Egyik szemem sír, a másik kerek

Megpróbálok pozitívan hozzáállni a hírhez, miszerint a régi főiskola épületéből az Ady Endre úton járási hivatal lesz. Ami azt jelenti, hogy az 1975-ben Vízügyi Szakközépiskolának készült, majd közel három évtizeden keresztül a Vendéglátóipari Főiskola kihelyezett tagozataként, később az abból kisarjadt Szolnoki Főiskola otthonaként funkcionáló, viszont az elmúlt öt évben üresen álló épület végre újra feladatot kap. Azaz nem éktelenkedik üresen ez a hatalmas ház a város közepén. Sőt, megpróbálok annak is örülni, hogy minderre 1 milliárd forintnyi közpénzt költünk el, amiből remélem, sok adó formájában visszakerül a közösbe, miközben helyi vállalkozóknak és munkásoknak nyújt megélhetést a beruházás. És még azt se bánom, hogy a hivatalnokaink esetleg normális körülmények között végezhetik a munkájukat, mert javíthatatlan optimistaként hiszek abban, ez pozitívan fog hatni a teljesítményükre, azaz a járás lakóinak hétköznapjaira, így közérzetére.

Töröm a fejem, de ennél több pozitívumot nem tudok kisajtolni magamból. Pedig nagyon szeretném, ha egy döntés után nem elkerekedne a szemem, hanem nevetne. Tudom, hogy minden igyekezetem ellenére sokszor csak a negatívumokat teszem szóvá, de egyszerűen nem megy! Nem tudok pezsgőt bontani a régi főiskola hivatallá alakítása kapcsán. Azok után sem, hogy a Varga mögött épült járási ügyészség kapcsán éppen azt nehezményeztem, hogy drága pénzen hivatalt építettek a meglevő, üresen álló középületek elfoglalása helyett.

Ugyanis vérzik a szívem ezért az alig negyvenéves, oktatási célra felhúzott épületért. Amiben inkább el tudnám képzelni a lassan kilencven éve ideiglenes helyen működő gimnáziumunkat - a normális elhelyezésre tett városi ígéretet, azóta nem tudjuk betartani -, vagy a százéves, azóta csak foltozgatott épületet használó, nívós általános iskolánkat, netán a városból rendkívüli módon hiányzó alternatív felsőoktatási vagy művészeti, zenei képzőhelyeket, mint egy hivatalt. Sőt, azzal se lenne bajom, ha itt terjeszkedhetett volna a néhai szállodába szorított múzeumunk, netán normális próbahelyet kapna a szimfonikus zenekarunk, arról nem is beszélve, hogy a néhai, lejtős előadóból lehetne üzleti alapon működtethető konferenciaterem, az egykori tornacsarnokból szabadidős sportpálya, az udvarból meg valami különleges közpark. És, ha még a Véndiák - gyakorló - étterem is feléledne, akkor már tényleg a biliben érezném a kezem.

És van még valami, amit meg egyszerűen nem értek. Miközben folyamatosan bürokráciacsökkentésről beszélünk, kik fognak egy ekkora épületbe költözni? Már csak abból kiindulva, hogy a tanácsi időkben, a Jókai és a Kossuth út sarkán álló, körülbelül tized ekkora épületben fért el a járási hivatal. Ami nélkül aztán évtizedekig elvoltunk. Plusz akkoriban még minden papíralapon és nem elektronikusan történt. Szóval szeretném, ha valaki elmagyarázná, hogy a fenti két érv - gyk: bürokrácia és számítógépek - ellenére miért is kell egy újabb, hatalmas hivatalt építeni. Mert ugye az 1 milliárdos felújítási költség - ez egy új, 16 tantermes, tornacsarnokos, tokkal-vonóval felszerelt iskola bekerülési árának a fele - felér egy új építéssel. Aminek elsőre annyi üzenete van, hogy sok pénzért növesszük a vízfejet.

Oké, bennem van a hiba, én értek félre valamit. Igyekszem fejlődni. És meglátni a jót abban, hogy majd parkoló lesz az egykori iskolaudvarból - mert a hivatalnokoknak valahol parkolni kell -, szobákra szabdalják a tantermeket - hiszen az egy légterű irodák nálunk nem működnek -, széles, osztályok áteresztésére kialakított folyosókat fűtünk sok-sok közpénzen, a tornacsarnoknak és a nagyelőadónak meg valami helyidegen funkciót adunk. Ami persze jobb, mintha az egész üresen pusztulna tovább. De sokkal rosszabb, mint valami városfejlesztési koncepció mentén a meglévő erőforrásokról nem máról holnapra, hanem kicsit hosszabb távon gondolkodni.

Örömködjön, aki tud. Nekem elkerekedett a szemem.