Campus pampogás
2023. október 23.
A Sikereink láttán című írásomban egy örömteli Facebook bejegyzés kapcsán a másfél évtizeddel ezelőtti szolnoki, felsőoktatási élet elevenítettem fel. Aztán mások is. És még elemzés is érkezett.
S. Anikó: Valóban, volt olyan, hogy nagyon felfutott az intézmény, kereskedelmi, vendéglátó, turisztikai képzés volt. Akkor találták ki a campust, és hogy kimennek a Tiszaligetbe. Mire megépült, addigra a hallgatók eltűntek, és maga a főiskola is ide-oda integrálódott. Volt már minden, most a Debreceni egyetem része és egészségügyi képzés indult. Nem tudom az eredeti szakiránya maradt-e?
Gy. Erzsébet: Ez a campus egy nagy nulla, semmi normális szakmai továbbtanulási lehetőség nincs.
Ené H. Ági: Itt tényleg minden az enyészeté lesz...
T. S. Mária: Nagyon közkedvelt főiskola volt, főleg míg ki nem költözött a Ligetbe.
B-B Éva: 2006-2009 között voltam a hallgatója az akkor még Szolnoki Főiskola önálló intézménynek, mi voltunk az első pénzügyes évfolyam, tele volt hallgatókkal a Student, az ÁÉV, voltak, akik a Diáktanyának nevezett egységben laktak, minekünk pedig már csak a Tiszaligeti Turisztikai és Szabadidőközpontban jutott hely (nem mintha bántuk volna...)
Sz. Tibor: Az elmúlt esztendőkben az volt a felsőoktatáspolitika lényege, hogy inkább nem kell annyi diplomával rendelkező magyar, amennyi egy gazdasági egyensúlyhoz és fejlődéshez szükséges? ezeket az éveket hívhatjuk a Szolnoki Főiskola szempontjából az ide-oda csapódás korszakának. Az ide-oda csapódás időszakát nem élte túl az az intézmény, amire itt a hozzászólások hivatkoznak (felsőoktatási expanzió kora).
1. A humán erőforrás szakok indítása kapcsán jól látszik, ez a tiszaligeti campus most inkább a közösségi főiskola továbbképző jellegét erősíti. Ez egyébként akár jó is lehetne. Az egészségügyi szakok indítása/átvétele a térségben elég hasznos.
2. Manapság már szinte mindegy, hogy levelezős vagy nappalis, mindkét képzési mód megoldható tömbösítve.
3. Így a hallgatók és a városban való "költés" már nem ugyanaz. Én úgy gondolom (még nem csekkoltam a hipotézisemet), hogy a mostani campus látogatói inkább a középiskolai diákok ingázását, bejárását követik. De ez sem baj, mert Nyíregyházát már nem vállalnák be: kis távolság, kevés tartózkodás az elméleti órákon, több gyakorlat, a diploma idejére pedig megerősödés... Közben pedig lehet azért dolgozni is, azaz pénzt keresni.
4. Ebben a struktúrában a FB öröm, boldogság és siker max 25%-os értékű, mert a 6 féléves képzésben iszonyatosan kell a mentorálni a leendő diplomásokat a lemorzsolódás elkerülése érdekében.
Az egykori Szolnoki Főiskola (most a mindenféle neveit hagyjuk!) 2010-es években történt elsorvadása kapcsán számomra a legérdekesebb, hogy miközben az ennél jóval rövidebb életű Közlekedési Műszaki Egyetemet (1953-1956) még közel hetven évvel a bezárása után is sokan fájó sebként emlegetik, a lényegében szűk négy évtized alatt elindított és legyalult utódjáért alig ejtenek könnyeket a helyiek. Arról meg szó sem esik, hogy egy kormánypárti városban miért, miként és kiknek köszönhetően kapott léket a helyi felsőoktatás, amiben ellenzékiként még ugyanazok a városvezetők nagy perspektívát és üzletet láttak.
Persze kár a múltat siratni, miként a hazai felsőoktatás átalakulásából levezetett szolnoki következmények sem visznek előbbre. Ám ezektől függetlenül még jogos kérdés, hogy szüksége van-e a városnak egy prosperáló, hallgatólat itt tartó felsőoktatási intézményre? És erre most ne a meg nem valósíthatóság okainak a felsorolása legyen a válasz!
Mekkora gazdasági potenciál lenne csak kétezer itt tanuló, hétközben itt élő és költekező, aztán a diplomázás után 1-2%-ban itt is maradó diákban, nem is beszélve az oktatói és műszaki gárdáról. És tulajdonképpen mindegy, hogy vízügyi, turisztikai, egészségügyi, netán a kreatív iparhoz sorolható hangmérnöki szakon tanulnak nálunk. Persze, tudom, hogy ehhez oktatók is kellenek, meg infrastruktúra, de a citromsavgyár és a vonatgyár esetében sem volt ez másként.
Talán kedves, de az is lehet, hogy problémákban úszó nyugdíjas kisváros leszünk, ha nem sikerül valahogy fiatal értelmiségieket Szolnokra csábítanunk, és itt tartanunk. Szerintem.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
