Magas labda, drága labda

Késő tavasztól Szolnok nagyon sok utcájában nem lehetett rendesen közlekedni, mert hirtelen fontossá vált, hogy tökéletes aszfaltszőnyeg és járda legyen mindenhol. Ami alapvetően rendben is lenne, hiszen mégiscsak jobb sima úton közlekedni, mint az össze-vissza foldozgatott régieken zötykölődni.

Az más kérdés, hogy mindez miért éppen most - voksolás előtt 2-3 évvel - vált rendkívül fontossá, és miből és miért kellett éppen 2016 derekán - egyes hírek szerint - 4 milliárd forintot elköltenünk nagyon sok aszfaltra, térkőre, homokra, betonra, gázolajra, munkásra, tervezőre, műszaki ellenőrre, kommunikációra és sorolhatnánk hosszasan. Hozzátéve az alvállalkozóknál és a fővállalkozónál jelentkező hasznot, amit ki-ki vérmérséklete és tapasztalatai alapján tippelhet a teljes összeghez képest. Az alkotmányos költségekről pedig ne is beszéljünk, mert az mindig csak máshol, mással fordul elő.

Lapozzunk!

Babráljunk inkább ismét azzal a vesszőparipával, hogy talán jobban járunk, ha a sok-sok folyókilométer, valóban látványos útfelújítás helyett harmad- vagy negyedannyi készül el, ám az utak alatt húzódó víz- és szennyvízcsöveket, valamint minden egyéb közművezetéket kicserélnek. Arról már nem is álmodva, hogy az utcaképet mindenhol elbarmoló villany, telefon, tévé és egyéb légkábeleket egyidejűleg a földbe helyezhették volna. Így valószínűleg évtizedekre megúszva a jelentősebb bontásokat.

Mindez miért nem történhetett meg?

Csak az emberek által is észrevehető, jól látható, földfelszíni beruházásra lehetett költeni azt a rengeteg pénzt? Az út a városé, ami a földben van, az meg mindenféle cégeké, és a francnak se volt kedve velük vitatkozni? Akik ezt így elfogadták, az elmúlt egy évben nem Szolnokon éltek, és nem tűnt fel nekik, hogy csak az Adyn hányszor volt csőtörés? A foglalkoztatáspolitika igényli, hogy a nagy nyári munka után is szinte minden útépítőnek tudjunk feladatot és fizetést adni, ehhez meg kellenek a folyamatos hibák? Tényleg senki nem szólt, hogy két-három év, és pontosan ugyanúgy fognak kinézni az utak, mint 2016 elején? És azt sem sikerült kiszámolni, hogy az pont a következő önkormányzati választás időpontjával eshet egybe?

Értem én a magyar virtust, hogy tizenkilencre is lapot húzunk, de hát itt mégiscsak a közösből fizetjük bukta esetén a bankot. És tessék mondani, arra is megvan a fedezet? Vagy kifizettünk egy halom pénzt a pár hétig csilivili, tükörsima aszfaltért, csak éppen ettől egy fillérrel se költünk majd kevesebbet a folyamatos javításokra. És azt kire fogjuk? Az elmúltnyolcévre, Brüsszelre, a pirézekre, a béna ellenzékre? Vagy bízunk benne, hogyha sokszor mondjuk el, hogy épül a város, akkor már a látszatra se kell adni?

És senki nem ül le, hogy végigszámolja, és felkiáltson: micsoda lehetőséget hagytunk ki már megint. Unalmasak az ilyen labdák!