Szolnoki száguldás

Hazudik, akinek jogosítványa van, rendszeresen vezet, és mégis azt állítja, soha nem lépi át az engedélyezett sebességhatárokat. Nyugodtan beismerhetjük, hogy mindannyian, akik a volán mögé ülünk - és megkockáztatom, hogy napi szinten - látens szabálysértők vagyunk. Azaz, ha nincs rendőr a közelben, akkor a forgalomtól függően, figyelmetlenségből, nemtörődömségből vagy némi kényszer hatására - mert például nem sikerült időben elindulni otthonról - gyorsabban megyünk a megengedettnél. Nem szeretném azt sugallni, hogy mindez bocsánatos bűn, vagy bármi is felmentést adhatna. Főleg, hogy amíg szerencsénk van, addig nem válunk potenciális bűnelkövetőkké. Hisz hiába nem a mi figyelmetlenségünk, nagyobb szabálysértésünk okoz egy súlyos vagy netán halálos kimenetelű balesetet, ha az adott pillanatban jobban elsült a lábunk, akkor azonnal bűnözőkké válunk. Mindenki maga döntheti el, hogy mennyit kockáztat. Azaz csak akkor lassít, ha rendőr van a közelben, vagy máskor is.

Azt is fontosnak tartom rögzíteni, hogy az utcákat járva pontosan tudom, sokak számára az autó és annak használata nem a közlekedésről, hanem az önmegvalósításról, a kivagyiságról, önnön nagyságának bizonyításáról szól. Elég csak a leharcolt csotrogányok rettenetes hangzavart keltő kipufogóira, a mindig patika tisztaságú öreg példányok karosszériáját is lebontó, üvöltő zenére, az éjszakai parkoló rodeókra és gyorsulási versenyekre, vagy éppen a minél nagyobb és menőbb autók bárhol parkolásaira gondolni. De engedtessék meg nekem, a magam részéről pontosan ebbe a kategóriába sorolom az állami Skoda Superbek kék villogós vagy anélküli száguldozásait, és a mindenkinél szabadabban értelmezett és pofátlanabb parkolási technikáikat is. Mutasd az autód, lássam, miként közlekedsz, és megmondom, ki vagy!

A közúti közlekedés című játékban természetesen nemcsak mi, a különböző járművel és attitűddel megáldott autósok veszünk részt, hanem a rend őrei is. Akiknek működése ugyancsak sokféle nézetet tükrözhet. Kezdve onnan, hogy korbáccsal akarják betartatni a szabályokat, avagy sunyi felbukkanásokkal okoznak a meglévőnél is nagyobb kalamajkákat, netán következetesen, akár a nehezebb terepen is próbálnak teljesíteni, egészen addig, hogy munkájukat esetleg prevencióként, baleset-megelőzésként, életmentésként értelmezik. Tudom, ahány kapitányság, annyi felfogás, ahány rendőr, annyiféle. A magam részéről azt gondolom, a közlekedési rendőri munka eredményessége tulajdonképpen mérhetetlen. A meg nem történt baleseteket és halálozásokat ugyanis rendkívül nehéz számszerűsíteni.

Éppen ezért értelmetlen bulvárhírnek gondoltam a Szolnok belterületén 116-tal száguldozó autóstárs bemutatását. Mert, aki ilyet csinál, azt nem rettenti el a rengeteg büntetőpont, de talán még a sokszázezres bírság sem. Sőt, azon se csodálkoznék, ha a haverokkal röhögve elemeznék a ?mindenkinek jár öt perc hírnév? szintű sikert. Ennél sokkal fontosabbnak tartanám, hogy mondjuk, szombaton este kilenc órakor a Templom utcában ne merészeljen senki autóversenyzőt játszani. Vagy fel se merülhessen senkiben, hogy fényes nappal, a Baross utcában, az ÉPFA-val szemben, a záróvonalat átlépve előzzön. Netán valahogy sikerüljön leszoktatni az úrvezetőket arról, hogy a belváros 30-as korlátozó tábláiról semmi se jusson eszükbe. De említhetném az éjszakánként jól halható repesztéseket, a Szolnok egész területére jellemző, pofátlan parkolásokat, vészvillogós, egyetlen pillanatnak gondolt megállásokat. A körforgalomba rossz irányból behajtót pedig ne is soroljuk ide, mert értelmezhetetlen a művelete.

Be kellene látnunk, hogy egy várost pont annyira jellemez az ottani közlekedési morál, mint az utak állapota, a közoktatás vagy éppen a közművelődés minősége, a zöldfelületek vagy éppen az adóbevételek. Ez nem a rendőrségre, az önkormányzatra és mindig rajtunk kívül valaki másra tartozik. Közös dolgunk és felelősségünk. És bár értelmetlen bulvárhírnek mondtam a múlt hét száguldó sztárját, azért azt elismerem: tette kapcsán jutott eszembe, hogy a jelenlegi szolnoki közlekedési kultúra alapján a város kicsit olyan, mintha mondjuk, hegyekben állna az utcákon a bomló, patkányok járta, elszállítatlan szemét.