Attól, hogy nem a regnáló miniszterelnök pártjára és képviselőjére adtam a voksom, még nem vonom kétségbe, hogy ki irányítja az országot. Sőt, az államfő személyét sem teszem zárójelbe csak azért, mert olyanok küldték a Sándor-palotába, akikre én nem szavaztam. Szerintem ugyanis a demokrácia egyik fontos játékszabálya, hogy elfogadjuk a többségi felhatalmazással alkotott választási rendszert, illetve meghatározott időkeretek között az ez alapján megválasztott személyeket és tisztségviselőket. Ha nem így tennénk, nemcsak a demokráciát kérdőjeleznénk meg, de komoly lépéseket tennénk az anarchia vagy a diktatúra felé. Tehát a gyengébbek kedvéért erősítsük meg, hogy Szolnok jelenlegi polgármestere az, akit a szavazó városlakók többsége 2024. június 9-én megválasztott, és akit október 1-jén a hatályos törvények alapján beiktattak hivatalában. Azaz nem az, akiről június 9-én a szolnokiak többsége a bukással egyenértékű végbizonyítványt állított ki, és akinek tulajdonképpen semmiféle választott funkciója jelenleg nincs.

Tudom, hogy eltérő a demokráciafelfogásunk, de a magam részéről szükségesnek tartom azt is rögzíteni, hogy miközben saját lakóhelyem ügyeinek intézésére felhatalmazom körzetem önkormányzati képviselőjét, a regnáló képviselőtestületet, a ciklus idején engem szolnokiként Szolnokon és a város határain kívül is a polgármester képvisel és jelenít meg. Tehát, amikor bárki a regnáló polgármestert megsérti – nem kritikát fogalmaz meg vele szemben, hanem a protokoll alapvető, évszázadok alatt kialakult gyakorlatát szándékosan áthágja -, akkor tulajdonképpen engem, pontosabban minden szolnoki választópolgárt és lakót csap arcon. Tudom, olykor körülményesen fogalmazok, tehát megpróbálom másként is leírni. Amikor egyesek azt játsszák, hogy nem az a város első embere, akit a többség megválasztott, hanem bárki más, akkor ezzel egyrészt Szolnokot, a szolnokiakat sértik meg, másrészt nyilvánosan megtapossák az egyre sebezhetőbb demokráciánkat, és közreműködnek annak leépítésében, egy antidemokratikus világ kialakításában. (És majd évek, évtizedek után lehet pironkodva magyarázkodni, vagy magyarosan elhazudni, elsunnyogni a kollaborálást, ami alól az sem ad felmentést, ha végül a vesztesek közé kerülnek a mai társutasok.)

Pontosan látom, hogy Budapesten kísérletet tesz a kormány és árnyékfőpolgármester felépítésére, még akkor is, ha jelképes, ahogy először pont a lomokról egyeztettek vele. Érzékelem azt is, mi történik például Győrben, miként arról is sokat olvastam, hogy sikeres kormánypárti polgármesterek miként viszonyulnak a saját ellenzékükhöz. De hát különböző iskolák vannak. És úgy tűnik, Szolnokon most éppen abba az irányba próbálnak néhányan elmenni, hogy a megválasztott polgármestert hivatali bohóccá degradálják, miközben a város tényleges irányítása és megjelenítése egy olyan emberhez kerül, akiből a szolnokiak többsége 18 év „sikerei” után nem kért, akiről pár hónapja még azt „rebesgették”, hogy komoly kormányzati pozíciót kap. Nem kapott. És közben a szolnoki székét sem képes elengedni, amivel több kárt okoz saját pártjának, hiszen elfojtja az égetően időszerű megújulást, fiatalítást, bandacserét. Avagy, szándékosan vagy vak ló módjára az új ellenzék malmára hajtja a vizet.

A kialakult helyzetért természetesen nemcsak a két főszereplő a felelős. Nagyon sokan tevőlegesen közreműködnek egy olyan anarchikus állapot kialakításában, amikor egy választói felhatalmazás nélküli, átláthatatlan hátterű, tehát elszámoltathatatlan, informális kapcsolatokat mozgató kegyúr irányítja a várost. A gyengébbek kedvéért: ezen az úton fontos lépés egy szolnoki gyárfejlesztési ünnepségen a polgármestert a második sorba ültetni, miközben bukott elődje az első sorban vigyorog, és úgy tesz, mintha már hitbizományba kapta volna a várost. És mindez megismétlődik a város egyik legnagyobb beruházásának alapkőletételénél is. Ami ráadásul a magyar honvédség állapotáról is kétségbeejtő képet fest: tessék mondani, az a parancsnok, akit a törvény meghatároz, vagy akit a haverok maguk közül kineveznek?

Még mielőtt nagyobb baj lesz, talán át kellene gondolni, miben is akarunk élni itt Szolnokon (is): demokráciában vagy diktatúrában? A jövőben is választani akarjuk a vezetőinket vagy megelégszünk a kinevezésükkel? Elhisszük, hogy a demokráciadeficit ennyinél megállítható, vagy előbb utóbb lesznek A és B, majd ZS kategóriás polgárok? A tengelytörő, mocsaras utak általában nem egyik napról a másikra alakulnak ki. Tudom, gondolkodni macerás, de nagyban befolyásolja az életminőséget ma, és főleg holnap.

(Az embereket is ábrázoló képek nyilvános, politikusi FB oldalakról valók)