[Naplóm]

Apró bosszúságok

2019. október 08.

Az életem viszonylag nagy részét közlekedéssel töltöm. Nemcsak a munkám, de a létfenntartás és a kikapcsolódás is sokszor kényszerít helyváltoztatásra. Talán ezért is gyűlnek bennem az apró, közlekedési bosszúságok. Vagy azért, mert Szolnokon nem figyelünk egymásra?

Hallottak már olyanról, hogy megbüntettek egy gyalogost, mert szabálytalanul közlekedett a zebrán vagy a bicikliúton? Én még nem. Pedig olykor felmerül bennem erre az igény.

Mondjuk, amikor ott a széles - Szolnokon általában szürke kővel kirakott - járda, mellette a sárga csíkok közé fogott, vagy piros kővel megkülönböztetett kerékpárút. Mégis a kétkerekűek helyén lófrálnak a kétlábúak. Volt már részük ilyenben, mondjuk a Béres József sétányon, a Tisza parton? Esetleg okos szülők, nagyszülők pici gyerekeket is sétáltattak ott? És még nem is ez a legveszélyesebb. Mert általában egy kis csengetés, köhintés, elnézést kérés, és felszabadul a bringaút.

De, amikor bedugott füllel, zenét hallgatva futnak, sétálnak, vagy csak sietnek gyalogos társaink, akkor a frásztörés után néha tényleg rendőrért kellene kiáltani. Főleg, amikor "vakegér" módjára változtatnak irányt. Tényleg csak a tanulság kedvéért elevenítsünk fel egy fizikaórát! Hány méter kell egy bringásnak az észleléstől a teljes megállásig, ha nagyjából 20 kilométeres sebességgel halad? Vagy milyen sebességnél következik be a találkozás, ha egy futó 6-8 kilométerrel szalad neki, egy akár 25-30-as sebességre is képes bringásnak? Nehezítve a példát mondjuk a közlekedők és eszközeik súlyával. Nem lesz kellemes a találkozás. És ki lesz a hibás?

Hát nem a gyalogos. Aki lehet, hogy előtte épp egy autósra hozta a frászt. Mert úgy gondolta, a zöld és a piros csak két szín, és nem a lámpának, hanem saját szemének kell hinnie. Így nem érdekli, hogy a zebrához érkező autósnak esélye sincs az utca két oldalán álló házaktól látni, hogy valaki még át akar slisszolni a villogó zöld után. Vagy az egymásra merőleges zebráknál, a másodikon is, hiába piros a lámpa. Töltsenek el pár percet a Baross és a Madách utcák találkozásánál lévő lámpánál! Mintha, csak javaslatként működne ott a gyalogosoknak felszerelt lámpa.

Nem akarok ismét fizikával jönni, de számoljunk! A Madách úton elvileg 30 kilométeres sebességgel közlekedhetnek az autók. Senki sem így közlekedik, ami miatt néhány, a kereszteződésnél utolért autóba már bekopogtam. De ez csepp a tengerben. Szóval, milyen életesélyei vannak annak a gyalogosnak, aki semmibe veszi a pirosat, ha rosszkor van rossz helyen, mert éppen odaér egy sebességkorlátozásra nagyívbe tevő autós járgányával? És, ha már kiöntöm a bosszúságaimat. Tényleg egy atomreaktor összeszerelésével felérő bonyolult művelet olykor Szolnok belvárosának szűk utcáiban sebességet mérni? Rendőrileg? Ha csak egy gyalogost meg lehet menteni... Vagy ezekben az utcákban nem olyan jó a bevételi ráta, mint a főutakon?

Nem bántom a rendőröket. Láthatóan képtelenek ilyen apróságokra is figyelni. Mert az sem megy nekik, hogy a Tiszai hajósok terének Szapáry utca felőli végénél szabálytalanul parkolókat, komplex nyomozati cselekményeket alkalmazva leleplezzék. Így a forgalom elől elzárt területen és a járdán is nyugodtan lehet parkolni. Persze csak a dél-német autógyárak termékeivel. Ja, és NJV-s forgalmi rendszámú állami autókkal, ami azért a kivagyiság netovábbja.

Persze, nem biztos, hogy ezeket a dolgokat csak rendőrökkel lehetne megoldani. Bár, rögtön hozzáteszem, hogy az ostor a gyorsabb megoldás, a nevelés a lassabb. Mert miként lehetne nevelni azt a nagyon praktikus szülőt, aki úgy gondolja, hogy reggel háromnegyed nyolc körül ő egy pillanatra megállhat a Szegő iskola előtt, a Templom utcában. Hát tényleg csak kiugrik a gyerek, nehogy már sétálnia kelljen tíz métert, hát kit zavar ez? Amennyiben nem használja a visszapillantót, akkor tényleg senkit.

Vagy miként lehetne rávenni gyalogosokat arra, hogy persze, a zebrán mindig nekik van elsőbbségük. De olykor lehetnének udvariasak a feltorlódó autókkal. Mondjuk, a Gólya körforgalomnál. Ahol néha a Thökölyig ér a kocsisor vége, mert minden egyes autó elenged egy-egy gyalogost. Akik közül egyben sem merül fel, hogy megálljon, intsen és elengedjen pár autóst, hogy haladjon a kocsisor.

Na, a terápia megvolt. Ott folytatódhat minden, mint előtte. Majd, ha lesz apró javulás, azt is megírom. Addig élek és közlekedek.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Család a Tisza-híd alatt
Sok szempontból különös ez az 1916-ban kiadott, de csak egy évvel később feladott képeslap. Természetesen nem színes, csak festett, igaz ettől úgy néz ki, mint egy naiv festmény. Aminek akár azt a címet is adhatnánk, hogy "Gazban sétáló család a híd alatt".

Az Album további képei
 

AKB

Az ott egy lyuk
A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A haza mindenesének szolnoki emléke
Több oka is van annak, hogy ezt a képzőművészetileg jelentéktelen emléktáblát ezen a módon is meg szeretném örökíteni. Egyrészt félek, hogy Várkonyi István vagy Kandó Kálmán sorsára jut. Másrészt Szolnok történetében is fontos összefogásra emlékeztet. Harmadrészt pedig hamarosan itt a Takarékossági Világnap.

A Szoborpark további képei