Tekintsük úgy az alábbi idézeteket, mintha valami fura véletlennek köszönhetően kezünkbe akadta volna egy dosszié, benne a pesti forradalom idején született ügynöki jelentésekkel! Ezek révén pedig próbáljuk meg megélni a ma már forradalomnak nevezett nap pillanatait a korabeli államhatalom feltétlen híveinek szemszögéből.

Természetesen bármiféle áthallás, aktualizálás csak az olvasó fejében fordulhat elő, hiszen a lenti sorok nem is léteznek.

„Elsősorban a nagyvárosainkban – lásd Pozsony, Pest, Buda – élő, öltözködésében a modern, külföldi módit követő ifjúság körében divatossá vált a nyugati, hanyatló gondolkodás majmolása. A Franciaországot romba döntő „Szabadság, egyenlőség, testvériség”, a történelem által már meghaladott szlogennel lázítanak a fennálló, törvényes rend és képviselőik ellen. Ráadásul kétes múltú, börtönviselt, köztörvényes bűnöket is elkövető, önmagukat politikusnak kiadó figurák (lásd például Kosut) hergelik a megtévesztetteket, miközben próbálkoznak a sajtó egyoldalú használatával a fennálló, törvényes rend ellen izgatni.” (kelt, Pest, 1848. március 13.)

„Egy sikertelen színész, a tudomány által alátámasztott irodalommal semmiféle kapcsoltba nem hozható firkálmányokat író alak, aki ráadásul talán nem is teljesen magyar (lásd. Petrovics) legújabb versikéivel próbálja kisajátítani a nemzetet. Azt terjeszti magáról a megtévesztett, félrevezetett, a nyugati szenny irányzatok által megbolondított hazaáruló társai körében, hogy dalt írt a nemzethez, nemzetről, nemzetnek – ő maga sem tudja -, és azt a József nap vásáron kívánja felolvasni.” (kelt, Pest, 1848. március 14. reggel)

„A tanügyért felelős kormányhivatalnokkal egyetértésben megbotránkozásunknak és értetlenségünknek kell hangot adni a pesti ifjúság viselkedése miatt. Elsősorban az egyetemeket, iskolákat látogató, az állam pénzén tanuló fiatalemberek körében olyan rendbontó, a törvényeket megkérdőjelező kijelentések hangzanak el nyilvánosan (!), amelyek arra utalnak: nem tudják, milyen jó dolguk van. Lennének csak szorgos jobbágyok a földeken, éjt nappallá téve adót fizető városi polgárok büdös műhelyekben, az otthontól távol kardélre hányható katonák, megértenék, micsoda jó dolguk van. Ki kell mondanunk: az oktatók, a fiatalokat nem a császár hűségére nevelő álpedagógusok tehetnek minderről.” (kelt, Pest, 1848. március 15. délelőtt)

„Pest békés polgárai felháborodásuknak adnak hangot, hogy tíz-tizenkét fiatalember, a város egyik közkedvelt kávéházában, a délelőtti órákban megengedhetetlen módon viselkedhetett. Hangoskodtak. A fennálló rend megdöntéséről beszéltek. Az asztalra felállva – ebből is látszik micsoda bunkók – önjelölt költő versét és önjelölt népvezérek pontjait harsogták. Pest békés polgárainak tömegei, a birodalom minden felelősen gondolkodó anyája, a császár hívei egyöntetűen követelik ezeknek a hippiknek (későbbi korok valahogy idekerült kifejezése) az azonnali és példás megbüntetését.” (kelt, Pesten, a Pilvax mellett, 1848. március 15-én délelőtt)

„Hát elmentek ám az édes jó anyátokba, hogy az út közepén csámborogtok, mi meg nem tudunk közlekedni, dolgozni! Vagy: Menjetek inkább dolgozni, mint itt tüntikéztek! (talán egy időutazó kifejezése) Vagy: Miért kell a békés város nyugalmas rendjét felforgatni? Vagy: Ha apád nem nevelt meg, majd én megnevellek, te nyegle, szemtelen, ficsúr! – Ilyen és ehhez hasonló kijelentések hallhatók ma Pest utcáin, miközben felelőtlen, az országunk fejlődését és jövőjét veszélyeztető alakok (egyes mértékadó polgárok szerint: csürhe) a város különböző pontjain be nem jelentett, nem engedélyezett megmozdulásokat tart. És közben a törvények, a világ egyik legsikeresebb birodalma ellen lázítanak.” (kelt, 1848. március 15-én, kora délután)

„Értik is ezek, mire való a kultúra? Nyithatunk ezeknek a hálátlanoknak nyomdát, engedélyezhetünk múzeumépítést, sőt színházuk is lehet, ám gőzük sincs ezeknek a kulturális értékeknek a megfelelő használatáról. Nyomdákban randalíroznak, és ellenőrizetlenül szövegeket nyomtattatnak ki. Hát hová jutunk? Fake news (érthetetlen kifejezés) lesz ebből egyszer, meglátják! A múzeumot nem elméjük csiszolására használják, hanem átgondolatlan, veszélyes szövegeik elszavalására, miközben a sok birka meg széttapossa a kertet. És a színházban mit csinálnak? Félbeszakítják az előadást. Értelenek még ezek a kultúra befogadására, kár is ilyesmire egyetlen krajcárt is a köznek költenie.” (kelt, 1848. március 15-én este)

„Az Isten kegyelméből meghozott törvények ellen vétő, ezért tehát keresztény és Európa ellenes, köztörvényes bűnözőket csak úgy, egy maroknyi nagypofájú miatt szabadon lehet engedni ebben az országban? Miközben a többség a törvényes rend, az uralkodó mellett áll ki, aközben valami Táncst vállakon lehet hurcibálni az utcákon, mint valami sikeres színészt? Hová jutunk? Egyszer tán még ügyesen tornázókat is így fog ünnepelni ez a birka nép. A többség, a józanul gondolkodók azonnali közbelépést, a bűnösök méltó megbüntetését követelik, hiszen a haza mindenek előtt. Legyen béke, rend és nyugalom! Aki kétségbe vonja a fennálló rend nagyszerűségét, akinek nem tetszik, ami itt van, az nem közénk való, az inkább takarodjon el ebből az országból. Vagy, ha nem megy magától, rabláncon vigyék a gályákig!” (kelt, 1848. március 16-án hajnalban)

A nemzeti ünnephez méltatlan, kitalált szövegek elképzelt íróiról nem soka tudhatunk. De talán biztosak lehetünk abban, hogy közülük többen a következő szűk másfél évben Kossuth híveinek mondták magukat, amit aztán 1849. október 6-a után álcának, a többiek megtévesztésével magyaráztak, merthogy akkor már ismét a császár hívei voltak. Így azt is el tudjuk képzelni, hogy 1867 után ők azok, akik úgy emlékeztek, hogy a magyar csapatok soraiban fegyverrel a kézben voltak ott Pákozdnál, Kápolnánál, Szolnoknál, sőt Petőfit felsegítették Segesvárnál.

Hát éljen az aktuális magyar szabadság, és éljen az aktuális haza!