2026.04.21. (kedd)

Szokásos nyár

Szokásos nyár

Dátum:

Tizenegy év után már hagyomány, hogy a blogSzolnok nyári szünetre megy. Július 1-től augusztus 20-ig nem kerülnek fel új cikkek az oldalra, csak az idei év bejegyzéseinek tematikus ismétlése lesz. Kell egy kis feltöltődés, pihenjenek, és néha olvassanak korábbi bejegyzéseket!

Szokásos nyári szünet egy szokatlan évad után. Amikor nem volt egyszerű tartani magam a napi egy friss írás megjelentetéséhez. Hiszen májusig nem működött a mozi, nem voltak színházi előadások, új kiállítások, azaz nem volt könnyű az Ajánló rovatba témát találni. De tulajdonképpen a koronavírusnak esett áldozatául a Helyszínelő rovat is, hiszen maximum – ahogy történ is – az elvivős helyekről írhattam, hogy aztán a lassú nyitás farvizén újra szolnoki vendéglátóhelyeket ajánlgathassak. A Kérdezem és az ArcOK rovat meg a személyes beszélgetések beszűkült lehetőségei miatt szünetelt szinte hónapokig, még szerencse, hogy a Naplóm rovatban mindig morgolódhattam valamin, Szolnok múltja pedig kimeríthetetlen az 1xVolt, jelene pedig a Felénk rovat számára.

Nem panaszkodom, a 181 nap alatt így is sikerült 155 alkalommal friss anyagot felraknom az oldalra, ami egyben azt is jelenti, hogy nagyjából 600 ezer karakter potyogott ki a billentyűzetemből. Mivel csak napi és havi számaim vannak, úgy tippelem, hogy körülbelül 60 ezren néztek be a blogSzolnokra az elmúlt fél évben, átlagosan 2,5-3 oldalt elolvasva. Megtisztelő, hogy ennyien kíváncsiak arra, amit gondolok, tapasztalok vagy tudok. Köszönöm az érdeklődést!

És bízom benne, hogy augusztus 21-től ismét naponta találkozhatunk. Én itt leszek, már tervezem, hogy mi mindenről fogok írni. Mert téma Szolnokon mindig van. Nyár viszont csak alig két hónapig.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kezdődik! Kezdődjön!

Nekem nem Mohács kellett, hanem Pákozd, de olyan, amikor nem hagyjuk félbe azt, amit elkezdtünk! Ma reggel Szolnok számára is máshogy kelt fel a Nap. Kérdés, tudunk-e élni vele.

Jancsi és a rádió

Illúzióimat rég elvesztettem, de a remény nálam még mindig nem akar kimúlni. Bár, amikor egy helyi képviselő nincs tisztában a helyi médiaviszonyokkal, azért közel az elmúlás.

Egy hét margója

Az étterem közepén kihangosított telefonon társalgó. A szolnoki szűk utcán szándékosan az autós előtt bringázó. A járdán rollerrel száguldó. A folyamatosan kukákat túrók. Nehéz hét volt.

Nincsen város sajtó nélkül

„Kívánjuk a sajtó szabadságát!” Kívánhatunk olyasmit, amit már nem ismerünk, nem tudunk használni, megbecsülni? Szolnoknak kell ilyesmi? Ha igen, akkor miért nincs? És lesz valaha?