A mérleg két serpenyője

Szolnok épített örökségének védelme eddig sem élvezett prioritást a beruházók érdekeivel szemben. Ezt számtalan olyan régi ház eltűnésével - például az Arany János, a Magyar vagy éppen a Mészáros Lőrinc utcákból - lehetne illusztrálni, amelyek értéke csekélyke történelmi tudás és nagyon halványan pislákoló lokálpatriotizmus mellett is nyilvánvaló kellett volna, hogy legyen. Miként szerintem ahhoz se kell túl bonyolult elme, hogy belássuk: a régi épületekben rendkívül szegény Szolnok elemi érdeke lenne a megmentésre minimálisan érdemes házak védelme, hiszen ezek teremthetik meg a város egyedi hangulatát. Ami épp oly fontos nekünk, akik itt élünk, mint a turistáknak, akiknek az érkezésében reménykedünk. Sajnos nyugodtan kimondhatjuk, hogy Szolnok épített örökségének a védelme egy fokkal sem jobb ma, mint volt a hatvanas évek "szocialista városépítési" lázának idején, vagy a rendszerváltás körül, illetve azóta bármikor. Úgy tűnik, ez a hozzáállás pártpolitikától független. Miként attól is nehéz elvonatkoztatni, hogy "a pénz beszél, a kutya meg csak ugat".

Fontosnak tartom leszögezni, hogy természetesen nem minden régi szolnoki ház védendő. Lehetnek olyanok, amelyek sem küllemük, sem elhelyezkedésük, sem múltjuk miatt nem képviselnek értéket. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy egy önmagában értéktelen épület, mondjuk, a benne történtek, az egykor ott lakók vagy éppen az utcaképben elfoglalt helye miatt érdemes lenne a fennmaradásra. Mindezek eldöntése azonban nem lehet a profit maximalizálásában érdekelt beruházók, az engedélyt kiadó, de jogszabályok és hatalmasságok hálójában vergődő hivatalnokok, és a terveket elkészítő, ám sokszor csak a számlatömbre gondoló építészek dolga és persze felelőssége. Mankó, segédlet, egyértelmű épített örökségi kataszter kellene ahhoz, hogy a csak a pénz és a haszon diktálta döntéseket kordában lehessen tartani. Hiszen az is nyilvánvaló, hogy egy ház vagy utca helytörténeti értékét nem lehet akkor és főleg azonnal felmérni, amikor valaki kitalálja egy épület bontását és helyére egy böszme társasház felhúzását.

És van még egy szempont, amit az épített örökségen túl is érdemes lenne figyelembe venni felelősen gondolkodó városlakóként. A belváros vagy éppen csak egy utca terhelhetőségét. Mert nem ugyanazt az igénybevételt jelenti a közműveknek, az utaknak vagy éppen a környék egészségügyi és oktatási ellátásának egy néhány ember lakta öreg ház, mint egy ugyanakkora területre felhúzott, akár tíz-tizenkét lakásos, harminc-negyven lakóval bíró épület. Elég csak a parkolási lehetőségekre vagy éppen a rendszeres csőtörésekre gondolni mindezek megértéséhez. Arról nem is beszélve, hogy ezek a problémák az új házakat építő beruházókat általában nem érdeklik, mert nem fogják érinteni. Ezekkel a város közösségének, a közös kasszából kell szembenéznie azt követően, hogy a beruházó már bezsebelte a hasznát. Tartok tőle, Szolnokon egyetlen társasház engedélyezése előtt sem született még olyan számítás vagy tanulmány, hogy például a beruházás okozta lakosság- és gépkocsiszám növekedés milyen plusz terheket ró a városra és a szolgáltató cégekre.

Az elmúlt évben sorra jelentette be a kormány azokat az egyébként támogatható intézkedéseket, amelyek a családok lakáshoz jutását és az otthonteremtést hivatottak szolgálni. Ugyanakkor ezek a lehetőségek nyilvánvalóan nemcsak a családokat, de a beruházókat is megmozgatják majd. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy idén még erőteljesebb lesz a régi házak eltűntetése és az új - Szolnokon küllemükben általában jellegtelen, sok esetben büntetendő kinézetű - társasházak építése. A helyi ingatlanhirdetéseket bogarászva már találni olyan régi, az utcaképből majd nagyon hiányzó belvárosi házról szóló ajánlatot, amelyet eleve társasház-helynek kínálnak. Nincs illúzióm abban a tekintetben, hogy hamarosan el is fog kelni, és megindul a bontása.

Így miközben a mérleg egyik serpenyőjébe a jó szándék vezérelte eredmények kerülnek majd, a másikban azok a veszteségek lesznek, amiket egy kis előrelátással, karakán döntéshozatallal és minimális városszeretettel meg lehetett volna előzni.