghatározó divatszalonját vitte - amikor még szó sem volt konfekcióról, mindenki szabókhoz és varrónőkhöz járt, vagy maga készítette a ruháit -, sőt a kormányzó-helyettes Horthy fiú esküvőjére a mennyasszonyi ruhát is ő készíthette el. Miközben az akkor már üldözött zsidó kisebbséghez tartozott. És túlélve a háborút, szinte az ostrom után azonnal újranyitotta üzletét Budapesten. Ilyen előélet után szinte érthetetlen, miként válhatott belől a szocializmust építő Magyarország kivételezett divatdiktátora. Pedig, miként erre a kiállítás is utal, a megoldás nagyon egyszerű: keresd a nőt! Merthogy nemcsak minden sikeres férfi, de valamennyi politikus mögött is áll egy vagy több nő, akik a puritánságot hirdető kommunizmus építése közben sem vetették meg a szépet vagy a minőséget. Lásd, a fentebb már említett két politikusfeleséget!

Mindenesetre tény, hogy Rotschild Klára a hatvanas-hetvenes évek egyetlen és nagyon kivételezett státuszú, hazai divatkreátora volt. Évente többször kiutazhatott Párizsba - miközben a többségnek Csehszlovákia is elérhetetlennek tűnt -, saját szalonnak tekinthető üzletet vihetett a Váci utcán - amikor a maszek világ is még csak csíráiban létezett -, és alkalmazottai, kedvenc manökenjei, illetve a kor hírességeiből vagy azok feleségeiből álló exkluzív kuncsaftjai voltak. Egy elképesztő élet, többször újraindított karrier, és egy nevetséges halálozási ok.

A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán a ruhák kevésbé hoztak lázba. Clara története viszont igen. És annak ellenére sem bántam meg a tárlat megtekintését, hogy maradt bennem egy hatalmas hiányérzet. A kiállítás ugyanis kísérletet se tesz arra, hogy Rotschild Klára működését belehelyezze a kor vagy legalább a korabeli divatipar kontextusába. Így nem derül ki, hogy miközben a hetvenes évek elején több száz dollárba került egy Clara modell, mit kóstált egy konfekció ruha, mit és hol vásároltak a tömegek, és milyen korabeli keresetnek kellett lennie ahhoz, hogy valaki Rotschildhoz járhasson. A szocializmusból és a környezetéből kiragadva ismerhetjük meg annak a nőnek a történeté és munkásságát, aki azért azokra is hatással volt, akiknek meg sem fordulhatott a fejében, hogy Clara modellt viseljenek.

(A felhasznált fotók Simonovics Ildikó: Rotschild Klára - A vörös divatdiktátor című könyvéből valók.)

 
hirdetésApache WebSevice - Weboldal készítés, webdizájn, tarhely szolgáltatás

Album

Hátranézve mit látunk?
A hatvanas évek elején anya és gyermeke kézen fogva sétál. A fiú iskolatáskát cipel, anyja valami szatyrot. Ha nem koradélután készült volna a felvétel, akár azt is mondhatnánk, iskolába mennek. Szolnok ismerői pontosan tudják, hol sétálnak, és mi minden változott arrafelé öt évtized alatt.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Közös siker emléke
Ha nem éppen egy újabb vészhelyzet elhárítása lenne a közös feladat, akkor minden bizonnyal ennél az emléktáblánál is lett volna koszorúzás. Meg előtte talán kicsit helyre is állítják a Városháza falán a 2000-es nagy árvíz elleni védekezés valamennyi résztvevőjének emléket állító táblát.

A Szoborpark további képei