[Naplóm]

Felesleges szakiképzés

2023. október 03.

Újfajta képzés indításán gondolkodik a kamara építőipari szakmunkásoknak, címe: parkolás az építési terület közelében. Bár nem igénylik, egyesek szerint, elsősorban a belvárosi lakosok jogot kapnak majd arra, hogy a kurzus felvételére kényszerítsék az utcájukban ideiglenesen bütykölőket.

Az új képzés bevezetését brit tudósok hazánkban végzett kutatásaival indokolják. Ezek szerint ugyanis száz magyar építőipari szaki közül, százkilenc nemcsak nem azt a munkát végzi, amire a képesítése vagy az engedélye szól, de százhuszonegyben folyamatosan az a képzet alakul ki, hogy azt a gépjárművet, amivel a munkaterülethez érkezik - és/vagy anyagot, gépet szállít - ugyanúgy hagyhatja szerteszét, miként a feleslegessé váló csomagolóanyagokat. Ahol esik, ott puffan. Már csak azért is, mert brit tudósok kutatásaira alapozva a Magyarság Kutató Intézet azt állapította meg, hogy a száz szaki közül százötvennégyből teljességgel hiányzik az empátia, a beleérző képesség, illetve az alapvető összefüggések felismeréséhez szükséges skill. ("Még jó, hogy Paksot nem ezekkel építjük" - olvasható egy titkos, de mázolás utáni takarításkor előkerült kormányzati jelentésben.)

Amennyiben a vizsgálati anyagok alapján a magyar építőipari szakik fejével próbálunk gondolkodni - olvasható brit és magyar pszichológusok további kutatásaiban -, azonnal természetessé válik számunkra is az a tévképzet, miszerint mi mindig csak egy pillanatra állunk meg az autónkkal. Ha esetleg, kettőre, akkor sincs nagy baj, mert a közelben vagyunk, és azonnal elállunk, ha esteleg, netán, véletlenül útban lennénk. Arról igazán nem tehetünk - gondoljuk a szakik agyával -, hogy a flex és a flexet túlüvöltő lakodalmas-mulatós kombójától (ami nélkül a környéken senki nem tudná, hogy dolgozunk) nemhogy egy autókürtöt, de egy több megatonnás robbantás zaját sem lehet meghallani. Ráadásul a szakik, azaz mi mindig udvariasok - ami csak igaz lehet, ha ők gondolják magukról -, tehát csak szólni kell, és akkor már tényleg el is állunk a kapubeállóból, a garázsfelhajtóból, a bérelt parkolóból, a mentő mozgását akadályozó szűk kanyarból. Az viszont feltosz minket (a szakik agyával gondolkodva), hogy egy szöget nem lehet betoszni a falba, mert jönnek azok a kitoszott szomszédok, mert ilyen benzinárak mellett kocsikázni akarnak. Lenne csak piaci áron, senki nem menne sehová, de nekünk meg akkor legyen ársapkás. (És mi itt mászunk ki inkább a szakik agyából.)

Főleg, hogy ilyen beleélő képesség nélkül, saját tapasztalatból is tudjuk, mi történik, ha a lakóhelyünk közelében bármilyen építőipari szakmunka kezdődik. Mi vagyunk a hülyék, hogy ott lakunk. Élünk, alszunk, pihenünk, dolgozunk, parkolunk, azaz élnénk, aludnánk, pihennénk, dolgoznánk, parkolnánk, azaz rendeltetésszerűen használnánk az otthonainkat. Amit a kocsibeállónkban parkoló szakadt Toyota Hiace szaki gazdája azonnal a tudomásunkra is hoz, amikor igénybe vennénk a tulajdonunkat. "Sürgős?", "Most mit kell idegeskedni?", "Pont oda akar beállni?", "Ja, itt lakik, hogy tossza meg!" Ilyenkor a magyar építőipar nélkülözhetetlen láncszemét nem szabad kizökkenteni agyivérkeringéséből, mert belassul, mint a nem frissített telefon, megsértődik, mint politikus, amikor kérdést kap, és kikéri magának a bármilyen hangot, mint néhai párttitkár utolsó utáni érvként, és a több évnyi építkezés mocskát magáról hullajtó járműve csak nagyon nehezen indul. Nem bosszúból, szívjóságból.

A "Parkolás az építési terület közelében" című építőipari szakiknak szóló képzés fontos része lesz az empátiaépítés, aminek alapmondata: "Rohadjon meg minden szomszéd, úgyse engem, hanem a tulajt fogja utálni". (Történelmi háttér: "a rossz szomszédság török átok" mondás is a török építőipari szakik miatt alakult ki.) A kidolgozás alatt lévő workshop fontos része lesz a védhetetlen helyzetek kimagyarázása, majd értetlenkedés esetén a megsértődés és/vagy a falkában történő szomszéd gyalázás. Felvetődött, hogy elegendő lenne a KRESZ alapvető előírásaira felhívni a szakik figyelmet, de hát brit kutatók már évekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy a magyar építkezésektől mi sem áll távolabb, mint a szabályok betartása, hiszen mindenki úgy, ott, és azt csinál, amit akar. Így a kamara is kénytelen engedni, és nem a belvárosi lakóknak engedi, hogy belekényszerítsék parkolási ismeretek elsajátításába az ideiglenese körülöttük bütykölőket, hanem tagjait és azok be nem jelentett munkásait kezdi kiképezni a szomszédok egyéb bosszantására. Tárgyak: szombati villanyvezeték vésés betonban, péntek esti sitt szállítás vaskonténerrel, vasárnap déli gerendacsiszolás. Ezek alkalmazása esetén ugyanis megérti az a hülye, akadékoskodó már ott lakó, hol a helye, és egy rossz helyen parkolás még nem a világ vége.

De azért egy kis bosszú nekem is jár, ha már nem tudok néhány tonna betűt a szakik otthona elé borítani, amit csak olvasással lehetne eltávolítani. (Általánosítottam? Lebunkóztam őket? 500 kilométer levezetése után vállalom. Majd beíratom magam valami empátiakurzusra.)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

1-es parkoló egykor
A Baross utcán konflis cammog. Valamikor a XX. század elején. Utasa hátranéz. Vajon mit örökít meg a járda szélén álló fényképész? Egy alföldi település majd eltűnő belvárosát.

Az Album további képei
 

AKB

Rómaiak vagy gyógymód?
A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hirdesse az a tábla!
Az egykori MÁV Járműjavító Művelődési Ház falán hatvan éve hirdeti egy tábla, hogy a magyar vasút- és ipartörténet szempontjából is fontos üzem 1856 óta működik. Szövege szerint hirdet mást is, amivel minimum vitatkozni lehet, ám ez ne legyen ok a márványtábla leverésére vagy letakarására.

A Szoborpark további képei