Kérdezem

Karantén monológok

2020. október 08.

A Híd Színház október 10-én új bemutatóra készül Karanténban címmel. A vírus miatti tavaszi bezártság idején született darabot a négy szereplő és a rendező, Rigó József írták. Az előadás tulajdonképpen a négy szereplő monológja, illetve közös kardalai. A rendezővel beszélgettünk.

- Jelmezes főpróbáról jössz a VOKE Csomóponti Művelődési Központból, ahol 10-én mutatjátok be a Karanténban című darabot. Hogy született maga szövegkönyv?

- Tulajdonképpen a márciusi sokkot követően, valamikor az áprilisi felocsúdás után kezdtünk el azon gondolkodni, hogy mi is történik velünk. Először csak leveleztünk, ami valami olyasmiről szólt, hogy a koronavírus miatti bezártság meg korlátozások milyen helyzeteket, magatartási formákat teremtettek. Aztán én szép lassan, mint egy dramaturg, elkezdtem a többieket irányítani, hogy a rövid skiccek, helyzetek, monológok merre is mehetnének, miként állhatnának össze valami egységgé. Június közepére nagyjából készen is volt a szövegkönyv, amit aztán szeptemberben kezdtünk el próbálni.

- Kertmari Anna, Ulviczki Sándor, Déri Erzsébet és Márki Éva tehát nemcsak szereplői, de szerzői is a darabank. Önmagukat alakítják, vagy kitalált karaktereket játszanak?

- Mind a négy figura épített, de természetesen a szereplők tapasztalatai, személyisége visszaköszön a karakterekben. Nem önvallomásokról van szó, de azért a figurák magja mindenkiben ott van. Maga a darab lényegében monológokból áll, amiket kardalok kötnek össze. A négy figurát a vírushoz és a bezártsághoz való viszonyuk különbözteti meg leginkább. Van a paranoid, aki egyre feszültebbé válik, aztán a laza macsó, akiről kiderül, hogy kicsit hipochonder, meg transzcendentális dolgok felé menekülő illetve a hedonista. Ez a négy figura meséli el, hogyan élte meg a bezártság hónapjait.

- Ilyen közös munka után milyen feladatai maradtak a rendezőnek?

- Teljesen más dolog valamit megírni, mint eljátszani. A próba lényege pedig részben a szöveg értelmezése. Nekünk is sokszor fel kellett tenni a kérdést, hogy mire gondolhatott a szerző. Persze, mi írtuk a szövegeket, de azért megszerkesztve már úgy viszonyultunk hozzá, mint szerepekhez. Nekem, mint rendezőnek pedig ezt az egészet el kellett helyeznem abban az egyszerű térben, ami csak négy székből és egy dobogóból áll. De persze a négy szék is olyan különböző, mint a négy karakter.

- A neved évtizedek óta összefonódik a Híd Színházzal, a szolnoki amatőr színjátszással. A mostani szereplőkkel hogyan találtatok egymásra?

- Valamikor tíz évvel ezelőtt jött létre a HEMO-ban a Senior Színház, ahová egyszer meghívtak. És mivel a Híd Színházból nagyjából pont akkoriban futott ki az utolsó társaság, egymásra találtunk a szeniorokkal. Lett egy kemény mag, akikkel elkezdtünk dolgozni, és az elmúlt években több darabot is színpadra állítottunk: Villa eladó, Szex és nyugdíj, Bögre, Übü király. Nyugdíjasokról lévén szó, óhatatlan, hogy cserélődik és fogy a csapat, mert mondjuk, valaki a gyerekeihez költözik. Most éppen ennyien vagyunk.

- Hogyhogy a VOKE a helyszíne a próbáitoknak és az előadásoknak is?

- Nem könnyű egy amatőr színtársulatnak helyet találni. Ahhoz, hogy egy darab elkészüljön, minimum 35-40 alkalommal, esetenként három, de inkább négy órát kell próbálni. A nyugdíjasokkal ugye egyszerű, hiszen lehet délelőtt is próbálni, de fiatalokkal vagy olyanokkal, akik dolgoznak, csak este lehetne. Hol van olyan hely, amelyik 150-160 órára úgy átengedi a helyiségeit, hogy egy fillért sem tudunk érte fizetni, ráadásul csak este vagy éjszaka tudunk próbálni? Ez is az oka, hogy ma nincs Szolnokon amatőr színjátszás. Nekünk a VOKE-val szerencsénk van, mert hozzájuk beférünk a délelőtti próbákkal és a néhány esti előadással.

- Hány előadást élhet meg egy ilyen darab?

- A Bögrét annak idején legalább tízszer játszottuk, de az Übü is többször ment. Most bátrak voltunk, és előre meghirdettünk négy előadást október 10-ére, 15-ére, 19-ére és 29-ére, de megpróbálom vidékre is eljuttatni a darabot. Minden előadásunk ingyenes, és a 35-40 perces darab után még egy beszélgetésre is várjuk a nézőket, bízva abban, hogy elmesélik, miként élték meg a bezártságot.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Három templom a park felől
Az ehhez a szolnoki laphoz használt fotó 1914 és 1937 között bármikor készülhetett volna, ám nekem van egy olyan érzésem, hogy 1934-es vagy legfeljebb 1935-ös a felvétel. Amit, bár a református templom felirattal láttak el, gyönyörűen mutatja mindhárom nagy templomunkat, amelyek akkoriban a szolnokiak toleranciáját és a békés együttélést hirdették.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Megállni nehéz
Vagy egyszerűbb, ha csak magunkkal törődünk? Tudom, Szolnok belvárosában az új társasházak építésénél nem szempont a hosszabb-rövidebb időre megálló autók elhelyezése. Ebben az esetben is olyan rövid a kocsibeálló, hogy ha a fal és az autó között a gyalogosoknak is helyet hagytak volna, akkor a furgon vége lelóg az autóútra. Mit lehet tenni? Babakocsival és kerekesszékkel irány az úttest! Gyalogosan pedig libasorban, hasat behúzva, a falnak simulva folytatódhat a séta. Persze máshogy is lehetne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A küzdelem emlékhelye
Látszólag csak négy emléktábla meg egy régi faldarab. A valóságban azonban Szolnok legújabb kori történetének egyik fontos emlékhelye. Ráadásul nagyon jól kigondolva, ami miatt a város egyik legfontosabb turisztikai látványossága is lehetne. Szeretnünk kellene.

A Szoborpark további képei