Kérdezem

Visszaköszönő öninterjú

2018. június 06.

Az Ünnepi könyvhét szolnoki programjában mutatjuk be második novelláskötetemet a Verseghy könyvtárban. Gondoltam, a blogSzolnokon is illik beszámolni a Visszaköszönés című könyv megszületéséről. Mivel azonban ezt az oldalt egyedül csinálom, magammal kellett interjút készítenem.

- A kötetnek ezúttal nem valamelyik novella kölcsönzi a címét. Talán azért választottam a Visszaköszönést, mert van benne néhány olyan apró történet, amelyek több novellában is megjelennek, amiket más-más környezetben, újra és újra elmesélek. Illetve amikor összeállt ez a tizenöt novella egy könyvvé, akkor azt éreztem, leginkább a múlt sajátos feldolgozása meg az őseim köszönnek vissza belőle. Vagy én köszönök így nekik?

- Először azt gondoltam, hogy ez nem egy újabb szolnoki novelláskötet lesz, kevés rokonságot fog mutatni a 2016 decemberében megjelent A megmozdult világgal, amiben ugye a blogSzolnokra írt Szolnoki mesék első 27 darabját gyűjtöttem egybe. Aztán, ahogy válogattunk az új könyvbe szerkeszthető írások között, rá kellett jönnöm, hogy több történetben igenis ott van Szolnok. A szereplők megfordulnak itt, vagy a városhoz való viszonyom jelenik meg valahogy. Szóval ezek alapvetően nem szolnoki történetek, de tagadhatatlan, hogy annál több közük van a városhoz, minthogy itt íródtak.

- A blogSzolnokon megjelenő Szolnoki meséket a magamnak adott határidők motiválják, tudom, hogy időről időre illik abba a rovatba is új írást elhelyezni. A Visszaköszönés novelláinak megszületését viszont különböző irodalmi pályázatok határidői inspirálták. Nagyjából két éve kezdtem tudatosan figyelni ezeket a pályázatokat, és amiben fantáziát láttam, vagy a felhívást elolvasva beugrott egy jónak tűnő ötlet, arra írtam valamit. És közben szép lassan bevallottam magamnak, hogy számomra tényleg a legjobb múzsa a határidő. Mert különben csak gyűlnek mindenféle füzetekben a különböző ötletek, az idő meg múlik, és csak halasztódik a megírásuk.

- Van közöttük olyan novella, amire különdíjat kaptam, van olyan, amelyikkel első vagy második helyezést értem el, vagy bekerült valami szűkebb, díjazott válogatásba. És persze van közöttük olyan is, amelyik az adott zsűrinek nem nyerte el a tetszését, én viszont szeretem, fontosnak tartom. Maga a könyv is azért született, mert míg a Szolnoki mesék megjelennek a blogSzolnokon, így alkalmanként kétszáz vagy ezer ember is olvassa őket, a nem oda írt novelláim csak a zsűrikhez jutnának el. Ennél pedig hiúbb vagyok. Ha már megírtam, megmutatom másoknak is, mérettessék meg mások szeme és agya által.

- Ha valaki azt kérdezi, mivel foglalkozom, azt szoktam mondani, hogy kétes egzisztenciájú szellemi szabadfoglalkozású vagyok, aki általában betűk összehegesztésére vállalkozik. Akit a betűk kapcsolnak ki a legjobban. Kikapcsolódásból, a feltöltődés kedvéért, hobbiból, pihenés gyanánt írok, és ha ezt megtehetem, akkor nekem már megérte. Minden egyéb, például egy ilyen kötet összerakása már csak ráadás.

- Annál gyávább vagyok, mintsem egy nagy, komoly kiadóhoz bekopogtassak, hogy itt vannak az írásaim, nincs-e kedvük kiadni. Kisebb kiadók meg akkor adnák ki, ha én szereznék pályázati pénzt, vagy kvázi megfinanszíroznám a megjelenést, benne az ő munkájukkal és hasznukkal. Hát akkor inkább kiadom a saját cégemmel, amolyan szerzői kiadásként, vállalva a kiadás és a terjesztés minden nyűgjét.

- A Szolnoki meséknek már van folytatása, hiszen A megmozdult világ megjelenése óta tizennyolc újabb történet került fel a blogSzolnokra. Hogy ezekből mikor lesz újabb kötet, nem tudom. Most egy másfajta, ugyanakkor nagyon szolnoki könyvön szeretnék dolgozni, aminek sok köze lesz a blogSzolnokon megjelent írásokhoz. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor talán még az idén, valamikor karácsony előtt megjelenhet.

- A Verseghy könyvtár Művészeti szalonjában, a fiammal - Bajnai Marcell - mutatjuk be a Visszaköszönés című kötetet, amiért igazán hálás vagyok az intézménynek, hisz bevettek a 89. Ünnepi könyvhét szolnoki programjába. Marci saját dalai között fogok részleteket felolvasni a kötet novelláiból, remélve, hogy mások is kedvet kapnak hozzájuk. Talán lesz olyan olvasó, akit legalább annyira szórakoztatnak majd ezek a novellák, mint engem, amíg írtam őket.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Ez a dal lett a végső?
Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nagy Lajosra emlékezve
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.

A Szoborpark további képei