[Naplóm]
Köszönöm a kattintásokat
2018. december 21.
Az idei 241. poszttal téli szünetre megy a blogSzolnok, hogy január 5-én, 2019 első Album rovatbeli bejegyzésével elindulhasson a 10. évfolyam. Most döbbenek rá, hogy közel egymillió betűt hegesztettem idén egymásmellé, erre a felületre. Megtisztelő, hogy erre napi több százan voltak kíváncsiak.
Csak öntömjénező pátosszal tudnék írni a blogSzolnok 9. évének befejezéséről, az egyszemélyes szerkesztőség 2018. évi munkájáról. Mivel azonban vallom Bástya elvtárs nézeteit (lásd. Bacsó Péter A tanú című filmjében) - ha valamit, akkor a szerénységet szeretem magamban -, eltekintenék az év végi értékeléstől. Álljon itt csak annyi, hogy a 2010. március 1-jén indult blog kilencedik évfolyamában 240 önálló poszt született, ami az átlag terjedelem alapján azt is jelenti, hogy körülbelül egymillió betűvel terheltem a világhálót. És annak a nagyjából 50 ezer olvasónak az idejét, energiáját, értelmét, akik idén benéztek hozzám. Ha kívánhatok valamit 2019-re a blogSzolnoknak, akkor legyen az, hogy tartsák meg az olvasók ezt a szokásukat.
Tulajdonképpen nagyon utálom, hogy az ünnepek körül leáll a fél ország: bezárnak a múzeumok, a közintézmények, semmi se akkor van nyitva, amikor megszoktam. De elfogadom, sőt jó ideje én is csatlakozom. Egyszerűen azért, mert néha kell egy kis kikapcsolódás, pontosabban feltöltődés: ahhoz, hogy valami kijöjjön, bemenet is kell. Vagy, hogy egyik régi tanáromat idézzem: "az írás az olvasással kezdődik". Szóval olvasni, filmet nézni, beszélgetni, sétálni, semmit tenni és hasonló dolgokat fog művelni a blogSzolnok egyszemélyes szerkesztősége a következő szűk két hétben. Hogy aztán 2019. január 5-e szombat reggelére már a helyén legyen az Album rovat új bejegyzése, aminek a képeslapja már itt van a kezemben. És ezzel elinduljon a 10. év, ami remélem, legalább annyi új bejegyzést hoz majd, mint 2018.
Mert Szolnok továbbra is érdekes, ezer felfedezni és megfejteni érdemes titkot rejtő város, amit jó megmutatni. Nemcsak Szolnoknak, nemcsak a mai szolnokiaknak. Remélem, 2019 valóban páratlan év lesz! És sok jót hoz mindenkinek. Ami csak úgy jöhet össze, ha mindenki sok jót ad mindenkinek. Hát pihenjünk rá erre a nagy kihívásra!
Köszönöm a kattintásokat!
Bajnai Zsolt
szerkesztő
Album
Delizsánsz a Kossuth téren
A szolnoki Kossuth teret ábrázoló felvétel az előző századfordulón készülhetett. Akkor, amikor a szolnoki vasútállomáson már legalább öt vonal találkozott. És mégis, egy delizsánsz, azaz egy, a XVIII. század közepétől használt, utasok szállítására is alkalmas postakocsi áll a tér közepén.
AKB
Hova visz?
Hova visz egy olyan aluljáró, amiben úgy tűnik, évek óta nem járt takarító, ami érezhetően inkább mellékhelyiség mintsem közlekedést segítő építmény, amire tényleg igaz, hogy "sz*-nak, bajnak nincs gazdája"? De ettől még Szolnokon van. Elvileg a Tiszaligetbe visz vagy onnan a belvárosi Tisza-hídra. A miénk. De mégis kié? Nem lehetne, hogy neki is fájjon egy kicsit? Mert hová visz egy ilyen elhanyagolt aluljáró? A jövőbe?
SzoborPark
Volt egy Tánc
Az egykori Szakszervezetek Művelődési Ház oldalsó bejárata fölött 2015-ig volt látható Andrássy Kurta János 1958-ban kihelyezett Tánc című domborműve. Az épület átépítésekor még reménykedtem, hogy a köztéri alkotás megmarad. De leverték, sittként kidobták. Büntetlenül.