[Naplóm]
Felesleges szakiképzés
2023. október 03.
Újfajta képzés indításán gondolkodik a kamara építőipari szakmunkásoknak, címe: parkolás az építési terület közelében. Bár nem igénylik, egyesek szerint, elsősorban a belvárosi lakosok jogot kapnak majd arra, hogy a kurzus felvételére kényszerítsék az utcájukban ideiglenesen bütykölőket.
Az új képzés bevezetését brit tudósok hazánkban végzett kutatásaival indokolják. Ezek szerint ugyanis száz magyar építőipari szaki közül, százkilenc nemcsak nem azt a munkát végzi, amire a képesítése vagy az engedélye szól, de százhuszonegyben folyamatosan az a képzet alakul ki, hogy azt a gépjárművet, amivel a munkaterülethez érkezik - és/vagy anyagot, gépet szállít - ugyanúgy hagyhatja szerteszét, miként a feleslegessé váló csomagolóanyagokat. Ahol esik, ott puffan. Már csak azért is, mert brit tudósok kutatásaira alapozva a Magyarság Kutató Intézet azt állapította meg, hogy a száz szaki közül százötvennégyből teljességgel hiányzik az empátia, a beleérző képesség, illetve az alapvető összefüggések felismeréséhez szükséges skill. ("Még jó, hogy Paksot nem ezekkel építjük" - olvasható egy titkos, de mázolás utáni takarításkor előkerült kormányzati jelentésben.)
Amennyiben a vizsgálati anyagok alapján a magyar építőipari szakik fejével próbálunk gondolkodni - olvasható brit és magyar pszichológusok további kutatásaiban -, azonnal természetessé válik számunkra is az a tévképzet, miszerint mi mindig csak egy pillanatra állunk meg az autónkkal. Ha esetleg, kettőre, akkor sincs nagy baj, mert a közelben vagyunk, és azonnal elállunk, ha esteleg, netán, véletlenül útban lennénk. Arról igazán nem tehetünk - gondoljuk a szakik agyával -, hogy a flex és a flexet túlüvöltő lakodalmas-mulatós kombójától (ami nélkül a környéken senki nem tudná, hogy dolgozunk) nemhogy egy autókürtöt, de egy több megatonnás robbantás zaját sem lehet meghallani. Ráadásul a szakik, azaz mi mindig udvariasok - ami csak igaz lehet, ha ők gondolják magukról -, tehát csak szólni kell, és akkor már tényleg el is állunk a kapubeállóból, a garázsfelhajtóból, a bérelt parkolóból, a mentő mozgását akadályozó szűk kanyarból. Az viszont feltosz minket (a szakik agyával gondolkodva), hogy egy szöget nem lehet betoszni a falba, mert jönnek azok a kitoszott szomszédok, mert ilyen benzinárak mellett kocsikázni akarnak. Lenne csak piaci áron, senki nem menne sehová, de nekünk meg akkor legyen ársapkás. (És mi itt mászunk ki inkább a szakik agyából.)
Főleg, hogy ilyen beleélő képesség nélkül, saját tapasztalatból is tudjuk, mi történik, ha a lakóhelyünk közelében bármilyen építőipari szakmunka kezdődik. Mi vagyunk a hülyék, hogy ott lakunk. Élünk, alszunk, pihenünk, dolgozunk, parkolunk, azaz élnénk, aludnánk, pihennénk, dolgoznánk, parkolnánk, azaz rendeltetésszerűen használnánk az otthonainkat. Amit a kocsibeállónkban parkoló szakadt Toyota Hiace szaki gazdája azonnal a tudomásunkra is hoz, amikor igénybe vennénk a tulajdonunkat. "Sürgős?", "Most mit kell idegeskedni?", "Pont oda akar beállni?", "Ja, itt lakik, hogy tossza meg!" Ilyenkor a magyar építőipar nélkülözhetetlen láncszemét nem szabad kizökkenteni agyivérkeringéséből, mert belassul, mint a nem frissített telefon, megsértődik, mint politikus, amikor kérdést kap, és kikéri magának a bármilyen hangot, mint néhai párttitkár utolsó utáni érvként, és a több évnyi építkezés mocskát magáról hullajtó járműve csak nagyon nehezen indul. Nem bosszúból, szívjóságból.
A "Parkolás az építési terület közelében" című építőipari szakiknak szóló képzés fontos része lesz az empátiaépítés, aminek alapmondata: "Rohadjon meg minden szomszéd, úgyse engem, hanem a tulajt fogja utálni". (Történelmi háttér: "a rossz szomszédság török átok" mondás is a török építőipari szakik miatt alakult ki.) A kidolgozás alatt lévő workshop fontos része lesz a védhetetlen helyzetek kimagyarázása, majd értetlenkedés esetén a megsértődés és/vagy a falkában történő szomszéd gyalázás. Felvetődött, hogy elegendő lenne a KRESZ alapvető előírásaira felhívni a szakik figyelmet, de hát brit kutatók már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar építkezésektől mi sem áll távolabb, mint a szabályok betartása, hiszen mindenki úgy, ott, és azt csinál, amit akar. Így a kamara is kénytelen engedni, és nem a belvárosi lakóknak engedi, hogy belekényszerítsék parkolási ismeretek elsajátításába az ideiglenese körülöttük bütykölőket, hanem tagjait és azok be nem jelentett munkásait kezdi kiképezni a szomszédok egyéb bosszantására. Tárgyak: szombati villanyvezeték vésés betonban, péntek esti sitt szállítás vaskonténerrel, vasárnap déli gerendacsiszolás. Ezek alkalmazása esetén ugyanis megérti az a hülye, akadékoskodó már ott lakó, hol a helye, és egy rossz helyen parkolás még nem a világ vége.
De azért egy kis bosszú nekem is jár, ha már nem tudok néhány tonna betűt a szakik otthona elé borítani, amit csak olvasással lehetne eltávolítani. (Általánosítottam? Lebunkóztam őket? 500 kilométer levezetése után vállalom. Majd beíratom magam valami empátiakurzusra.)
Album
![](/images/pictures/18-kerites3.thumb.jpg)
Fura fal a gimi előtt
Nincs kétségem afelől, hogy a Roth Dezső kiadásában megjelent szolnoki képeslaphoz eredeti, tehát nem manipulált, azaz utólag kiegészített vagy átrajzolt fotót használtak. Így megkerülhetetlen a kérdés, hogy mi lehetett az a fal, ami valamikor 1895 és 1911 között állhatott a Verseghy gimnázium előtti parkban, nagyjából a mai játszótér helyén.
AKB
![](/images/akb/240611-szandai rendelő.thumb.jpg)
Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.
SzoborPark
![](/images/pictures/23-tanc3.thumb.jpg)
Volt egy Tánc
Az egykori Szakszervezetek Művelődési Ház oldalsó bejárata fölött 2015-ig volt látható Andrássy Kurta János 1958-ban kihelyezett Tánc című domborműve. Az épület átépítésekor még reménykedtem, hogy a köztéri alkotás megmarad. De leverték, sittként kidobták. Büntetlenül.