[Naplóm]
Évzáró köszönetek
2024. december 20.
Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben olvasott. Azoknak is, akik hasznos hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik megértették, Szolnok "érted vitatkozom, nem ellened". A blogSzolnok 15. évfolyamát ezennel bezárom.
Köszönet mindenkinek, aki 2024-ben is - vagy éppen idén először - olvasott! Azoknak külön is, akik vették a fáradtságot, és nemcsak a közösségi oldalakon megjelenő bevezetőket, de a blogSzolnok.hu felületén a teljes cikkeket elolvasták. Megtisztelő, hogy az életükből hosszú-hosszú perceket a gondolataimra szántak. A statisztikákból úgy tűnik, ezek a percek összeadódva még mindig jóval nagyobb számot adnak ki, mint amennyi ideig ezeken a cikkeken gondolkodom, majd megírom.
Köszönet azoknak is, akik 2024-ben is - vagy éppen idén először - hasznos és értelmes hozzászólásokkal vagy e-mailekkel reagáltak egy-egy írásomra. Azt hiszem, többször leírtam már, de inkább megismétlem: nem gondolom, hogy mindent tudok, jól tudok, helyesen gondolok. Éppen ezért az ilyen hozzászólások engem is tanítanak, fejlesztenek, de talán az olvasókat is, akikben ismét felmerülhet az igény arra, hogy beszélgessünk.
Köszönet az olyanok olvasóknak is, akik 2024-ben is - vagy éppen idén először - megértették, amikor Szolnokról írok, szolnoki dolgokat kritizálok, helyi ügyeken háborgok, akkor "érted vitatkozom, nem ellened". Azaz Szolnokért, a szolnokiakért, egy jobb és élhetőbb városért, a jövőnkért teszem mindezt. Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, gondolkodó, talán írni is tudó értelmiségiként nekem ez a feladatom.
Idén először mondhatok köszönetet azoknak, akik megtisztelték az Élő blogSzolnok előadásokat a Tisza moziban. Összesen huszonegy alkalommal, nagyjából félezren jöttek el, hogy meghallgassák az előadásaimat a városról vagy éppen a rendszerváltás előtti időszakról. Köszönöm, hogy így volt miért összerendezni egy-egy témáról az elmúlt évtizedekben szerzett ismereteimet. Azért pedig külön hálás vagyok, hogy milyen sok szolnokival megismerkedhettem és beszélgethettem.
Számomra is kicsit hihetetlen, de ezzel a cikkel a blogSzolnok 15. évfolyamát zárom le, ugyanis 2010. március elején kezdtem működtetni az oldalt.
Jövőre folytatom. Folytatjuk? Velem tartanak, követnek, olvasnak, hozzászólnak, esetleg találkozunk és beszélgetünk? Ne most válaszoljanak! Inkább következzen most az Önök életében is minél több nap pihenés, kikapcsolódás, családozás! Töltődjenek szeretettel!
Mi találkozzunk 2025. január 6-án! Szép karácsonyt, remek új évet!
Bajnai Zsolt
szerkesztő
Album
Szűk utca volt
Senki sem gondolhatja komolyan, hogy ezen a szűk utcán nemhogy a 4-es út egykori átmenő forgalmát, de a város mai autóáradatát át lehetne préselni. Ebből a szögből nézve a Baross utca elejét, be kell látnunk, hogy a főútnak útban voltak ezekek a házak. Meg amelyek a fotózás után, a környéken épültek.
AKB
Miért vagy olyan szomorú?
Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Mert a neved szolnoki koszorú? Mert a helyed négy és fél hónappal a használatod után, a veled megkoszorúzott park bokrai alatt van? Nem vigasztal, hogy ez minden évben így történik Szolnokon? És az sem, hogy a város emlékműveinek tövei tele vannak hozzád hasonló, több hete-hónapja elszáradt, méltatlan koszorúkkal? Közös szégyenünk, hogy ünnepélyesen koszorúzni tudunk, de valóban, egy-egy ünnepségen túl emléket ápolni még nem.
SzoborPark
Szolnoki Sztálin-szobor
A szobor tervét 1950. április 3-án terjesztette elő Czinege Lajos, későbbi honvédelmi miniszter, akkor épp a Magyar Dolgozók Pártjának megyei szervezőtitkára. A meg nem valósult szobor történetét Cseh Géza és a Majtényi György írta meg, de talán érdemes felidézni és kiegészíteni.