Kérdezem
Szolnoki esküvők
2021. december 02.
Az előző századfordulón készült az a fotó, amelyik a legrégebbi darabja a Házasság a XX. században című, a Tisza moziban látható kiállításnak. A JNSZ Megyei Esély Szociális Közalapítvány által összegyűjtött anyagról Kiss Márta igazgatóhelyettes, projektvezetővel beszélgettünk.
- Honnan az ötlet, hogy régi esküvői fotókat és relikviákat gyűjtsenek, és ezekből kiállítás legyen?
- Mindenki ezt kérdezi, pedig elég egyszerűen kezdődött. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Esély Szociális Közalapítvány egy 1990 óta létező szakmai szervezet, amely többek között a szociális területen, illetve a családokkal foglalkozó, esélyteremtéssel érintett társadalmi csoportokat képviselő szakemberekkel, civil szervezetekkel, intézményekkel áll szorosabb kapcsolatban, ugyanakkor képzőintézmény is és kutatásokat is végez. És persze vannak olyan projektjei, amikor közvetlenül szólítja meg a lakosságot a programjaival, például a Bálint nap környékén rendezett Házasság hetén. Kiállítást azonban eddig nem szerveztünk, de egy CLLD pályázat kapcsán felvetődött, hogy az alaptevékenységünket és a kultúrát ilyen formán összeköthetnénk. Így jött az ötlet, hogy gyűjtsünk össze, és mutassunk be esküvőkhöz kapcsolódó relikviákat, és ebből született az "Ász a nász!" - helyi közösségi kulturális programok a házasság jegyében című TOP-os pályázatunk egyik programeleme.
- Kiktől és miket próbáltak összegyűjteni?
- A felhívás szerint minden olyan relikviát igyekeztünk összegyűjteni, amelyek a házassághoz, az esküvőkhöz kapcsolódnak. Természetesen leginkább fotók kerültek elő, hiszen a többség az esküvői képeket őrzi meg. De kaptunk éttermi számlát, anyakönyvi kivonatokat és menükártyát is. A pályázat miatt elsősorban a szolnokiakra fókuszáltunk, de ahogy a kiállításon is észrevehető, ez a téma is jól mutatja Szolnok befogadó jellegét. Sok olyan esküvői fotót kaptunk ugyanis, ami még nem Szolnokon készült, de a tulajdonosaik vagy a leszármazottaik ma már itt élnek.
- Hogyan indult a gyűjtés?
- A klasszikus hirdetési csatornák mellett a szervezet és a kollégák kapcsolati hálóit igyekeztünk megmozgatni. Sokakat szólítottunk meg személyesen és e-mailben is. Igyekeztünk felkelteni az érdeklődést, mert sajnos nem túl sok idő állt rendelkezésünkre, augusztusban kezdtük a gyűjtést. Közben mi magunk is kedvet kaptunk a dologhoz, úgyhogy a közalapítványnál dolgozók családi relikviái is bekerültek az anyagba. A kiállításon látható esküvői ruhát például 54 évvel ezelőtt az anyukám viselte. Mindezek mellett megkerestük a Damjanich János Múzeumot és a Verseghy Ferenc Könyvtárat is, akiktől szintén kaptunk anyagokat a kiállításhoz.
- Mennyire tartoznak történetek a tárgyakhoz, a képekhez?
- Természetesen a legtöbb fotóhoz történet is van, amiket általában akkor meséltek el a tulajdonosaik, amikor behozták azokat nekünk. Ugyanakkor a személyes történeteken kívül is kirajzolódik például az esküvői ruha divat változása vagy éppen a fényképezési szokások fejlődése. Az elejétől kezdve azt szerettük volna, hogy a XX. század minden évtizedéből legyen fotónk, így az egész előző évszázadot átfoghassuk. Mivel a legrégebbi képünk 1900-ból való, és végül minden évtizedből lett fotónk, ez megvalósult.
- Van-e a kiállításnak valami szervező elve?
- Nem vagyunk kutatóintézet, nincs a kiállítás mögött tudományos munka sem, ezért nem kronológiai sorrendben szerepelnek a képek. Annyit tudtunk, hogy a fotókat egységes formában szeretnénk megmutatni, illetve senkinek sem veszélyeztetnénk a féltett emlékeit azzal, hogy eredetiben állítjuk ki, ezért mindent beszkenneltünk, kicsit retusáltunk, és úgy kerültek fel a tablókra. A kiállított házassági anyakönyvek is csak jó másolatok. Összességében ez a kiállítás egy pillanatfelvétel a szolnoki esküvői relikviákról, ami egy keresztmetszetet ad arról, hogyan házasodtak a szolnokiak a 20. században.
- Mi lesz a sorsa a kiállításnak, ami december 15-ig látható a Tisza mozi kávézójában?
- Amikor belekezdtünk, azt gondoltuk, hogy a gyűjtésen és az egyszeri kiállításon túl nekünk ezzel nincs dolgunk. Azonban ahogy jöttek a relikviák, a történetek és előkerült nagyon sok érdekesség, abban állapodtunk meg, hogy kár lenne veszni hagyni. Keressük annak a lehetőségét, hogy máshol is bemutathassuk az anyagot, illetve, hogy miként lehetne folytatni a gyűjtést.
Album

Új Tisza-vashíd
Mennyi ideig szünetelhetett a hajó forgalom a Tiszán 1909-ban vagy 1910-ben, amikor az Özv. Lőrinczy Gyuláné kiadásában megjelent képeslaphoz ezt a fotót készítették? Szolnokon, a mai Tiszaliget oldalából, az 1944-ben felrobbantott első, szolnoki, vasból és betonból készített közúti híd építésekor.
AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.
SzoborPark

Tisza Antal mellszobra
Minden bizonnyal kevesen tudnák megmondani elsőre, hogy hol is áll Tisza Antal mellszobra. Azt hiszem, a szobor nem a megmintázott személy miatt, hanem az alkotó révén érdemelne több figyelmet, hiszen Petri Lajos műveit a mai napig keresik a gyűjtők.