[Naplóm]

Posztszabályozás

2021. február 08.

A hatalom magát lőné lábon, ha korlátozná a közösségi oldalakat. Az azokon halmozódó okosság, frusztráltság és feszültség ugyanis azonnal kiszabadulna a négy fal vagy éppen a kezek közül, és esetleg sokan rájönnének: azzal még semmit nem tettek, hogy a véleményüket kiposztolták.

Mielőtt bármelyik oldal hívei - pontosabban a csak politikai oldalakban gondolkodni képes, ámde véleményezési kényszerben szenvedők - nekem esnének, hogy a cikk leadjében megfogalmazott állításommal a nekik nem tetsző oldal szekerét tolom, tisztáznám: a hatalom szót országtól és településtől függetlenül használtam. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy a Facebook-on vitézkedők az előző mondatomat már nem fogják elolvasni. Sokuk fejében ugyanis csak annyi a világ, amennyit a nagy, amerikai közösségi oldal a képernyőjükre enged. Nem kattintanak, nem olvasnak tovább, csak egy kép és pár sor alapján azonnal tudnak és írnak. Így kerülnek a három évtizeddel ezelőtti, ritka, szolnoki, téli fotó alá az olyan velős kommentek, minthogy "akkor még volt tél", miközben, ha írás előtt sikerült volna olvasni is, akkor viszonylag gyorsan kiderül: a poszthoz tartozó cikk egészen másról szólt. Úgy érzem, sokak számára ma már az sem világos, hogy a közösségi oldalakon kívül léteznek önálló weboldalak, ahol több szöveg és kép található, mint például az FB profiljuk hírfolyamában.

Persze eszem ágában nincs "keresztes háborút" folytatni a közösségi oldal szörnyek ellen. Néhány év alatt eljutottunk odáig, hogy Magyarországon is csak az létezik, az történt meg, amiket ezeken a felületeken megosztottak. Tehát, ha például Szolnokon egy önkormányzati képviselőnek sikerült elérnie egy zebra felfestését, akkor azt nem a gyalogátkelő létezése, az arra járók tapasztalata teszi megtörténtté, és még csak nem is az, hogy a helyi médiumok beszámoltak róla, hanem ha mindez kikerült a közösségi oldalakra. Ahol persze az egyik oldal majd azt látja, hogy végre, a másik meg azt, hogy miért kellett erre eddig várni. Majd következnek a kommentek, amelyek teljesen más irányba viszik az eredeti hírt, és születnek olyan "fontos" hozzászólások, minthogy "régen én is ott laktam".

Kezdek kisebbségbe szorulni azzal, hogy nem osztom meg a gyerekeim tanulmányi eredményeit a közösségi oldalakon. Nem azért, mert szégyellem a teljesítményüket, hanem mert a világgá kürtölés (meglehetősen zárt és pici világról van szó mindenki esetében) nem tesz hozzá a dologhoz semmit. És attól még enni is szoktam, meg kirándulni is, sőt kultúrát is fogyasztok, hogy nem érzem szükségét mindezek közzétételének. Miként a kommentelésektől és az ezekből fakadó hosszas - többnyire ál vagy trollok által szétvert - vitáktól is távol tartom magam. De elfogadom, hogy nem vagyunk egyformák. Mindenki úgy él, ahogy neki tetszik.

Ám akkor ne kárhoztassuk a közösségi oldalakat! Az, hogy átvették a hatalmat a közösségeink felett, kizárólag a közösségeinknek, azaz magunknak köszönhető. Ezért létezhet olyan politikus, aki miközben habzó szájjal a közösségi oldalak megrendszabályozását követeli, a saját munkájáról csak ezeken a felületeken hajlandó kommunikálni, leépítve ezzel minden egyéb hivatalos fórumot. Választott tisztségviselők és közpénzen működő hivatalnokok vélik annyival elintézettnek a tájékoztatási kötelezettségüket, hogy ami nekik fontos és nem kellemetlen, kiteszik a közösségi felületeikre. És az őket olvasó közösségek ahelyett, hogy ez ellen tiltakoznának, örömmel kommentelnek a kinyilatkoztatások alatt pro és kontra. Esküszöm, magát lövi lábon az a politikus, aki bármilyen módon korlátozni akarja a közösségi oldalakat. Hisz nem látja be, hogy az a rengeteg fesztültség, frusztráltság és tájékozatlanságból eredő tudatlanság, ami ma még be van zárva a közösségi oldalakra, az abban a pillanatban kiszabadulna a négy fal vagy éppen a kezek közül.

A közösségi oldalakat nem korlátozni kellene, hanem megtanítani a használatukat. A világhálóval együtt. Egyre inkább azt gondolom, hogy a tudásalapú társadalom megteremtése ezzel kezdődik. És a magam részéről úgy látom: mindezt nem lehet az iskoláktól várni. Mert a világ tényleg rettentően felgyorsult. Nem érünk rá arra várni, hogy majd a következő nemzedék jobban tudja, ezért jobban csinálja.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Damjanich és az ideiglenes állomás
A fotó két szélén álló jellegzetes lámpák miatt le se lehetne tagadni, hogy Szelényi László valamikor a hatvanas-hetvenes években örökítette meg a szolnoki Damjanich-emlékművet. Az ebből a fotóból lett képeslapomat pedig 1973-1974-ban adta postára egy bosszankodó utas.

Az Album további képei
 

AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Megtalált Nyugalom
Azt hittem, hogy Kirschmayer Károly Nyugalom című alkotása már nincs is meg a MÁV Kórház udvarán. Aztán ahogy elkezdtem megkerülni a kertben lévő kis tavat, előbukkant a méretes női alak. Amiről részletes leírást eddig nem találtam.

A Szoborpark további képei