Búsuló postás
2017. április 18.
A Randevú és Costa Rica című, a Felénk rovatban megjelent cikk sokakban hozott elő régi emlékeket. Ám szögezzük le, ez az írás az 1985-ös állapotokról szólt.
Á. István
A belvárosiak döntő többségében volt randim még a 80-as években.
H. Géza
És akkor voltak még a bisztrók, a "korszerű" büfék, majdnem presszók, amik aztán lerobbant kocsmákként végezték.
L. Fanni
Gyerekkoromban sokat jártam a Costa Ricába meg a Majába is a nagypapámmal. Mindig kaptam Sport csokit meg almalevet.
I. Lajos
Ahogy minden kedvelt hely, a Randevú is kapott népi becenevet: Búsuló postás.
Á István
Naná, az összes postás ott ivott munka után. Mi van a Munkás presszóval? Nyári gyakorlaton minden nap ott kellett megvennem a napi betevőt.
I. Lajos
Az, ami a kórházzal szemben van? Működik.
P. Ferenc
A Jólét ABC mellett is van a Baross úton.
A Randevú és Costa Rica című cikkben - amit Szolnok 1985-ös várostérképe ihletett - viszonylag kevés teret szenteltem az eszpresszók és a munkahelyek összefüggéseinek. Pedig, mint a cikkhez fűzött megjegyzések is tükrözik, ezen vendéglátóipari egységek sikeres működésében nagy szerepe volt egy-egy jelentősebb munkahely közelségének. Bár őszintén megmondom, a Randevú esetében nem gondoltam volna a postásokra, de szemernyi kételyem sincs a "kedves" becenév és eredetét illetően. Főleg, ha arra gondolok, hogy valamikor milyen nagy munkahely volt a szolnoki vasúti posta. Ahonnan vasúti postakocsik is indultak, amiken utazó postások válogatták a leveleket. Mi lett vajon azokkal a vagonokkal?
A Munkás és a Jólét ABC-vel egybeépített - talán Éden - elnevezésű helyekről azért nem esett külön szó a cikkben, mert egyrészt nem szerepeltek az 1985-ös térképen - holott vitathatatlanul léteztek -, másrészt úgy érzem, az élelmiszerbolt-kocsma kombóknak egyszer külön cikket kell majd szentelni. A magyar kereskedelem és vendéglátás különleges egységei voltak ezek, amiknek történelmi előzményeit is meg lehet találni. Az egy másik kérdés, hogy miközben a Costa Rica szerepelt az 1985-ös térképen, a fentebb említett kettő, vajon miért nem. A Costa Ricára büszke volt a város, a Munkásra meg nem?
Bajnai Zsolt
szerkesztő
