Kérdezem

Visszaköszönő öninterjú

2018. június 06.

Az Ünnepi könyvhét szolnoki programjában mutatjuk be második novelláskötetemet a Verseghy könyvtárban. Gondoltam, a blogSzolnokon is illik beszámolni a Visszaköszönés című könyv megszületéséről. Mivel azonban ezt az oldalt egyedül csinálom, magammal kellett interjút készítenem.

- A kötetnek ezúttal nem valamelyik novella kölcsönzi a címét. Talán azért választottam a Visszaköszönést, mert van benne néhány olyan apró történet, amelyek több novellában is megjelennek, amiket más-más környezetben, újra és újra elmesélek. Illetve amikor összeállt ez a tizenöt novella egy könyvvé, akkor azt éreztem, leginkább a múlt sajátos feldolgozása meg az őseim köszönnek vissza belőle. Vagy én köszönök így nekik?

- Először azt gondoltam, hogy ez nem egy újabb szolnoki novelláskötet lesz, kevés rokonságot fog mutatni a 2016 decemberében megjelent A megmozdult világgal, amiben ugye a blogSzolnokra írt Szolnoki mesék első 27 darabját gyűjtöttem egybe. Aztán, ahogy válogattunk az új könyvbe szerkeszthető írások között, rá kellett jönnöm, hogy több történetben igenis ott van Szolnok. A szereplők megfordulnak itt, vagy a városhoz való viszonyom jelenik meg valahogy. Szóval ezek alapvetően nem szolnoki történetek, de tagadhatatlan, hogy annál több közük van a városhoz, minthogy itt íródtak.

- A blogSzolnokon megjelenő Szolnoki meséket a magamnak adott határidők motiválják, tudom, hogy időről időre illik abba a rovatba is új írást elhelyezni. A Visszaköszönés novelláinak megszületését viszont különböző irodalmi pályázatok határidői inspirálták. Nagyjából két éve kezdtem tudatosan figyelni ezeket a pályázatokat, és amiben fantáziát láttam, vagy a felhívást elolvasva beugrott egy jónak tűnő ötlet, arra írtam valamit. És közben szép lassan bevallottam magamnak, hogy számomra tényleg a legjobb múzsa a határidő. Mert különben csak gyűlnek mindenféle füzetekben a különböző ötletek, az idő meg múlik, és csak halasztódik a megírásuk.

- Van közöttük olyan novella, amire különdíjat kaptam, van olyan, amelyikkel első vagy második helyezést értem el, vagy bekerült valami szűkebb, díjazott válogatásba. És persze van közöttük olyan is, amelyik az adott zsűrinek nem nyerte el a tetszését, én viszont szeretem, fontosnak tartom. Maga a könyv is azért született, mert míg a Szolnoki mesék megjelennek a blogSzolnokon, így alkalmanként kétszáz vagy ezer ember is olvassa őket, a nem oda írt novelláim csak a zsűrikhez jutnának el. Ennél pedig hiúbb vagyok. Ha már megírtam, megmutatom másoknak is, mérettessék meg mások szeme és agya által.

- Ha valaki azt kérdezi, mivel foglalkozom, azt szoktam mondani, hogy kétes egzisztenciájú szellemi szabadfoglalkozású vagyok, aki általában betűk összehegesztésére vállalkozik. Akit a betűk kapcsolnak ki a legjobban. Kikapcsolódásból, a feltöltődés kedvéért, hobbiból, pihenés gyanánt írok, és ha ezt megtehetem, akkor nekem már megérte. Minden egyéb, például egy ilyen kötet összerakása már csak ráadás.

- Annál gyávább vagyok, mintsem egy nagy, komoly kiadóhoz bekopogtassak, hogy itt vannak az írásaim, nincs-e kedvük kiadni. Kisebb kiadók meg akkor adnák ki, ha én szereznék pályázati pénzt, vagy kvázi megfinanszíroznám a megjelenést, benne az ő munkájukkal és hasznukkal. Hát akkor inkább kiadom a saját cégemmel, amolyan szerzői kiadásként, vállalva a kiadás és a terjesztés minden nyűgjét.

- A Szolnoki meséknek már van folytatása, hiszen A megmozdult világ megjelenése óta tizennyolc újabb történet került fel a blogSzolnokra. Hogy ezekből mikor lesz újabb kötet, nem tudom. Most egy másfajta, ugyanakkor nagyon szolnoki könyvön szeretnék dolgozni, aminek sok köze lesz a blogSzolnokon megjelent írásokhoz. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor talán még az idén, valamikor karácsony előtt megjelenhet.

- A Verseghy könyvtár Művészeti szalonjában, a fiammal - Bajnai Marcell - mutatjuk be a Visszaköszönés című kötetet, amiért igazán hálás vagyok az intézménynek, hisz bevettek a 89. Ünnepi könyvhét szolnoki programjába. Marci saját dalai között fogok részleteket felolvasni a kötet novelláiból, remélve, hogy mások is kedvet kapnak hozzájuk. Talán lesz olyan olvasó, akit legalább annyira szórakoztatnak majd ezek a novellák, mint engem, amíg írtam őket.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Plusz vagy mínusz egy lámpa a Szapáryn
Faragó Sándor, aki egyébként a Kossuth úton, az egykori Steiner-féle ház melletti épületben működtette papíráruházát, valamikor 1912 és 1922 között jelentette meg ezt a fekete-fehér képeslapot. Illetve ugyanennek színes változatát is. Igaz, azon már egy plusz utcai lámpa is látható.

Az Album további képei
 

AKB

Újrahasznosítás
Néhány funkció nélkül maradt oszlopnak új szerepet találtak az utcára üldözött dohányosok, a Madách utca elején, az egykori telefonközpont bejáratánál. Mert hová is lehetne itt dobni a csikket? A földre? Onnan egyszerűen össze lehet söpörni. A kukába? Az nincs a környéken. Valami saját kis csikktartóba? Az túl európai lenne. A legkézenfekvőbb helyre? Igen. Be kell gyömöszölni a cigarettavégeket a régi oszlopok tetejébe. Majd csak lesz velük valami.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szomorú lány a Vegyinél
Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.

A Szoborpark további képei