[Naplóm]

Városban gondolkodni

2019. április 10.

A pillangó effektus Szolnokra is adaptálható. Előfordulhat ugyanis, hogy valaki, valahol a városban hoz egy nem túl átgondolt, vagy ami még rosszabb, csak az egyéni érdekeit szem előtt tartó döntést, ami olyanokra is hatással lesz, akik esetleg nem is tudnak róla. És más viszi el a balhét.

Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a szolnoki vasútállomás környékén hemzsegnek a parkolóhelyek, és a meglévők kihasználása átgondolt, az ezen a téren létező tudományos kutatásokat felhasználva, jól szervezetten, a szolgáltatást igénybevevők elégedettségére törekedve történik. Nem. A szolnoki vasútállomás környékére autóval érkezni, ott akár rövid időre is leparkolni, lassan a hét minden napján, a nap bármelyik időszakában kaotikus élmény. Köszönhetően annak, hogy a parkolókról és a parkolásról városunkban a mai napig annyit sikerül gondolni, hogy egy leaszfaltozott hely után a lehető legtöbb pénzt kell beszedni, és a szolgáltatónak a pénz beszedésén kívül semmi egyéb feladata nincs. Ezt a fajta attitűdöt jól szemlélteti az állomás előtti nagy parkolóba immár majdnem egy hete "parkoló" reklámkonténer. Biztos bevétel, az meg kit érdekel, hogy azon a három helyen, napi szinten harminc-negyven autó fordulhatna meg.

Nem tudom, hogy a konténer elhelyezésére engedélyt adó illetékes felmérte-e, hogy az amúgy is kevés parkoló miatt mit gondolnak az autósok az önmaga megismertetésére hajtó cégről. Vagy, ami ennél jóval fontosabb, kit szidnak a város átgondolatlan működtetése miatt. Kit küldenek el gondolatban melegebb éghajlatra, és kiről gondolják azt, hogy novembertől új munkahely után kellene néznie. Merthogy ebben a városban mindent meg lehet csinálni. A város vagyonával, a város lakóival szemben, Az illetékesnek ezúton is a jövőbe vetett bizalommal teli sikeres működést kívánok!

És csak az vigasztalja, hogy nincs egyedül annak a bizonyos útnak a kikövezésében. Merthogy az sem gondolkodott a városban, aki a RepTár Tisza felőli végénél, a Mártírok útján, az egykori vasúti átjáró mellett társasház építésére adott ki engedélyt. Nem tudom, hogy a pecsételő mit gondol a környék fejlesztéséről, fejlődési lehetőségeiről. Vagy arról, hogy a város egyetlen turisztikai attrakcióját, nemzetközileg is mérhető turista mágnesét miként teheti zárójelbe a felelőtlen döntése. Mert, ha ott valaki majd 20-30 millió forintért otthont vásárol, akkor joggal fogja elvárni, hogy bármelyik hétvégén és esténként zavartalanul pihenhessen. Ne szóljon a zene, ne legyenek hangos produkciók, és az autóval meg busszal érkező turisták is menjenek máshová. Néhány év, és folyamatos vita lesz a Repülőmúzeum és a lakók között.

Ami a legkisebb baj. De a teljesen indokolatlanul oda épülő társasház széttöri azokat az álmokat, amelyek a RepTár bővítéséről, esetleg a Tárház turisztikai hasznosításáról, a környék egységes kezelésén alapuló fejlesztéséről szóltak. Kicsit olyan az egész, mintha Budapesten, az éppen átalakuló Városligetben hirtelen társasházakat kezdenének építeni. Persze megértem a telek tulajdonosát, meg a beruházót, akik profitot szeretnének maximalizálni. És nekik teljesen mindegy, hogy mit gondolnak a szolnokiak egy ilyen beruházás engedélyezéséről, és ennek milyen hatása lehet a novemberi munkaerő-piacra. Az engedélyt kiadó pecsételővel érdemes lenne egy nagyot pacsizni.

Miként azzal az önkormányzati képviselővel, közterületessel, a város kisebbségi ügyekkel foglalkozó illetékesével és rendőrségi vezetővel is, akiknek bármi köze lehet a Várkonyi téri ABC melletti átjáróban, a Kodály iskolához vezető úton immár legalább fél éve éktelenkedő, rasszista felirathoz. Merthogy egyiküket sem zavarja, tehát akár azt is feltételezhetjük, egyetértenek vele. Ugyanis, ha nem így lenne, csak szóltak volna már az épület tulajdonosának, a város egyik legnagyobb adófizetőjének, hogy vegyen már egy doboz festéket. Jelenleg ugyanis ott az az üzenet - "feltűnik a ház falán a jel" -, ami mindannyiunk szégyene, de amiről sokaknak nem a fent sorolt emberek jutnak eszükbe, hanem a város, meg annak a vezetése, és az, hogy itt tényleg bármit, büntetlenül el lehet követni.

Ha valaki nem ismerné a pillangó effektus lényegét. Az elmélet szerint a világ másik végében is kitörhet a vihar amiatt, hogy a Csendes-óceán bármely szigetén egy pillangó megrezgeti a szárnyait. Mert a hatások láncolatot alkotnak, és akár össze is adódva, pusztító széllökéssé növekedhetnek. A kérdés, hogy Szolnokon meddig ácsorgunk pitiáner pillangóknak köszönhetően a vihar kapujában.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A szolnoki Ferencváros
Nagy Zsolt, a megyei napilap egykori fotósa nem repülőn szállt 1975 körül az átépülő Szolnok fölé, hanem az akkor már majdnem átadott Vízügyi Székházból örökítette meg a mi Ferencvárosunk keleti szélét. Azaz a még gyér forgalmú, a Horánszky nyomvonalát részben már elhagyó Ady Endre utcát.

Az Album további képei
 

AKB

Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Móra Ferenc emléktábla
Véletlenül bukkantam a Móra Ferenc szolnoki tartózkodására emlékező táblára a Szent István király utcában. Akkor hirtelen el sem tudtam képzelni, hogy mi köze lehetett a tudós-írónak a megyei rendőrkapitányság épületéhez és a városhoz.

A Szoborpark további képei