[Naplóm]

Hétköznapi kalandok

2022. április 26.

Hétköznapok, amiben van egy közel másfél hónapig utazó képeslap, két szürreális élmény a szolnoki vasútállomáson, meg hetvenhét elvesztegetett perc a bankban, ahol négyen próbálták bebizonyítani, hogy értenek ahhoz, amivel foglalkoznak. Kalandok, amik miatt kalandvágy tombol bennem.

Személyeskedni fogok. De kérem, ezt ne értsék félre azok a munkahelyi feladatként engem olvasók, akiknek a leírtakat a főnökeik felé interpretálniuk kellene, és érezhetően szövegértési problémákkal küzdenek! Nehogy magukra vegyék! Ez az írás nem arról akar szólni, hogy sokan élnek olyasmiből, amihez nem értenek, és igyekezetükkel nem hasznot hoznak, hanem fokozzák a károkat. Próbáljuk elfogadni, hogy néha hétköznapi, engem közvetlenül érintő dolgokról is írok! Persze tudom, hogy a személyeskedni kifejezés általában nem erre vonatkozik, de ennyi "írói szabadságom" még lehessen!

Szóval a másfél hónapig utazó képeslap. Mondhatnánk, hogy már maga a képeslap is egy felesleges, értelmetlen kommunikációs eszköz. Ezzel persze én, mint képeslapgyűjtő vitatkoznék, mert a szép képeslap ma is sok mindenről árulkodik, nem is beszélve arról, micsoda érték lesz néhány évtized múlva. Tehát leszögezem: szeretem a képeslapokat nézegetni, írni és főleg kapni. Ez utóbbihoz pedig mindjárt hozzátenném, hogy a gyűjteményemben vannak olyan, a 20. század elején postára adott anzikszok, amelyekkel a már úton lévők azt üzenték az otthoniaknak, mikor érkeznek. Azaz a Szolnokon feladott lap megelőzte a pesti, szegedi, nagyváradi utazókat. Nem hetekkel! Van, amelyikről gyanítható, hogy reggel adták fel az esti érkezést előre jelezni. A 20. század elején, amikor még a vonatokat is gőz hajtotta.

Minden példa sántít, az enyém is, merthogy az általam nagyon várt képeslap Spanyolországból utazott nagyjából másfél hónapot. Március elején indult és húsvét után érkezett Szolnokra. Ez azt jelenti, nagyjából napi 50-60 kilométeres sebességgel haladt. Azaz ennél az is gyorsabb lett volna, ha valaki gyalog hozza. Holott minden bizonnyal villanymozdonyok, teherautók, sőt talán repülők is szállították. És persze kideríthetetlen, hol időzött oly sokat.

A szolnoki vasútállomás okozta legutóbbi élményeim alapján persze lennének tippjeim a képeslapom lassúságát illetően.

Vasárnap délelőtt. Lényegében kihalt állomás. Alig néhány járat. Az enyém 8.38-kor indulna Szolnokról. Ám nem indul, merthogy a máshonnan késve érkező vonatokra vár, amelyeknek az én vonatom előtt kell elhagyniuk a szolnoki pályaudvart. Még akkor is, ha emiatt az én vonatom eleve késve kezdi az útját. De biztos van ebben logika.

Hétköznap reggel. A Debrecen felé tartó IC-t jó tízperccel a menetrendben megadott időpont előtt mondja be a szolnoki hangosbemondó. Egy perccel később pedig fel is tűnik a fűtőháznál. Majd mintha megállna az idő. Az IC lelassít, és a peronig hátralévő úton az eredeti indulási időponthoz képest összehoz közel 10 perc késést. Vonat nincs a környéken. Maximum vasutas logika, amibe az a slendriánság is simán belefér, hogy a vonat összeállítását automatikusan mondják be, miközben más a valóság. Tanult barátom mondta mindig az ilyesmire: de legalább megy. Persze, nézőpont kérdése, hogy az ember észreveszi-e az apró örömöket.

Én észrevettem, amikor hetvenhét perc után végre kiléphettem a Szapáry utcai OTP ajtaján, ahová időre érkeztem, egy lakáskassza ügylet utolsó mozzanatára, az utalás elindítására, amire a korábbi ügyintéző azt tippelte, maximum negyedórát fog igénybe venni. Természetesen nem ugyanahhoz az ügyintézőhöz kerültem, ami azt is jelentette számomra, a lakáskassza felhasználási ügyem kapcsán a kilencedik szolnoki OTP alkalmazottal volt szerencsém megismerkedni. És ő sem értett ahhoz, amit csinált. Ám amit csinált azzal úgy összekavart mindent, hogy a végén már négy OTP alkalmazott próbálta megoldani azt az igen egyszerű banki műveletet, aminek a lényege, hogy a megtakarításomat felvehessem. Miközben a dühömben kikövetelt valamilyen rangú főnök magabiztosan állította: értenek ahhoz, amit csinálnak. Igaz, azt már nem látta, amikor a kolléganője mindenféle cetlik és képernyőfotók alapján próbálta kisilabizálni, hogy a nem túl nagy megtakarításomtól velem együtt miként tudnának megszabadulni.

Szóval semmi különös. Csak néhány személyes élmény, amelyek Kern András egyik dalát juttatják eszembe: "Az élet kaland itt, ezen a helyen/De maradok, mert kalandvágy tombol bennem".

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Felvonuló sportrepülők
Ezeken a képeken a Magyar Honvédelmi Sport Szövetség (MHS) - 1967-től MHSZ - Szolnoki Repülő Egyesületének tagjai és eszközei vonulnak fel a hatvanas évek legelején rendezett május elsejei parádé(ko)n. Tóth Róbertnek köszönöm a képeket, amelyeknek a háttereit bogarásztam.

Az Album további képei
 

AKB

Apró pusztulás
A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A küzdelem emlékhelye
Látszólag csak négy emléktábla meg egy régi faldarab. A valóságban azonban Szolnok legújabb kori történetének egyik fontos emlékhelye. Ráadásul nagyon jól kigondolva, ami miatt a város egyik legfontosabb turisztikai látványossága is lehetne. Szeretnünk kellene.

A Szoborpark további képei