[vendegoldal]

Kiragadott diktátor

2020. augusztus 17.

Izgat a kor, amiben felnőttem. Emlékszem például Rotschild Klára emlegetésére, meg a sokszor látott fotóra, amin Tito marsall és Kádár János feleségével ruhát válogatva látható. A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének vezetője számomra kihagyhatatlan kiállítást rendezett.

(Nyári ismétlés: ez az írás 2020. február 28-án jelent meg először.)

Gyerekkoromból emlékszem, hogy anyám olykor emlegette Rotschild Klárát, meg a ruháit, divatbemutatóit és Váci utcai üzletét. No, nem azért, mintha egyszer is betehette volna ezekbe a lábát vagy vásárolhatott volna a ruháiból. Éppen ellenkezőleg. Rotschild mindig akkor került elő, ha az elérhetetlen divat, álomszép női ruhák, a vidéki szocializmusban szinte érthetetlen kifutók kerültek szóba. Már akkor is izgatott, hogy ki lehet az a különleges nő, akiről a kommunizmus idején - merthogy azt tanították, lassan abban élünk - boltot, sőt ruhamárkát neveztek el.

Arra nem emlékszem, hogy mikor láttam először a fotót, amin ott ül a jugoszláv elnök, Tito marsall felesége - Jovanka Broz - valamint Kádár Jánosné, Tamáska Mária, és Rotschild Klára szalonjában ruhákat, ruhaanyagokat válogatnak. Az egyenlőbbek az egyenlők között. Arra viszont igen, hogy a gazdag nyugati bankárok nevét viselő nő még inkább nem illett a bennem zavarosan épülő szocialista Magyarország képébe.

Talán meg is feledkeztem volna róla, ha Simonovics Ildikó, divattörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum 20. századi és kortárs textilgyűjteményének a vezetője évekkel ezelőtt nem kezdi beleásni magát Rotschild Klára történetébe. Munkájának köszönhetően pedig nem nyílik időszaki kiállítás a múzeum főépületben és a mögött lévő, úgynevezett Geraldine-házban. Akit hozzám hasonlóan érdekel ez a kor, vagy éppen kíváncsi, miként lehetett Rotschild Klárából "divatkirálynő a vasfüggöny" mögött, avagy a "vörös divatdiktátor", az nem hagyhatja ki az április 30-ig látogatható tárlatot.

Mert meg fog döbbenni. Például azon, hogy Rotschild Klára divatipari karrierje nem a Kádár-korban kezdődött. Már Horthy Mikós idején is a főváros meghatározó divatszalonját vitte - amikor még szó sem volt konfekcióról, mindenki szabókhoz és varrónőkhöz járt, vagy maga készítette a ruháit -, sőt a kormányzó-helyettes Horthy fiú esküvőjére a mennyasszonyi ruhát is ő készíthette el. Miközben az akkor már üldözött zsidó kisebbséghez tartozott. És túlélve a háborút, szinte az ostrom után azonnal újranyitotta üzletét Budapesten. Ilyen előélet után szinte érthetetlen, miként válhatott belől a szocializmust építő Magyarország kivételezett divatdiktátora. Pedig, miként erre a kiállítás is utal, a megoldás nagyon egyszerű: keresd a nőt! Merthogy nemcsak minden sikeres férfi, de valamennyi politikus mögött is áll egy vagy több nő, akik a puritánságot hirdető kommunizmus építése közben sem vetették meg a szépet vagy a minőséget. Lásd, a fentebb már említett két politikusfeleséget!

Mindenesetre tény, hogy Rotschild Klára a hatvanas-hetvenes évek egyetlen és nagyon kivételezett státuszú, hazai divatkreátora volt. Évente többször kiutazhatott Párizsba - miközben a többségnek Csehszlovákia is elérhetetlennek tűnt -, saját szalonnak tekinthető üzletet vihetett a Váci utcán - amikor a maszek világ is még csak csíráiban létezett -, és alkalmazottai, kedvenc manökenjei, illetve a kor hírességeiből vagy azok feleségeiből álló exkluzív kuncsaftjai voltak. Egy elképesztő élet, többször újraindított karrier, és egy nevetséges halálozási ok.

A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán a ruhák kevésbé hoztak lázba. Clara története viszont igen. És annak ellenére sem bántam meg a tárlat megtekintését, hogy maradt bennem egy hatalmas hiányérzet. A kiállítás ugyanis kísérletet se tesz arra, hogy Rotschild Klára működését belehelyezze a kor vagy legalább a korabeli divatipar kontextusába. Így nem derül ki, hogy miközben a hetvenes évek elején több száz dollárba került egy Clara modell, mit kóstált egy konfekció ruha, mit és hol vásároltak a tömegek, és milyen korabeli keresetnek kellett lennie ahhoz, hogy valaki Rotschildhoz járhasson. A szocializmusból és a környezetéből kiragadva ismerhetjük meg annak a nőnek a történeté és munkásságát, aki azért azokra is hatással volt, akiknek meg sem fordulhatott a fejében, hogy Clara modellt viseljenek.

(A felhasznált fotók Simonovics Ildikó: Rotschild Klára - A vörös divatdiktátor című könyvéből valók.)

 
hirdetésApache WebSevice - Weboldal készítés, webdizájn, tarhely szolgáltatás

Album

Volt egyszer egy zenepavilon
Többször hallottam már, hogy milyen jó lenne Szolnokra is egy zenepavilon, ahol hétvégenként zenekarok játszhatnának, szórakoztatva a város sétáló, korzózó közönségét. Mint régen. Lehet, hogy a húszas évek végén ez valóság volt, és a mai Rózsapark helyén állt egy ilyen pavilon.

Az Album további képei
 
hirdetés BlogSzolnok ANNO - Meg nem valósult álmok

AKB

Hova visz?
Hova visz egy olyan aluljáró, amiben úgy tűnik, évek óta nem járt takarító, ami érezhetően inkább mellékhelyiség mintsem közlekedést segítő építmény, amire tényleg igaz, hogy "sz*-nak, bajnak nincs gazdája"? De ettől még Szolnokon van. Elvileg a Tiszaligetbe visz vagy onnan a belvárosi Tisza-hídra. A miénk. De mégis kié? Nem lehetne, hogy neki is fájjon egy kicsit? Mert hová visz egy ilyen elhanyagolt aluljáró? A jövőbe?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.

A Szoborpark további képei