Városban gondolkodni

Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a szolnoki vasútállomás környékén hemzsegnek a parkolóhelyek, és a meglévők kihasználása átgondolt, az ezen a téren létező tudományos kutatásokat felhasználva, jól szervezetten, a szolgáltatást igénybevevők elégedettségére törekedve történik. Nem. A szolnoki vasútállomás környékére autóval érkezni, ott akár rövid időre is leparkolni, lassan a hét minden napján, a nap bármelyik időszakában kaotikus élmény. Köszönhetően annak, hogy a parkolókról és a parkolásról városunkban a mai napig annyit sikerül gondolni, hogy egy leaszfaltozott hely után a lehető legtöbb pénzt kell beszedni, és a szolgáltatónak a pénz beszedésén kívül semmi egyéb feladata nincs. Ezt a fajta attitűdöt jól szemlélteti az állomás előtti nagy parkolóba immár majdnem egy hete "parkoló" reklámkonténer. Biztos bevétel, az meg kit érdekel, hogy azon a három helyen, napi szinten harminc-negyven autó fordulhatna meg.

Nem tudom, hogy a konténer elhelyezésére engedélyt adó illetékes felmérte-e, hogy az amúgy is kevés parkoló miatt mit gondolnak az autósok az önmaga megismertetésére hajtó cégről. Vagy, ami ennél jóval fontosabb, kit szidnak a város átgondolatlan működtetése miatt. Kit küldenek el gondolatban melegebb éghajlatra, és kiről gondolják azt, hogy novembertől új munkahely után kellene néznie. Merthogy ebben a városban mindent meg lehet csinálni. A város vagyonával, a város lakóival szemben, Az illetékesnek ezúton is a jövőbe vetett bizalommal teli sikeres működést kívánok!

És csak az vigasztalja, hogy nincs egyedül annak a bizonyos útnak a kikövezésében. Merthogy az sem gondolkodott a városban, aki a RepTár Tisza felőli végénél, a Mártírok útján, az egykori vasúti átjáró mellett társasház építésére adott ki engedélyt. Nem tudom, hogy a pecsételő mit gondol a környék fejlesztéséről, fejlődési lehetőségeiről. Vagy arról, hogy a város egyetlen turisztikai attrakcióját, nemzetközileg is mérhető turista mágnesét miként teheti zárójelbe a felelőtlen döntése. Mert, ha ott valaki majd 20-30 millió forintért otthont vásárol, akkor joggal fogja elvárni, hogy bármelyik hétvégén és esténként zavartalanul pihenhessen. Ne szóljon a zene, ne legyenek hangos produkciók, és az autóval meg busszal érkező turisták is menjenek máshová. Néhány év, és folyamatos vita lesz a Repülőmúzeum és a lakók között.

Ami a legkisebb baj. De a teljesen indokolatlanul oda épülő társasház széttöri azokat az álmokat, amelyek a RepTár bővítéséről, esetleg a Tárház turisztikai hasznosításáról, a környék egységes kezelésén alapuló fejlesztéséről szóltak. Kicsit olyan az egész, mintha Budapesten, az éppen átalakuló Városligetben hirtelen társasházakat kezdenének építeni. Persze megértem a telek tulajdonosát, meg a beruházót, akik profitot szeretnének maximalizálni. És nekik teljesen mindegy, hogy mit gondolnak a szolnokiak egy ilyen beruházás engedélyezéséről, és ennek milyen hatása lehet a novemberi munkaerő-piacra. Az engedélyt kiadó pecsételővel érdemes lenne egy nagyot pacsizni.

Miként azzal az önkormányzati képviselővel, közterületessel, a város kisebbségi ügyekkel foglalkozó illetékesével és rendőrségi vezetővel is, akiknek bármi köze lehet a Várkonyi téri ABC melletti átjáróban, a Kodály iskolához vezető úton immár legalább fél éve éktelenkedő, rasszista felirathoz. Merthogy egyiküket sem zavarja, tehát akár azt is feltételezhetjük, egyetértenek vele. Ugyanis, ha nem így lenne, csak szóltak volna már az épület tulajdonosának, a város egyik legnagyobb adófizetőjének, hogy vegyen már egy doboz festéket. Jelenleg ugyanis ott az az üzenet - "feltűnik a ház falán a jel" -, ami mindannyiunk szégyene, de amiről sokaknak nem a fent sorolt emberek jutnak eszükbe, hanem a város, meg annak a vezetése, és az, hogy itt tényleg bármit, büntetlenül el lehet követni.

Ha valaki nem ismerné a pillangó effektus lényegét. Az elmélet szerint a világ másik végében is kitörhet a vihar amiatt, hogy a Csendes-óceán bármely szigetén egy pillangó megrezgeti a szárnyait. Mert a hatások láncolatot alkotnak, és akár össze is adódva, pusztító széllökéssé növekedhetnek. A kérdés, hogy Szolnokon meddig ácsorgunk pitiáner pillangóknak köszönhetően a vihar kapujában.