Romboló blog?
2017. november 30.
A Szolnok pusztul című írás a blogSzolnok egyik legolvasottabb idei cikke lett, ráadásul a Facebook-on is sokakhoz eljutott, így sokan reagáltak. Jobb lett volna nem írni az Arany János utca 2. pusztulásáról?
Csak emlékeztetőül. A Szolnok pusztul című cikk november 14-én jelent meg a blogSzolnok Naplóm rovatában: http://www.blogszolnok.hu/naplom_szolnok_pusztul
Megírását az Arany János utca 2. szám alatt egykor álló, minimum 110 éves, szecessziós jegyeket is magán viselő ház lebontása inspirálta. Rengetegen reagáltak. És csak egy valaki sérelmezte, hogy a barbár pusztításról írni mertem. De erről később. Itt most azokból a Facebook bejegyezésekből válogatok - a lényeget nem befolyásoló szerkesztett formában -, amelyek szalonképesen osztották a véleményemet.
T. Judit: Mikor megláttam a munkásokat, megörültem, hogy de jó, felújítják ezt a régi házat. Még kukucskáltam is a nyitott kapun, ablakokon, ugyan milyen lehet belülről. Egy hét múlva derült ki számomra, hogy ez nem felújítás.
D. Gábor: Végtelenül elkeserítő.
Cs. Ferenc: Elkeseredve, dühösen, egyben rémülten olvasom a cikket. Rémülten, mert a bontott házzal éppen szemben áll az a ház, amit a köztudat még mindig ?Császi-féle? háznak nevez, ahová én is születtem, és amely nem sokkal van jobb állapotban, hiszen lassan 65 éve nem lakik benne senki, most is eladó, a hirdetés szerint étteremnek vagy szállodának kiválóan alkalmas. Hát, ettünk is, meg laktunk is benne, az biztos. De 65 éve egyre csak romlik az állaga. Komoly harc kezdődött a ház meg énköztem, hogy melyikünk pusztul el előbb. Remélem, én leszek a győztes.
B. Miklós: Ebben a házban laktunk albérletben a 70-s évek elején.
K. Károly: A cikket illusztráló képeslap szerint 1906-ban már állt a most lebontott épület.
D. Gábor: A képeslap láttán még jobban fáj. A B... V... épít a telekre 8 lakásos társasházat.
F. S-né Magdolna: Milyen jó lett volna megőrizni.
K. Alíz: Na, igen, ha a kapcsolatok működnek...
R. Jánosné: Kár, hogy nem újítják fel.
K. János Ernő: Így tűnik el szép lassan Szolnok még megmaradt épített öröksége.
R. Mihály: De miért?
F. Orsolya: Egy tulajdonost ismertem, pontosabban családot. A szívük ott maradt, de el kellett adniuk. Elszakadni nehéz.
B. Málna Enikő: Szolnoki vagyok, de egyre kevesebb szépséget találok ebben a városban, hisz mindent lebontanak, amit helyre is lehetne hozni a város szépítése érdekében.
V. Jenő: Szolnoknak van felmérése a városkép illetve a város története szempontjából jelentős épületekről? Ha nincs, sürgősen pótolni kellene, menteni ami, még menthető. Nagykőrösön a hasonló épületek védettség alatt állnak, még azt is szabályozták, hogyan újíthatóak fel.
L. Béla: Ez szerintem így lenne normális.
Cs. Károly: Mikor lesz már vége ezeknek a döntéseknek? Miért nem nyilvános a döntés előkészítése? Miért nincs véleménynyilvánításra lehetőségük a szolnokiaknak a történések előtt? Az illetékes önkormányzati képviselő hol volt, hol van? Álljon ki a vezetőivel együtt!
A cikkben leírtakkal egyedül az iSzolnok jegyzetírója nem értett egyet, aminek Romboló blogolás címmel hangot is adott. Nincs ezzel semmi baj, hiszen nem vagyunk egyformák. De azért engedtessék meg, hogy "belterjes házinaplómban" reagáljak a városháza kritikátlan szócsövének egyoldalú betűsorozatára.
Egymás mellé helyezett betűi ugyanis elegánsan átsiklanak az eredeti cikk legfontosabb momentumán, hogy az Arany János utca 2. szám alatti régi házat pusztítják el. Viszont - kisebb kutatómunkára hivatkozva - felsorolja az elmúlt évek vitathatatlanul sikeres felújításait Szolnokon. Persze kihagyva az elpusztított épületeinket - pl. Altiszti-házak, Tüdőkórház, Dami, Aranylakat -, illetve az elkeserítő állapotban lévőket - pl. Technika háza, Kintzel-ház, Varga, Tisza szálló.
Remélem, hogy a bérgondolkodó egyetlen pedofilt sem kíván felmentetni azért, mert mondjuk egy iskolából csak egy gyereket rontott meg, és több tucatot rendesen tanított. Vagy védi a hatalmával visszaélő színházi direktort, mert évente csak egy-két fiatal lányt zaklatott, a többi színésznőre pedig rá se nézett. Netán mossa tisztára a tolvajt, aki a bolt készletének 99%-át a helyén hagyta, és csak egy szatyornyi holmit lopott el.
Szabad országban élünk. Mást gondolhatunk a sajtó feladatáról. Meg ezek szerint a helyi önkormányzatéról is. Mert lehet sikernek tekinteni azt, ami egyébként vállalt, ígért, elvárható minimum. Csak ilyenkor érdemes Révai Józsefet idézni - igen, olyan időket élünk, amikor Rákosi kollégáitól is lehet tanulni -, miszerint vigyázzunk, nehogy bedőljünk saját propagandánknak! És lehet a hivatalostól (hivatalitól) eltérőt gondolót a Szabad Nép félórája szintjén kioktatni. Őrzök már ennél durvább, helyi "hatalomtól" érkezett üzenetet. Ilyenkor mindig beleolvasok a Walesi bárdokba, hogy tudjam, rossz hír hozójaként van még perspektíva előttem.
Miként az egykor szépreményű bértollnok előtt is, hiszen a Ma Tegnap újságcím még szabad, remekül keretezné pályáját.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
