[Naplóm]

Örüljünk, hogy mégsem

2022. november 29.

Nekünk már annyira jó dolgunk van, hogy ha újabb sikerekről akarunk beszámolni, akkor ahhoz előbb valamit tönkre kell tenni. Persze, ha jobban belegondolok, nincs ebben semmi új, hiszen mennyi mindent hagytunk már lerohadni, hogy aztán ünnepeljük a felújítását. Így élünk mi itt.

Őszintén örülök, hogy november végén mégsem húzza le a redőnyt a szeptember közepén felújított színházunk, hanem - jelen állás szerint - karácsonyig még lesznek előadások. Azt persze nem tudom, miként lehet egy közel egy milliárd forintos költségvetésű céget úgy vezetni, hogy csak öt nappal a kihirdetett bezárás előtt derül ki, mégis dolgozni kellene tovább. Hogyan egyeztettek a színészek, tervezett a többi dolgozó, mi történt a szükséges beszerzések vagy a marketing terén? Avagy máról-holnapra minden előrántható, mint nyuszi a bűvészkalapból? Netán a szeptemberi nagy takarékossági bejelentés óta mindenki azon ügyködött, hogyan lehetne megúszni színház kinyírását? De hát akkor minek találták ki az egészet? Tényleg úgy tűnik, mintha nekünk már annyira jól menne, hogy a pozitív üzenetekhez előbb valamit tönkre kell tennünk, hogy aztán a kijavításukról, megoldásukról tudjunk kommunikálni.

Őszintén szurkolok annak is, hogy a szolnoki postahálózat felszámolását legalább részben meg lehessen akadályozni. Nem azért, mintha nem gondolnám azt, hogy a jelenlegi, dágványban ragadt, az innovációt bő évtizede elszabotáló Magyar Postára Zrt-re jelen formájában szükség lenne, hanem mert a postai szolgáltatást ugyanolyan alapellátásnak tartom, mint a vizet, a gázt, a csatornát, a köztisztaságot, a gyógyszertárat, az oktatást és sorolhatnám. És mivel a hazai postaszolgáltatást bő egy évtizede nem sikerült racionalizálni, addig, amíg valóban üzleti alapokra helyeződik, mégiscsak kellene postahivatal a Kertvárosban, a Széchenyin, az ipartelepeken. Azon viszont már kínomban kell röhögnöm, amikor a kormánypárti politikusnak tűnő emberek, a kormánypártok intézkedéseinek kijavítására tett nagyon halovány lépéseiket - értsd: volt már valami tárgyalásféle - eszméletlen sikerként próbálják kommunikálni a közösségi felületeken. Hogy Hofit idézzem: "megy a hülyítés".

És a "hordó nem áll meg".

Mi lenne, ha valamelyik környék egyetlen virágboltja a rossz üzletpolitikának, az elsumákolt beruházásoknak, a korábbi profit elszórásának köszönhetően csődbe menne és bezárna, ám a környék virágszeretőinek felháborodása nyomán újra ki kellene nyitnia. Az amúgy is egyre csóróbb város pénzéből, mert a virágboltos azt mondaná, csak akkor nyit, ha a város beszáll a rezsibe, meg a ki tudja még mibe. Ez nem az Európai Unió szabályaival, hanem a magyar, józan paraszti ésszel is ellentétes lenne. Ám mi még ezt is sikerként tudjuk ünnepelni, legalábbis, ha posták megmentéséről van szó.

Tényleg nem tudtam mire vélni azt a posztot, ami annak örült, hogy "szabadon folyhat a Tisza", de tudom, velem van a hiba. Ugyanakkor már tényleg arra készülök, hogy a cukor, a liszt, a 95-ös benzin eltűnése után, amikor majd rádöbbenünk, hogy a piacgazdaság nem így működik, akkor megjelennek az ünnepi posztok, kérdezőktől távol tartott sajtótájékoztatókról szóló riportok, hogy újra van elegendő cukor, liszt, benzin. Vessenek meg érte, de esküszöm, kihagynám ezeket az örömünnepeket, mert nekem az is pont elég lenne, ha tényleg megpróbálnánk előre menni, nemhogy fejlődni, de legalább nem lemaradni. Persze nem a propaganda szintjén. Mert könnyen előfordulhat, hogy sikereink elhomályosítják az éleslátásunkat.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Elkészült a Madas-ház
Ismét egy olyan képeslap, amit a jobb alsó sarkában lévő felirat nélkül nehéz lehet elsőre azonosítani. A fotó előterében lévő házak ugyanis már negyven éve eltűntek, így a jól felismerhető épületek közül egyedül a nagyposta segíti az azonosítást. Illetve a Madas-házzal együtt a dátumozást.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnoki Golgota
Radnóti Miklós bori noteszének néhány lapja, fémmé dermedve Szolnokon, a Hősök terén hever. Az 1994-ben leleplezett Magyar Golgota című kompozíció lábánál, ami harmadik vagy negyedik szobra ennek a térnek. Györfi Sándor karcagi szobrászművész alkotása.

A Szoborpark további képei