Semmi sincs ingyen vagy a valós piaci árnál olcsóbban, mert az igazi árat a végén mindig, mindennek meg kell fizetnie valakinek. De citálhatnék régi mondásokat is, miszerint, amit nyerünk a réven, azt elveszítjük a vámon. Vagy hozhatnám példának Bereményi Géza filmen és könyvben is megörökített nagyapját, a fővárosi Teleki tér dörzsölt kereskedőjét, aki a háború után a kommunistáktól szerzett olcsó almával próbált üzletelni, és bár eleinte jól ment a bolt, a végén nagyon ráfizetett.

De ne beszéljünk rébuszokban! Tegyük fel egyértelműen a kérdést: dolga-e egy pártnak almával, körtével, szilvával, dióbéllel kereskedni? Ja, bocsánat! Egy normálisan működő demokráciában. Nem vagyunk egyformák, talán ma még lehet más a véleményünk. Szerintem egy pártnak, különösen egy kormányzópártnak nem kofát kell játszania, hanem úgy kell működtetnie az országot, hogy az almát, a körtét, a szilvát, a dióbelet mindenki azon az áron tudja megvásárolni, amennyiért a termelőknek azt megéri megtermelni, a kereskedőknek beszerezni és eladni, sőt az egészből még azok az adók is befolynak, amikből az állam nem termelő ágazatai is normálisan működtethetők.

Nem azt a pár kiló olcsó almát, körtét, szilvát, dióbelet sajnálom a szolnokiaktól, amit a város különböző pontjain tartott pártvásárokon beszereztek, hanem azt, hogy nem gondolnak a következményekre. Mert az ugye egyértelmű, hogy a választások megnyerésére és nem zöldségkereskedésre kitalált pártok nem szívjóságból szereztek be olcsó gyümölcsöket, nem szívjóságból fizették ki (?) a városnak a tetemes helyfoglalási díjakat, termeltek sok-sok adóforintot. Idézzük Virág elvtársat A tanúból: „Pelikán! Egyszer kérünk majd magától valamit.”

Tudom, vannak, akiktől alma nélkül is kérhetnek, és vannak, akiket aranyalmával se tudnának a megfelelő x-re rávenni. Ez így van a reklámokkal is. De azért nagyon kíváncsi lennék, hogy valamelyik agytrösztben született-e már számítás arra, hogy hány kiló vagy mázsa alma, körte, szilva és dióbél hoz egy biztos szavazatot. Mert akkor a költség-haszonelemzés talán odáig is eljutott, hogy hány ilyen szavazattal veszítünk el egy kereskedőt az adott városban. Hiszen az világos, hogy az az alma, körte, szilva, dióbél, amit nem egy párt adott el, azt normális esetben egy helyi kereskedő értékesítette volna. Persze drágábban, hiszen neki fenn kell tartania a boltot, helyi adót is szednek tőle, sőt ő az a vállalkozó, akit a városi iskola, nyugdíjasklub és jótékonysági szervezet is megtalál, ha segítség kell. Minden pártalma ezeket a segítségeket is erodálja.

És akkor a külföldről finanszírozott (uniós forrásból épített autópályán közlekedek), a választások befolyásolására törekvő (gondolkodó), ellenséges tevékenységet (ne fogom be a számat) be is fejezném. Hiszen megkérdezhetném azt is, hogy ha már piacozással kell voksokat venni, akkor miért nem a helyi termelőktől beszerzett áruval megy a kofáskodás? Ja, mert a Szolnok környéki egykori gyümölcsösök már az emlékekben sem élnek, így „kénytelen” a helyi „befektető” más megyék vállalkozóit gazdagítani. Kíváncsi vagyok, mikor veszik át a bugyi- és zoknipiacot, csak hogy teljes legyen a keleti nyitás.