A Facebook veszélyei
2017. január 26.
A színház melletti Szigligeti-szobor megcsúfításáról írtam A Kivert Biztosíték (AKB) rovatban. Amire olyan elképesztő reakciók is érkeztek, hogy kénytelen vagyok reagálni.
J. Gabriella
Ekkora birkákat... Nem értem, mi bajuk a szoborral? Ez nem csínytevés, hanem hogy finom legyek, intelligencia kérdése.
Sz. Lajosné
Vandálok!
S. László
Garázda fiatalok! Diszkó után szétverik a belvárost. Rendőr nincs?
B. Nóri
Ott a kamera pont a szobor mellett/felett. Reméljük, így kiderül, hogy ki volt a tettes.
Kálmán Béla
A szomorú az, hogy aki észrevette nem takarította le rögtön.
Krúdy Margit
Aki lefényképezte rendbe hozhatta volna. Amúgy disznóság!
Kálmán Béla és Krúdy Margit hozzászólására szeretnék reagálni, jelezve, hogy a Facebook nagyon veszélyes eszköz, olykor rettenetes dolgokat árul el a használójáról. Főleg, ha gondolkodás nélkül verjük a billentyűzetet.
Nem tudom kihagyni, de e két remek hozzászólónak szíves figyelmébe ajánlanám - főleg, ha nemcsak írnak, de olvasnak is olykor - Arany János A walesi bárdok című művét, illetve annak azon értelmezését, hogy milyen sorsot szán a zsarnok király mindazoknak, akik a "hibáit" szóvá teszik. De más irodalmi alkotásokat is lehetne lapozgatni, amelyekben a hírnöknek veszik fejét a rossz hírek miatt.
De ne legyünk ennyire elitisták! Fogadjuk el, hogy egyes fejekben tele van a világtörténelem olyan újságírókkal, akik megállították a háborúkat, a diktátorokat, megelőzték a baleseteket, lopásokat és katasztrófákat csupán azzal, hogy az írás helyett a megoldással foglalatoskodtak. Mert az újságíró dolga nem a valóság megmutatása, hanem helyette a problémák megoldása. Tehát azért van szegénység, korrupció, szellemi leépülés, mert az újságírók firkálnak róla, ahelyett, hogy megoldanák. (Hát, a XXI. században ez egyre népszerűbb, ám szerintem rendkívül veszélyes világnézet.)
Tudom, bizonyos szint alatt nem szabad vitatkozni, mert legyőznek a rutinjukkal. De mégis!
Mit gondolhat e két "szellemes" hozzászóló? Fényképező gép helyett flex, fűrész, komplett csiszoló szett, szobor alapanyag van mindig a zsebemben? És az egyébként maga a szobrász (Pogány Gábor Benő) által is eltávolítani próbált anyagot az utca embereként le tudom kaparni? Értem én az elvárásukat. A jövőben, ha beszakadt járdáról akarok írni, akkor inkább álljak neki betont keverni meg zsaluzni. Nyáron a gaztengeres kerteket és parkokat kaszálni. Pusztuló régi házakat renoválni. Mert addig sem írok, beszélek róla. És, ha nem írunk, nem beszélünk valamiről, akkor az ugye nincs, tehát félig vagy egészen már meg is oldottuk.
Mi kellett ahhoz, hogy elérjük ezt a szellemi magaslatot? Vagy eddig is hasonlóan siralmas volt a mentális színvonal, csak legalább nem tette mindenki közszemlére a Facebook-on a saját állapotát?
Semmi baj a kritikával. Nem kell, hogy mindenkinek egyetérteni azzal, amit írok. De nem szeretnék ahhoz asszisztálni, hogy valaki miattam csinál komplett hülyét magából. Mert nem tudok segíteni. Hisz a fentiek alapján most sem lenne szabad ezt megírnom, hanem fel kellene keresnem a két kommentelőt, és nekiállni vakoknak elmagyarázni, milyen a szivárvány. Ám épp arról írok, hogy szerintem nem ez a dolgom. Ördögi kör.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
