A Tátra gazdája
2018. február 25.
Lassan három éve jelent meg az Album rovatban A hatvanas évek autócsodái című cikk. A Várkonyi téren 50 éve parkoló három autóból immár a Tátra gazdáját és az autó történetét is ismerhetjük.
A Várkonyi téren, a hatvanas évek második felében készült fotót a nagyszerű Fortepan.hu-n találtam három évvel ezelőtt. A néhai VÁTI által készített, aztán a Lechner Ödön Tudásközponthoz került, ma már bárki által felhasználható fotót elsősorban a képen látható három autó miatt mutattam be a blogSzolnok Album rovatában. Nagy nehezen kitaláltam, hogy a három járgányból az első egy BMW 700L, a második egy Tátra T87-es, míg a harmadik talán egy Ford Taunus 12M vagy 17M. (Ez utóbbiban a mai napig nem vagyok biztos.)
A 2015. április 6-án megjelent cikket így fejeztem be: "Persze nem lepődnék meg, ha a szolnoki ötvenes-hatvanas férfi korosztályban lenne valaki, aki a kép láttán azonnal megmondja, kiknek a tulajdonában volt ez a három, korabeli autócsoda. Ugyanis a hatvanas évek végén még Szolnok belvárosában is eseményszámban ment, ha egy autó feltűnt. Ha pedig az egy ritkább márka volt, azt a kissrácok sokáig számon tartották. Tehát, ha tudja valaki, hogy kié lehetett a kis BMW, az öreg Tátra, vagy a mögöttük parkoló, beazonosíthatatlan márkájú négykerekű, ne habozzon elárulni!"
Nem tévedtem. Alig három héten belül már tudható volt, hogy kié a kis BMW.
"V. Miklós: A BMW 700-as az édesanyámé volt. A rendszáma CL 74-74 volt. Ott laktunk 1966 decemberétől a Várkonyi tér 10-ben. Édesapám használtan vette valakitől Budapesten, ennek a részleteit nem tudom."
Aztán eltelt majdnem három év, amikor egy teljesen másik képhez kapcsolódó Facebook poszt alatt megjelent egy rövid üzenet, hogy kié a Tátra. És akkor következzen a bejegyzés tulajdonosával folytatott levelezés szerkesztett változata.
"Köszönjük az érdeklődést! Mi is meglepődtünk a képen. A Várkonyi térre 1967-ben költöztünk, a képeslap is ezt az időt eleveníti fel.
A Tátra személygépkocsit 1959-ben vette a férjem Könyves Ernő századostól, aki korábban a budapesti, Röppentyű utcai használtautó-kereskedésben vásárolta. A férjem később nagyon nehezen vált meg az autótól, de kénytelenek voltunk, ugyanis a javítását nem vállalták, műszakilag pedig nem volt biztonságos. Anno iskolások vitték el a fémgyűjtőbe. Utána Zaporozsec, Wartburg és Suzuki személygépkocsink volt, de már sajnos nincs, mert közben a férjem 82 éves lett, és abbahagyta a vezetést.
A férjem, Márton Ferenc, kereskedőként dolgozott, Szolnokon több üzletnek is volt a vezetője, utoljára a Skála Áruházé. Előtte volt eladó a 60-as Csemegében, vezette az 1-es ABC-t, a Vosztok, a Szolnok és a Jólét ABC-ket, közben pedig óraadó is volt a KIT-nél és a kereskedelmi szakközépiskolában.
Újra átnéztem a fényképalbumokat, mellékelek egy képet a férjemről. És készült pár kép az autóról is 1966-ban a szüleim kertjében, amin a kislányunk, a férjem, az egyik képen pedig az idén 93 éves édesanyám látható.
Szívesen és örömmel írtam, jó volt a visszaemlékezni. Ha tudunk, bármikor nagyon szívesen segítünk a munkájában.
Üdvözli Mártonné Julika"
A hatalmas köszöneten kívül mit lehet ehhez hozzátenni?
Hogy ezért van értelme lassan nyolc éve a blogSzolnokot csinálni. Mert a történelmi képek mögül olykor előkerülnek a személyes, igazi szolnoki történetek is.
Nálam ennek a Tátrának és a tulajdonosának a története besorolódik azok közé a hihetetlen, de igaz szolnoki mesék közé, amelyek között már ott van az ötven év után jelentkező Kossuth téri kis úttörő, vagy éppen az első világháborús képeslapot küldő katona váci dédunokája, meg a zempléni kisasszony leszármazottai. Régi képek, képeslapok, de csak ma megismerhető érdekes történetek.
És még mindig keresem a harmadik autó márkáját és tulajdonosát. Ha három év alatt háromból kettő előkerült, talán van remény a teljes sikerre.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
